Húsvét ünnepe
Szentendre, 2014. április 20.
/Jón 2,3-10/
EÉK 388, 5, 217, 309, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Jónás és Jézus
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Ezek a mondatok egy kétségbeesett ember szavai. Olyané, aki krízisben van. Azé, aki farkasszemet néz a halállal. Igen, mint az kiderült az ószövetségi könyv említésekor, Jónás imájának sorai ezek, aki egy ominózus test gyomrában esik térdre és szólítja meg azt az egyetlent, aki egy ilyen helyzetben szóba jöhet.
Három napon át egy hatalmas cethal gyomrában igazán bizarr képként tűnik fel előttünk. Nem szívesen cserélnénk Jónással. Vagy mégis? Amikor döntenünk kell a szenvedés és nélkülözés, az áldozatokkal együtt járó élet, a halálközelség vagy az élet végét jelentő biztos halál között, vajon hogyan döntenénk? De máris jön a következő húsvéti kérdésünk: Mire elég három nap? És a következő: Mi a következménye annak, ha valaki a poklok poklát járja meg? Történetünkből azt látjuk, hogy Jónásnak nem volt választása. Isten döntött helyette. Elnyelte, hogy megmentse.
Jónás könyvéből emlékezhetünk arra, hogy a prófétának nem volt kedve Ninivébe menni, ahová Isten küldte, a pogányok közé, és önkényesen megváltoztatva Isten tervét nem a ninivei, hanem a tarsusi hajóra száll. Itt derül fény a hazugságára. Innen dobják vízbe. Őt, mint Istenének engedetlen szolgáját kiszolgáltatják a tenger morajló habjainak és végül némi tépelődés után magára hagyják. Jónásnak néhány pillanatig egyedül kell küzdenie életéért a viharos hullámok között.
Sokszor Jónásként éljük meg elhagyatottságunkat. Mindenki elhagy, mindenki ránk nyomja a bélyeget, a szürke pontokat, nem marad egyetlen közbenjárónk sem, rossz döntéseinkben általában magunkra hagynak. Azt eszed, amit főztél. Így jártál. Vergődés ez sok lelki kínnal. Ilyenkor nagyon kellene valaki. Olyan, akinek hatalma van az egész elrontott történet felett. Egy külsősre, de aki mégis mindent töviről hegyire tud.
Jónás ilyen volt. Nem marad egyedül. Isten szeretetének jele egy félelmetesen nagy tengeri állat, amely egyszerre nyeli el és egyszerre jelenti számára az életet. Megmenekülésének egyetlen esélye a mélységes mélybe szállás, a halál torkának meglátása, a hínár és az örvény fenyegetésének borzalma, a hegyek alapjáig süllyedés, ahol a sötétben kuporogva hisz megmenekülésében. Távol a part, egy szörnyeteg belsejében raboskodik, ugyanakkor fogalma sincs hogyan, de hiszi: ha nyomorúságában az Úrhoz kiállt, akkor ő meghallgatja.
A felvidéki késmárki fatemplom kazettái két sorban ábrázolják a főbb bibliai történeteket. Egy ószövetségi és egy annak megfelelő újszövetségi történet áll párban. Az egyik ilyen pár, amikor Jónást kiköpi a cethal és Jézus kilép a sírból.
Jónás és Jézus hasonlókat éltek át. De míg Jónás drámája nagypéntek délelőttjének fenyegetettségéig tart egy jókora katarzissal színezve, addig Jézusé nagypéntek délután 3 óráig, mégpedig a kereszthalálig.
Sőt! Bár tudom, hogy sokan vannak, akik Jézus élettörténetét nagypéntekkel bezárólag tudják csak vizsgálni, hiszen mindaz, ami utána történt: a nyitott sír, az asszonyok és tanítványok tapasztalása, a meghökkentő megjelenések és találkozások, ami miatt mi is hajnalban nyitottuk meg templomunk ajtaját, szóval ezek a dolgok már hited nagy területe. Hiszel a feltámadásban?
Jónással együtt vallom: "Az Úrtól jön a szabadulás!" Én hiszek Jézusban és hiszek Jézusnak, ezért hiszek a feltámadásban, ami az egyetlen egérút életem útvesztőjében. Hiszek Jézus feltámadásában, az enyémben, a tiedben.
