Pünkösd 2. napja
Szentendre, 2014. június 9.
/Apcsel 15,6-12/
EÉK 229, 5, 235, 311, 12, 254, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Pünkösdi Testvéreim a Krisztusban!
Egyszer egy püspök hajóútja során találkozott egy kis szigeten három egyszerű bennszülött halásszal. Büszkén próbálták mutogatni, hogy őseiket a misszionáriusok megkeresztelték és imádkozni is szoktak a maguk módján, amikor égre emelik a tekintetüket: „Mi is hárman vagyunk, Ti is hárman vagytok, könyörüljetek rajtunk!” A püspök ennek megörült, de amikor kiderült, hogy még a Miatyánkot sem tudják, csak azt a primitív imádságot, rögtön buzgalom fogta el és egész nap azt tanította nekik. Amikor a püspök legközelebb a sziget felé vette útját, a messze távolba valami lélegzetelállítót pillantott meg: a szigetről három ember vízen járva közeledett hajója felé. Amint közelebb értek nem hitt a szemének. A három bennszülött halász volt az.
- Püspök! Püspök! Mi annyira boldog találkozni veled!
Mi sajnálni imádság elfelejt, csak eleje tudni: "Miatyánk ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod." Kérünk tanítani minket újra!
- Kedves Barátaim! Inkább imádkozzatok így: Mi is hárman vagyunk, Ti is hárman vagytok, könyörüljetek rajtunk!
Anthony De Mello jezsuita szerzetes története egyszerűségében nagyszerű. A "Mi is hárman vagyunk, ti is hárman vagytok, könyörüljetek rajtunk!" - gyermeki imádságnál aligha találunk egyszerűbbet és a hittel imádkozott "jöjjön el a te országod" lehet, hogy elegendő ahhoz, hogy vízen járjunk? Lényeglátó vagy? Mi a fontos neked egy keresztény ember életében? Milyen életforma üdvözít? Mikortól kezdődnek a csodák életedben? Hited milyen kegyességgel bír? Melyek a te kegyes szokásaid?
A gyülekezetünkben egyre több olyan beszélgetés van kiskörökben, személyesen, amikor az üdvösség kérdésére próbálunk válaszokat találni. Azt veszem észre, hogy a születésüktől evangélikusok válaszai gyorsak, letisztultak, rövidre záróak, a keresőké, a nemrég konfirmált friss evangélikusoké lassan és óvatosan megfogalmazottak, kérdésekkel telik, tág ölelésűek. Azt is megtapasztalom, hogy ha egy ilyen kérdésben tüzes vita kerekedik, félő, hogy a vitázók megégetik egymást és magukat is, de ha a Szentlélek tüze járja át a vitát és azon töprengünk és tépelődünk együtt, hogy mi magunk mit tudunk tenni azért, hogy egy-egy ember üdvözüljön, a pünkösdi tűz feléget minden különbözőséget és létrejön az egység, amihez nem fér kétség. Így is lehet ennek a gyülekezetnek a tagja lenni.
A jeruzsálemi apostoli gyűlés középpontjában is a legnagyobb keresztény kérdés állt. A tartalom és a forma feszült egymásnak: zsidóvá kell-e lenni ahhoz, hogy a zsidó Jézus vallását felvegye valaki? A keresztség mellett körül kell-e metélkedni minden Jézust követőnek? A farizeusi szűkkeblűség szerint csak a példásan betartott szabályok hozhatják el valakinek az üdvösséget, az apostolok szerint pedig nem a hagyományok megtartása üdvözít, hanem egyedül "az Úr Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk." (11.v.)
Ezt képviselte Pál és Barnabás, akik mellé teljes mellszélességgel oda tudott állni Péter. Az a Péter, aki nem csak a legnagyobb tekintély volt az apostolok között és Krisztus egyházának személyi garanciája, hanem aki először lépte át a pogányok házának küszöbét, először ment el nem zsidó körökbe, először merészkedett el az oroszlánbarlangig. Ő volt az, aki Kornéliusz házában megbizonyosodott a Szentlélek vallásokon is átható erejéről: "Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatot tartania, vagy hozzá bemenni. De nekem Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek, vagy tisztátalannak." (Apcsel 10,28) Ezek után mondja az azóta is ikonná vált mondatot: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten." (Apcsel 10,34) A Szentlélek képes minket meggyőzni pont annak az ellenkezőjéről, amit addig gondoltunk.
