Böjt 6. vasárnapja (Virágvasárnap)
Szentendre, 2014. április 13.
/Zsid 2,5-9/
EÉK 209, 3, 198, 312, 13

Horváth-Hegyi Olivér
A legmagasabb szinten törődnek velünk

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!

A legmagasabb szinten törődnek velünk. A láthatatlan világban úgy foglalkoznak veled és velem, annyit beszélnek rólad és rólam, úgy emlegetnek téged és engem a legfelsőbb körökben, mint az egész univerzum legféltettebb személyét. Gondolkodnak rólunk, tudják mit csinálunk, mi jár a fejünkben, ismerik a pillanatnyi érzéseinket, és elképzelhetetlenül nagy gondot fordítanak arra, hogy energiát, fáradtságot nem kímélve óriási készültségben és mindent pontosan előkészítve várjanak.

Hát nem csodálatos ez a tudás? Ne vegye sértésnek senki, de ha egy olyan átlag polgárnak, mint te vagy én a neve elhangzik egy miniszterelnöki szobában egy órákig tartó miniszteri tanácson, akkor leesik az állunk és teljes értetlenséggel kérdezzük: micsoda? Rólam volt szó? Mit tudtak rólam órákig beszélni a miniszterek? Egyáltalán hogy jutottam eszükbe? Ismernek engem? Mi ez az egész? És ájuldozunk az ijedtségtől, a megtiszteltetéstől nagy adag kíváncsisággal: vajon miről volt szó? Mikor mondják el nekem? Ezek után hogy folytatódik az életem?

Az Atya, Fiú, Szentlélek és angyalok tanácsa épp így értekezik rólunk. Emiatt nem szokott leesni az állunk, pedig a mennyei tanács igenis rengeteget foglalkozik velünk. Egyszer a mennyei felsővezetők odáig mentek, hogy megegyeztek Jézus látogatásában. Ehhez persze - a Zsidókhoz írt levélben is megerősített tény szerint - a kiválasztott személynek, akit nevezzünk a Bibliai szóhasználat szerint Emberfiának egy időre kisebbé kellett lennie a mennyei teremtmények egyikénél, az angyaloknál, hogy egészen emberi formát öltve beolvadjon és hitelt érdemlően érthető, megszólítható, példát adó lehessen.

Elámulunk azokon a történeteken, amelyek a gazdag villából érkező, több egyetemet végző, luxusból kilépő amerikai vagy európai önkéntesről szólnak, aki egy indiai vagy szegény afrikai, lepukkadt, felszerelés nélküli kórházba évekre elszegődik, hogy sebet kötözzön, haldoklókat segítsen át az utolsó napjaikban, hogy az AIDS ellen küzdjön egy mélyszegény városrészben, utcagyerekekkel törődjön egy bűnözéstől lezüllött gettó negyedben. De azon is fennakadunk, ha egy cigányság által lakott utcasorba egy orvos, egy pedagógus, vagy egyszerűen valaki elmegy hétvégenként vagy munka után, és ott szorgoskodik, segít a megszámlálhatatlan cigánygyermeknek, szervezi az életüket, bemegy hozzájuk, leül melléjük, beszélget velük, segít takarítani, főzni, mosni.

És amikor Isten teszi ugyanezt velünk? Eljön közénk és segít a gyógyulásban, segít a bűneinkkel való harcban, segít a lelkiismeretfurdalás leküzdésében azzal, hogy rendezzük vele dolgainkat, segít a bűntudat feloldásában, segít a régi bűnök elvételében, segít a megromlott kapcsolataink újragondolásában, segít kimondani: vallom, bánom, megbocsátottam, igyekezem, hiszem; segít letörölni a könnyeket, segít felkészülni a halálra, segít legyőzni a kísértést, segít az egészségem megőrzésében, segít helyrehozni a családi életet, a barátságokat és innen te tudod folytatni mi mindenben segít neked.

