Húsvét ünnepe utáni 3. (Jubilate) vasárnap
Szentendre, 2014. május 11.
/Mk 2,18-22/
EÉK 364, 6, 296, 357, 388, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Kinek akarsz tetszeni?
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Kinek akarsz tetszeni? Magadnak? Másoknak? Szerelmednek? Annak, akitől sok függ? Kinek akarsz tetszeni?
Kiért tennél meg nagyon sok mindent? Szemed fényéért? Házastársadért? Szüleidért? Magadért aztán mindent?
Van olyan ember, akinek a társaságában kicsit jobban viselkedsz? Kicsit többet mutatsz a jó oldaladból? Kicsit más vagy, mint szoktál lenni?
Kinek akarsz tetszeni?
Jézus ezt a kérdést ilyen formában nem tette fel. Legalábbis nincs lejegyezve az evangéliumokban. Neki sem tették fel ezt a kérdést. Válasza azonban többször egyértelmű volt, amikor többen kifogásolták magatartását, mert nem értették meg őt.
Márk evangéliumának eleje csupa olyan történetet hoz, amiben Jézus nem a konzum vallásosok igényei szerint cselekszik, hanem bizony külön utakon, új utakon jár, csak úgy, mint ahogyan később Luther Márton tette. Megérinti és meggyógyítja az érinthetetlen és a jó messziről elkerülni szokás leprást; megbocsájtja a béna bűneit, akit betegsége miatt alapvetően Isten körén kívülinek tartottak, aztán lábra állítja; bűnösökkel és vámszedőkkel vállal közösséget, és a kényes sabbáton (szombatnapon) munkát végez: előbb kalászt tép, aztán egy sorvadt kezű embert meggyógyít és mindezeket gondtalan szabadsággal és természetességgel teszi.
Jézus korában volt egy elit csapat, akik évszázados hagyományt követve diktálták a vallási élet szabályait. A törvényt betartó farizeusok az előírások megtartásában látták az eljövendő országot. Hisztérikusan féltek attól, ha nem a törvény szerint élnek, Isten megbünteti őket és nem engedi be országába. Szörnyű nagy biztonságban érezték magukat, amiből ki-ki szóltak a törvényt be nem tartóknak, a "futottak még" kategóriának. Elítélték őket, fenyegették őket, zsarolták őket, kétségeket ébresztettek bennük, álmatlan éjszakákat okoztak, ezzel iszonyú erős befolyásuk volt a hitéletre, ami egyre inkább torzult.
Bár az Isten adta mózesi törvényeket tartották be, mégsem Istennek akartak tetszeni, hanem környezetüknek, de mindenekfelett egymásnak és maguknak. Pocsék csapat volt! A "mit szólnak hozzá az emberek" rabságában éltek, totálisan félreértették Isten kéréseit, zsákutcába futottak és ezt nem látták. Önmaguk igazolására és fényezésére törekedtek. Lehet, hogy betű szerint kifogástalan életük volt, de szeretet nélküli, elfogadást nem is merő, merev magatartásuk félelmet keltő és visszataszító volt. Ezek az emberek örömtelenek voltak, fanyarok, savanyúak, görcsösek, csupán egyre voltak képesek: tekintélyt parancsolni. Mindeközben meggyőződésük volt, hogy övék az Isten országa. Ha eljön a Messiás ők, a farizeusok lesznek a tanítványok, a tanácsadók, a szűk kör, a legkedvesebbek és a Messiás is farizeus lesz.
Jézus nem illett a képbe. Tanítványai nem böjtöltek, mert még velük volt Jézus, az örömben és a teljességben miért kellene böjttel közelebb kerülni Istenhez, ha ő ott van karnyújtásnyira! Majd ha meghal, majd ha mennybe megy, akkor visszavonulnak és böjtölhetnek. De most még ne!
Ha valakinek elromlik az autója, nincs konkrét szerelője, sem ismerőse és gyors segítségre van szüksége, nagyon felszabadító az interneten a közelben egy márka független szervizet találni, ahol mindenféle típusú autóhoz értenek.
Jézusnál minden típusú ember megtalálja az örömöt. Jézus márka függetlenül gondolkozik. Bármilyen vagy, akármilyen a háttered, bármit tettél tegnap, vagy tegnapelőtt, viheted hozzá az életed, leparkolhatsz nála és ő átszerel, szervizel, foglalkozik veled, ahogyan a betegekkel, a rászorulókkal, a megbélyegzettekkel, a perifériára csúszottakkal is foglalkozott.
Ezért emlegeti a régi posztót és a régi boros tömlőt. Ő valami egészen új szemlélettel lepte meg a világot. Nem a törvény és mások véleménye számít, hanem egyedül Istené.
Ahogy a mesében halljuk, amikor a kis foltmanó, Pancsinelló, akit a többi farizeus foltmanó folyton minősít és elítél, elmegy Éli mesterhez, aki azt mondja neki kedvesen: "Értékes vagy." Pancsinelló sohasem hallotta ezt senkitől, csodálkozva visszakérdez: "Én értékes? De hát semmi értékes nincs bennem" - és felsorolja szürke, ügyetlen, unalmas dolgait. Éli mester a kis manó megindító önvallomására ezt feleli: "Azért vagy értékes, mert az enyém vagy! Én így szeretlek téged!" Ezek a mondatok a foltmanóra olyan hatással voltak, hogy innentől kezdve csak az számított neki, hogy az Istent formáló Éli mester mit gondol róla. Kinek akarsz tetszeni?
Jubilate vasárnapja az örömöt hirdeti. Olyan szívesen olvasom újra a zsoltáros szavait: "Örvendezz Istennek egész föld! Énekeljétek neve dicsőségét!" (Zsolt 66,1-2)
Az örömöt nem lehet kérni, vagy elvárni. Az öröm csak akkor jön, ha van miből jönnie. Ne a Hit gyülekezete, más kisegyházak gyülekezetből kicsiholt, mesterséges örömre gondoljunk.
Ámen.