Így volt ez az első gyülekezetekben is. Pünkösd után azért lehetett egység és azért gyülekezhetett össze olyan sokféle fajta ember egy helyre békességben istentiszteletekre, mert a másság a Szentlélekben feloldódott. Nem ítélték el egymást, hanem szerették a másikat. Nem közösítették ki, hanem befogadták, Jézus és az apostolok tanítása szerint nem tartották magukat különbnek. Minderre az emberi közösségekben egyedül csak a Szentlélek képes hosszútávon.
Ha azon gondolkozol, milyen ajándékot kérj Istentől, ne szerénykedj, kérd a legnagyobbat. Kérd pünkösdi ünnepünk főszereplőjét! Kérd azt, akit akaratodból, teljes erődből, törvények betartásáért úgysem kapsz meg, csak ajándékba. Kérd, és egyszer csak nálad is elkezd fújni a szél, megjelenik a Lélek a fejed fölött és ott ragyog az Úristen, dicsősége meglátszik rajtad és tekinteted, életed ragyogóbb lesz, mint a kristály és talán még a vízen is el kezdesz járni!
Rajta keresztül értjük meg Péter beszédét: "a Szentlélek nem tett különbséget közöttük és közöttünk, mert hit által megtisztította szívünket." A Jézusba vetett hitet is neki köszönhetjük. Szükségünk van a tisztulásra, hogy ne ítélkezzünk mások felett. Rajta keresztül érthetjük meg Jézusnak a szőlőmunkásokról szóló példázatát, akik közül a kora reggeltől dolgozó szőlőmunkás ugyanannyi bért kapott, mint aki a nap végén csupán egy órát dolgozott. (Mt 20,1-16) Krisztusban nincs régi motoros evangélikus és újonc, nincs teológiát végzett és laikus, nincs jól öltözködő és slampos, nincs presbiter és mezei gyülekezeti tag. Nincs különbség hívő és hívő között, ha a Szentlélek mindkettőben izzik. A Szentlélek olyan, mint a kelő nap, ami bevilágít minden utcába, minden ház ablakán, ahol ébredés van.
A Szentlélek válthatja élhetővé az istentiszteleten elhangzó prédikációt, a Szentlélek teszi felfoghatóvá a Miatyánkot, a Szentlélek munkája a hittanórán halottak megértése és az is, ha boldogok vagyunk, mert nem csak hallgatjuk, hanem meg is tartjuk Isten igéjét.
Pünkösd ünnepén háromszor húzzuk alá, hogy bárki képes arra, hogy megtérjen, vagyis elhatározza, hogy ezen túl csak Jézust szeretné követni, az ő szeretet parancsolata szerint akar élni és a gyülekezetbe akar járni, de a hit, vagyis a személyes és bensőséges baráti kapcsolat Istennel ajándék. Ezt Pünkösdkor még nem tudhatták, de az azt követő évtizedekben megtapasztalta a megszületett egyház, hogy Szentlélek nélkül nem tudnak megmaradni, sem hinni.
Aggódsz azért, mi történik a gyülekezetben? Lelkészként, presbiterként, hitoktatóként, szolgálattevőként tervezzük a gyülekezet jövőjét? Miért is? Hiszen mindez a Szentlélek dolga. Mind az óvodánk, mind a gyülekezetünk legkisebb csoportja, mindaz, ami istentiszteleteinket történik.
Nekünk egyetlen részünk ebben, hogy el ne rontsuk a Szentlélek munkáját. Ezen a születésnapon a Szentlélek éltesse az egyházat, aminek mi mindannyian tagjai vagyunk.
Ámen.