A zsidó vallási kultuszban az angyalok hatalma igen kiterjedt volt. Rengeteg ószövetségi történetben olvasunk róluk. Lényegesen többre képesek nálunk, átjárnak abból a világból ebbe a világba, megjelennek, aztán nyomtalanul eltűnnek, emberi testet öltenek, közvetlen kapcsolatuk van Istennel, iszonyatos erejük van, képesek beavatkozni ennek a világnak a törvényszerűségébe, mégis, az egyedüli teremtmény, akiről tudjuk, hogy uralkodásra teremtetett, az az ember. "Alkossunk embert és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a földön élő minden élőlényen. Az ember azonban elbukott. Nem uralkodott jól. Ádám felhagyott az uralkodással, sőt azt is félbe hagyta, hogy önmaga felett helyesen uralkodjon. Ennek a világnak a szolgája lett. A bűn uralkodik rajtunk legtöbbször észrevétlenül.

Aznap, amikor Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe, amelyet mi már Virágvasárnapnak hívunk, sokan úgy vélték, elég hosszú Jézus keze ahhoz, hogy a császárt ledöntse trónjáról. Királyként köszöntötték őt. Várták, várták és végre eljött hatalmas tömeggel, neki járó tisztelettel, ujjongással, pálmaágak kíséretében. Ehelyett Jézus hagyta, hogy fölszegezzék a keresztfára. Senki sem értette. Majdnem senki. Talán néhányan. Úgy néztek rá, olyan megvetéssel és csalódással, hogy az ézsaiási mondat újra megszólalhatott: Azt gondoljátok, hogy "Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani?" (Ézs 50,2c) Igen, olyan rövid – mondogatták. Akkor ott nem, de innen nézve már tudjuk, hogy a felolvasott ige ott a kereszten nyeri el jelentését a kereszt tövében álló ember hitével: "mindent lába alá vetettél" (8.v.)

Kevéssel lett kisebb az angyaloknál Jézus. Éppen annyival, hogy míg az angyalok nem, ő meghalt. A szolgáktól is kisebb és sérülékenyebb lett. Az ember között is. Hatalmaskodtak felette főpapok, katonák, király, rabbik és halászok, iskolázott és iskolázatlan emberek. Bárki leköphette Jézust. De végül a kereszt alatt hevert az egész világ, az Atya mindent neki vetett alá, hiszen megízlelte a halált, így a keresztért "dicsőséggel és méltósággal koronázta meg" őt.
Jeruzsálembe a Szabadító érkezett az állatka hátán. Az a Szabadító, akire neked is szükséged van. Sokszor nem úgy, ahogy te gondolod.

Minden Miatyánkban elimádkozod, hogy "jöjjön el a te országod". Virágvasárnap elérkezett. Elérkezett a Nagyhétre, hogy Nagycsütörtökön még egyszer utoljára együtt legyen övéivel, Nagypénteken hagyja, hogy tegyék vele azt, amit tettek, Húsvét hajnalra pedig minden logikát és elképzelést félresöpörve megmutassa isteni hatalmát.

Virágvasárnap a várakozás ünnepe. Várjuk a következő hét eseményeit. Eljövünk templomba, hogy évről évre együtt éljük át Jézus utolsó napjait. Azért várjuk, hogy tisztán lássuk és érezzük ezt a kerek történetet. Jókai Anna Ima - virágvasárnap alkonyán című versének utolsó mondata "A nagypéntek valóság. / Nem csap be engem. / A virágvasárnap illúzióját / engedd elfelednem."
Ez is része annak, hogy velünk a legmagasabb szinten törődnek. Törődik veled Isten. Olyannyira, hogy ha hiszed virágvasárnap félreértését és nagypéntek realitását a húsvéti eseményeken keresztül, akkor Krisztus dicsőségében már itt a földi életedben részed lesz, ami persze a világ szemében bolondság, neked azonban életed legszebben beteljesülő álma.
Ámen.