Nagynéném, Hajni két hete meghalt. Nagyon szerettük. Halála előtt néhány órával a Lélek elvitt Nyíregyházára, sokat beszélgettem Hajnival, aki akkor még tett-vett, majd magára húzta a takarót és csendesen a maga természetességével megjegyezte: "Szép lenne Húsvétkor meghalni." "Igen, szép." - válaszoltam és biztosan éreztetek már ti is ilyet, belülről jött valami nagyon jó érzés, amit nem tudok megfogalmazni, de ami ki is ült az arcomra. Őt Húsvét előtt szólította magához Jézus. De Húsvét keddjén temetem. Szép lesz? Igen, azt hiszem, szép. A feltámadásról lesz szó sok-sok hálaadással, ahogyan a gyászjelentésen is az üres sír rajzát tüntettük fel.
Nagypénteken is elhangzott a Szentendréről indult Bálint Endre avantgárd festőművész mondata, akinek élete megpróbált és meggyötört volt. Útkeresése közben írta, amit egész egzisztenciájával észlelt: "Félek a haláltól." A mondat első betűjét azonban bátran maga mögé hajítva javított a mondatán "(F)élek a haláltól."
Húsvéti hitvallás ez. Élek: jól élek, örömmel élek, békességben élek, bocsánatból és megbocsátásból élek, mert tudom, hogy meg fogok halni. Ez éltet, ez adja a mának az értelmet, ezért nem közömbös mit teszek, vagy nem teszek az emberekkel - hívják őt édesanyámnak, tanáromnak, szomszédomnak, gyermekemnek.
A nemzetközi jelnyelvben a jelelők Jézust a tenyér közepére, a szegek helyére mutató újjal szimbolizálják. Ez Jézus védjegye. A világon erről ismerik fel. Ugye sejtjük, hogy ez nem a nagypénteki eseményekből kigondolt jel, sokkal inkább a feltámadásakor is jól látható jel utóélete.
Húsvét reggelén a kezén és lábán szögekkel átszúrt, oldalán sebet viselő Jézus áll meg, aki beszélni akar velünk. A Jónási mélységet megjárókkal, a kérdező Nikodémusokkal, a tagadó Péterekkel, a hűséges asszonyokkal,a Mária Magdolnákkal, a kételkedő Tamásokkal, az áruló Júdásokkal, a szeretett Jánosokkal, a hívő századosokkal, a kegyelmes Istent kereső Lutherekkel, de a gyászoló lánnyal, az életcélt kereső diplomással, a lázadó tinédzserrel, a robogós apával, a mese világát megszólaltató édesanyával, a focizó sráccal, a küzdő üzletemberrel, az életet értő nyugdíjassal.
Jónás a hal gyomrában megtért. Ott ismerte fel azt a szeretete, ami elől addig csak menekült. Keresztet hordozva veszed észre a keresztet, mint Jónás? Lehet. De ez a kereszt az élő Jézusra mutat, aki legyőzte a halált, és így a halálfélelmet.
A feltámadás hite ezt a földi életedet határozza meg. A tanítványokra tekintve végtelen szimpatikus mindaz, ami a feltámadott Krisztussal történt találkozás után van, még Jézus mennybemenetele után is. Ízig-vérig Krisztust követők lettek. Teljes életet éltek, olyan lelki gazdagságra tettek szert, amit csak az tud elképzelni, aki maga is a feltámadott Jézus követője.
Jónás azt mondja: "Vannak olyanok, akik elhagyják jótevőjüket, de én hálaéneket zengve áldozok neked." (9-10.v.) Ez a de szócska minden körülménnyel, minden kétkedővel, minden ateistával, minden emberi logikával, minden bizonytalankodással szemben dacol. "De én hálaéneket zengve áldozok neked." Ahogyan az Útmutató évi igéjéből is minden emberi gyötrelemmel szemben ezt az erőt meríthetjük: "De nekem olyan jó Isten közelsége!" (Zsolt 73,28a)
Mindaddig, míg nem járjuk meg a Jónási utat, azt a borzalmas mélységet és nem feszíttetik meg óemberünk, régi énünk, mindaddig hogyan reménykedhetünk a feltámadásban?
Mai tanítványok! Ne menjetek el az üres sír mellől hitetlenül és kételkedve, ne távozzatok a cethal gyomrából az igazi szabadulás, bűneitek bocsánatának elfogadása nélkül! Ne féljetek a haláltól! Éljetek a haláltól! Mert valóban feltámadt!
Ámen.