Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap
Anyák napja
Szentendre, 2014. május 4.
/Jn 21,15-19/
EÉK 40, 5, 296, 481, 305, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Szeretsz-e?
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Valaki egyszer azt mondta, hogy tanítsd meg gyermekeidet a nem tökéletes embereket szeretni. Szeretni kockázatos, de megéri.
Ebben az egyszerű mondatban az is benne van, hogy aki tanít, az maga is tanul. Egy ilyen jellegű életre nevelést nem lehet másképp kivitelezni, mint példamutatással. Így minél jobban meg szeretnék tanítani valakit a nem tökéletes emberek szeretésére, én is annál jobban fogom szeretni őket.
Sokan vannak, akik azért nem tudnak megváltozni, mert igazán senki sem fogadja el őket olyannak, amilyenek. Soha nem élték át a feltétel nélküli szeretetet.
A tanítvány, Péter nem ilyen volt. Ő ott a Tibériás tengernél, miután Jézus feltámadását követően megjelent tanítványainak, a bőrén érezhette, milyen elfogadottnak lenni.
Mai történetünk kérdései és válaszai érdekes megoldást adnak - még talán számodra is.
Mert ki is volt ez a Péter?
Ő volt az a halász, aki Jézus egy szavára rögvest letette a halászhálót és követte őt. Ő volt, aki először felismerte benne a Krisztust. Ő lehetett annak a három tanítványnak az egyike, aki a megdicsőülés hegyén Istennel találkozhatott. Ő volt, akinek családjával külön is foglalkozott Jézus és anyósát meggyógyította. Ő volt az, aki a lábmosás történetében először nem akarta engedni Jézusnak, hogy megmossa a lábát, aztán az egész testét megmosatta volna vele. Ő volt, aki a Gecsemáné kertben Jézus egész tanítását félreértve kardot rántott a főpap szolgájára. Ő volt az, aki nem kockáztatva testi épségét döntött: háromszor tagadta le, hogy ismeri Jézusát.
Őt kérdezi, sőt, faggatja Jézus. Szeretsz-e engem? Azzal a görög igével kérdezi, ami az Isten ember iránt érzett szeretetét hordozza magában: αγαπασ με (agapasz me)? Péter válasza, mintha a kérdést nem igazán értené, egy másik szóval érkezik: φιλω σε (filo sze) Szeretlek, ahogy ember szereti a testvérét. Ez még egyszer megismétlődik, mintha Jézus azt gondolná, Péter nem értette meg a kérdését, illetve hogy Péternek el kellene gondolkoznia a válaszán. De Péter másodjára is ugyanúgy válaszol.
Végül harmadjára már Jézus is a φιλεισ με (fileisz me) szavakat használja. Szeretsz-e engem, mint testvér a testvért??
Péter egyszerű, mindig önmagát adó ember volt. Nem volt képmutató, nem játszotta meg magát, ami a szívén, az a száján volt.
Egy ilyen tanítványt kérdez, és egy ilyen tanítvány azt válaszolja háromszor is: Igen Uram, szeretlek.
Olyan ez a történet, mintha minket kérdezne Jézus: Szeretsz-e engem? Mi pedig válaszolunk. Igen Uram, tudod, hogy templomba járok, a családban megkereszteljük a gyerekeket, úrvacsorát is szoktam venni. Igen Uram, ha kell, karddal védem meg a családomat, szeretteimért utolsó véremig küzdök. Igen Uram, áldozatot is hozok egyházadért, rendesen adakozom, Bibliát is olvasok, a gyülekezet hétközi csoportjának tagja vagyok, feladatom is van a gyülekezetben. Itt-ott elbotlok, de a látszat ellenére én szeretlek téged! Szeretlek, mert az édesapám is szeret, a nagyapám is szeretett, minden felmenőm szeretett.
De Jézus megint kérdez. Szeretsz-e engem? Lehet, hogy a második kérdésnél már jobban elgondolkodunk. Tényleg szeretem Jézust? Egy ilyen érzelemgazdag kérdésre, amit a szülő szokott feltenni kisgyermekének, vagy a kamasz a szüleinek, a bizonytalan házastárs élete párjának rá lehet-e vágni: "Igen Uram, szeretlek."
Mert mi az érzékelhető jele annak, hogy szereted Jézust? Ki lehet neked Isten Fia? Hogyan kell szeretni őt?
Ezek a kérdések a melletted ülő gyülekezeti tag kapcsán is nehezek lehetnek, hiszen nem vagyunk vérszerinti rokonok, nem egy háztartásban élünk, hát még egy szellemi-lelki lény tekintetében milyen válaszok születhetnek?
Lehet, hogy azt mondod, hogy te érzed, hogy szereted őt. Rendben. De ebből én hogyan tudom meg ezt? Márpedig a szeretet egyik tulajdonsága, hogy látható. Hétköznapi beszélgetéseinkben nem szoktuk mondogatni, hogy szeretjük az Urat, talán az egymás iránti tiszta szeretetünket sem kellene ennyire megtartani magunknak, különösen férfiaknak és mondogathatnánk többet, hogy szeretlek, akkor nem lenne ennyi kalamajka a családokban, nem lenne ennyi válás, ennyi házasság nélkül felnövő gyermek.
Visszatérve Jézus kérdésére a mai válaszunk ez: annyira értékes vagy számomra, hogy neked adom azt, ami nekem a legdrágább: az időmet. Neked adom a jelenemet, a "most"-ot. Ha egy kisgyermek szívét megvizsgálnánk, hogy mit szeretne a legjobban, akkor több, mint valószínű, hogy édesapjával vagy édesanyjával szeretne játszani. Ez nem jelent mást, mint hogy legyél vele. Tölts velem sok-sok időt. Jó veled labdázni, jó veled rajzolni, jó veled várat építeni, jó veled biciklizni, jó veled meséskönyvet nézegetni. Jó veled azt tenni, amit te akarsz.
Szeretsz-e engem? Jó veled lenni, jó veled időzni, jó veled minőségi időt tölteni. És kedves gyülekezet, ez nem lehetetlen. Nem lehetetlen Jézussal együtt lenni. A legmegfelelőbb pillanat rá a most.
Jézus a Péterekben a nem tökéletes embert szereti. A Tökéletes kérdezi hát a tökéletlent: Szeretsz-e engem? A válasz csak tökéletlen lehet: Igen, Uram, tökéletlenül, de szeretlek. De kérlek, te szeress tovább az agapéval!
Ámen.