Szentháromság ünnepe
Szentendre, 2014. június 15.
/Ef 1,3-14/
EÉK 250, 7, 296, 360, 481, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Te Deum - Tanévzáró istentisztelet
Keresztény Gyülekezet, Testvéreim a Krisztusban!
Pál apostol egy őszinte ember volt. Nagysága évezredek óta vitán felüli, Krisztushoz kötődése és Krisztus ismerete páratlan, hite mélyebb a tengernél, kitartása bámulatos, szóhasználata lenyűgöző, teológiája verhetetlen, mondatai rabul ejtőek. Nem úgy beszélünk róla, mint Jézusról, csak úgy, mint Jézus elismert és szeretett szolgájáról, ugyanakkor az öreg apostol becsületére legyen mondva, mindig őszintén vall hitharcairól, személyes válságairól, gyengeségeiről, kétkedéseiről, küzdelmeiről, amelyekben mindvégig, kitörölhetetlenül ott van Isten. Pál megtérését követően egy pillanatra sem érezte, vagy gondolta, hogy egyedül lenne.
Támadták őt Krisztusért, csúfolták őt púpossága miatt, gyötrődött testi betegsége fájásai közepette, egyszer az volt a baj, hogy zsidó, máskor meg az, hogy keresztény, meg is verték, börtönbe is zárták, hajótörést is szenvedett, volt, hogy saját gyülekezete is ellene fordult, hazugsággal vádolták, de ő csak áldotta Istent, és magasztalta, ahogy Luther Márton írja egyik levelében még 1516-ban (Georg Spalatinnak): "... leginkább azok használnak nekem, akik a legrosszabbakat mondják rólam." Lehetett Pál sorsa sanyarúbb akármelyikünknél is, ő csak zengedezett az ő Krisztusáról.
Nem úgy volt, mint mi: ha az orvos jónak látja a leleteinket, Isten is jó nálunk, mert meghallgatta imádságunkat. Ha idős rokonunk viszonylag jól van, tovább szorítunk Istennek, hogy őrizze meg ezt az állapotot. Ha a bizonyítvány jól sikerült és tudtunk néhány tizedet javítani, akkor mennek a hála sms-ek fölfelé, ha gyermekünket felvették az iskolába, kimondjuk az "Isten, de jó!"–t, ha elégedettek vagyunk gyermekeink viselkedésével, akkor este az ágyba zuhanva plafon felé nézve kijön belőlünk a "Köszönöm!", de amikor jön a következő tünet, a betegség csak nem akar elmenni, sőt, egyre komolyabb lesz, a próbára tevő, szorongató Isten képe erősödik fel bennünk; amikor elveri a jég a barackost, a fejét elfordító Isten jelenik meg előttünk; ha egy babát elveszítünk, azt gondoljuk, Isten elfordította orcáját; amikor családi konfliktusok zárvánnyá merevedtek, azt kérdezzük: hol van Isten ilyenkor?
Ezzel szemben Pál nem a pillanatnyi érzéseire támaszkodik. Bár változik körülötte minden, jönnek a bajok csőstül, ő mindvégig abba kapaszkodik, aki nem változik és akivel a damaszkuszi úton ismerkedett meg. Igen, Pál megtérés élménye elegendő ahhoz, hogy ez a személyes találkozás Krisztussal szinte átröpítse a megpróbáltatásokon. Pál lebeg. Lebeg az Atya jóságában és hatalmában, Jézus minden emberi értelmet felülmúló megbocsájtást adó szeretetében és a Szentlélek őt is elpecsételő erejében.
Ezért tudja kimondani olyan sokszor az efezusiakhoz írt levelében, pontosan harmincszor az "őbenne", "εν Χριστω" (en Kriszto) vagyis Krisztusban kifejezést.
Őbenne mozog, gondolkodik, van.
Már az ókori egyházatyák is megfogalmazták, hogy Istent mindenért magasztalni és dicsérni életünk értelme és jutalma. Talán messze vagyunk ettől a gondolattól. De csak olyan messze, amilyen messze a Szentháromságtól. Kérdezlek hát: Hol a Szentháromság?
Pál Őbenne, pontosabban őbennük volt. Az Atya, Fiú, Szentlélek szeretetében, ha tetszik ebben a hármas szorításban.
Kedves Igehallgató Gyülekezet! Amikor ebben a szorításban vagyunk, lebegünk, akkor kiválasztottak, megváltottak, bűnbocsánatot nyertek, örökösök, elpecsételtek vagyunk a Szentlélek által. Óriási szavak ezek!
Pállal együtt vallhatjuk, hogy az Atya már a világ teremtése előtt elhatározta, hogy fiává fogad minket Jézus Krisztus által. Istentiszteletünkön ma két kisfiúnál erősítettük ezt meg.
Keresztségedben te is kiválasztott lettél. Tudtad ezt? Áldottad már ezért Istent? Ismeritek a történetet. Amikor Luther Mártont iratai miatt meg akarták ölni és lelki kényszert alkalmaztak, hogy azokat vonja vissza, Luther ezt a latin mondatot véste a kihallgatás alatt az asztalba: "Baptisma sum." Meg vagyok keresztelve. Ez volt az ő kapaszkodója. Meg vagyok keresztelve. Félelmek között, rosszindulatú erők között ezt karcolta bele a fába. Vagyis őbenne vagyok, olyan nagy baj nem történhet. Őbenne vagyok, ezért békességem van. Ha meg is ölnek, őbenne maradok.
Krisztusban megélem, hogy bűneimet nem nekem kell eltakarítani, hanem ő veszi el és tisztít meg, hogy megváltott legyek. Pál azt a szót használja, amit a rabszolgák kiváltására, szabadságuk kifizetésére használtak. Amelyik rabszolgát megváltották, szabad lett. Pál lebegésének ez az egyik forrása. Bár tudja, hogy vannak emberi gyengeségei, rossz szokásai, bűnöket követ el, de ezek felett áll az irgalmas Isten. Talán már te is tudod, mit jelent lélekben, lelkiismeretben szabadnak lenni és tudni: az Úr Jézus engem is megváltott, mert szeret. Dicsőség legyen neki!
Néhány éve a futball világbajnokságok mérkőzéseiről kitiltották a vallási cselekményeket. Nem látjuk már az afrikai csapatokat összeölelkezve imádkozni, de a brazil stadionok mestergyepén olykor-olykor már az elmúlt két napban is láthattunk fölfelé néző tekintetet. Hálát adni nem csak egy VB gól után szokás keresztényeknél, hanem egy vesztes meccsért is hálát lehet adni, vagy a felkészülésért.
Pál apostol ezért lehetett jó játékos. Szíve teli volt "Te Deum"–mal.
Ahogyan már a VB nyitó mérkőzésén is tapasztalhattuk a horvát válogatott játékosai közötti rivalizálást, úgy sokszor mi sem vagyunk harmóniában egymással.
Pedig Isten kiválasztott minket, akik hiszünk őbenne, így mindannyian ugyanabban a csapatban játszunk. Célunk a győzelem. Elnyerni az örök élet koronáját. De ezt csak jó csapatjátékkal lehet, amelyben a krisztusi szeretetet gyakoroljuk önzés helyett, ahol a mindenki egyért, egy mindenkiért elv szerint haladunk.
Maradjunk őbenne. Pálnak sikerült, keresztények millióinak sikerült, mert Krisztusra építettek mindent, de mindent. Így neked is sikerül.
Ámen.