Vízkereszt ünnepe ünnepe utáni 4. vasárnap
Szentendre, 2014. február 2.
/Ef 1,15-23/
EÉK 42, 1, 50, 312, 11

Horváth-Hegyi Olivér
Jézus dicsősége

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Nem hordott a föld még egy olyan vonzó és nagyszerű embert a hátán, mint Jézus. Nem volt és nem is lesz még egy olyan kétlábon járó tökéletes szeretet, mint ő. Embernek lánya és fia nem találkozott még egy olyan hatású tanítóval, olyan bölcs elmével, fantasztikus egyéniséggel, kiforrt és érett személyiséggel, mint amilyen ő volt. Senkinek nem volt olyan és annyi ideig hatása a történelem mindenkori résztvevőire, mint neki. Senkiért nem rajongtak annyian, mint érte. Senkinek szavait nem memorizálták annyian, mint az övét.

Azonban az Úr Jézusról még így sem lehet elég helyesen beszélni. Mert ahogyan a tévtanítóktól megmérgezett kolossébelieknek írja Pál apostol, akkor ismerjük és látjuk jól Jézus személyét, amikor dicsőségét nem emberekhez mérjük, hanem a kozmoszhoz. Mint egyetlent fogadjuk el az egyház mindenek felett való fejének úgy, ahogy az evangéliumokból megismertük: szamárháton, egyesek köréből kitaszítottként mégis irgalmasként, a szeretetet tőle megvonva, mégis szeretőként, megverve, mégis értük könyörgőként. Akkor értjük meg, ki az Isten Fia, amikor kimondjuk: egyedül neki, a mennyből jött szolgának van dicsősége. Nem úgy, mint az iszlám követői, akik még a Koránban is leírták: "És nem ölték meg őt, és nem is feszítették meg, hanem csak úgy tűnhetett fel nekik." (Korán 4:158) Allah nem lehet sérülékeny, Allah mindig győztes, Allah nem szégyenülhet meg. A muszlimok így gondolkodnak a mi Krisztusunkról, ami számunkra elfogadhatatlan, mert téves.

Az egyház Ura Jézus, mérhetetlen nagyságában hordozza az alázatot. Ha őt ekként vesszük ki történetünkből, olyanok vagyunk, mint a só nélküli húsleves, vagy a fej nélküli test.

Kedves szentendei gyülekezt és vendégeink! Az egyház mi vagyunk. Az egyház itt ül a templomban. Az egyház akkor él, amikor emberek: keresők és újjászületettek együtt figyelnek az Isten által minden és mindenki fölé emelet Krisztusra. A mi gyülekezetünk az egyház része, így is éljük a mindennapjainkat, tehát a mi fejünk, a mi Urunk, ami vezérünk nem a lelkész, nem a püspök, nem a pápa, hanem Jézus.
Az efezusi gyülekezetben nem járt Pál, sőt levelét már börtönből írja, ezzel együtt felelősséget érez az ottani gyülekezet iránt, azon belül is a megkereszteltek iránt.

Az igehirdetés elején egy imádságot olvastam fel a szószékről. Pál könyörög az Efezusban megkereszteltekért. Hálát ad értük és azzal a kéréssel fordul Istenhez - ami már mindanyiunkat érint -, hogy adja meg a Lélek bölcsességét, és a felismerést, hogy Isten erejét és hatalmát Jézusnak adta. Ha ez világossá válik benned, minden helyére kerül az életedben.
Tegnap este elkezdük felkészülésünket a felnőtt keresztelésre és konfirmációra készülőkkel. A "Kicsoda Isten?" témáról beszélgettünk, ahol elhangzott, hogy ha kíváncsi vagy Istenre, ismerd meg Jézust, mert Isten olyan, mint ő. Mindent ráruházott, ami a szeretettől majd kicsordult.

Mai kérdésünk tehát, hogy nem általában a világra, a történelemre, hanem ránk, rám keresztény hívő emberre milyen hatással van Isten Jézuson keresztül. Jó hatással? Görcsöket okoz? Előhozza a bennem szendergő jót? Vagy a megfelelés kényszerét erősíti? Felszabadító öröm születik meg bennünk? Félelmet kelt? Biztonságban érzem magam mellette? Ellehetetlenít? Vagy megszomorít? Ez bizony attól függ, milyen istenképem van, azaz helyesen ismertem-e meg Istent Jézuson tükör-életén keresztül.

Trausch Liza 20. századi evangélizátor egyik áhítatában leírja, hogy amikor Isten már nem tudott prófétákon keresztül szólni és távol került tőle az ember, szinte elérhetetlenül messze, akkor küldött nekünk egy levelet, amit azóta is vagy felbont valaki, vagy eldobja, vagy olvassa és tanulja, vagy szemétnek és kárnak ítéli. Jézus Krisztus Isten levele. Az üzenet ő maga. Istennek egyetlen lényeges üzenete ez a név és amit ez a név jelent. A keresztény életvitel ennek a titok (misztikus) névnek a megismerését jelenti, amiről Ézsaiás így prófétál: "Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke." (Ézs 11,2)

Egy 21. századi ferences szerzetes (Richard Rohr) szerint aki megszületik, két feladattal találja szembe magát: egyrészt, hogy egy erős tárolóedényt, önazonosságot építsen, másrészt megtalálja azt a tartalmat, amit a tárolóedénynek tartalmaznia kellene. Legtöbben egy egész életen át az első feladattal foglalatoskodnak, a második elsikkad. Építik a belső falat, erősítik, vastagítják, aztán a külső borítással vannak elfoglalva, végül nyugdíjba mennek. A tartalom valahogy elmarad. Szép, szép életük kerete, de üres.
Ha valaki tükörbe néz, észreveszi, hogy ez az üresség fáj. Sőt, mi több, kínoz.
Ilyen üresség lehetet a tanítványok szívében, amikor hajójuk viharba került. Nem látták Jézust, kicsinyhitűek voltak, edénykéjük, önazonosságuk üresen kongott. Féltek. Emberi erejük, tehetősségük végéhez értek, és azt gondolták egyedül vannak. Pedig ott volt velük Jézus. De hiába; nem hittek benne. Nem hitték el, hogy ő hatalommal és erővel felruházott.

Mennyiszer vagyuk ezek a hitetlenkedő tanítványok! Életünk borulni látszik, a hullámok elfedtek, pedig Jézus ott ül velünk a templomban, elkísér a munkahelyre, bemegy velünk az orvoshoz, kezünket fogja a műtőágyon, ott marad az óvodában, bent ül az iskolapadban, este az ágyunk szélén ül és mi csak azt hajtogatjuk: Elveszünk! Elveszünk!
Hidd el, az isteni hatalommal felruházott szolgaként alázattal ott van az életedben. "Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon." (Mt 20,28)

Weöres Sándor Rongyszőnyeg című versének sorait gyakran idézzük: "Valaha én is Úr akartam lenni; / ó bár jó szolga lehetnék. / De jaj, szolga csak egy van: az Isten, / s uraktól nyüzsög a végtelenség."

Jézus felfoghatatlan hatalma és egyetlensége nem vihet bennünket abba az irányba, amit dicsőség teológiának hívunk. Nem minden szuper a hívő ember életében, ahogyan az amerikai kerszténység zöme vallja.

Mi a kereszt teológusai vagyunk Luther nyomdokában, akik Pállal együtt valljuk Jézus méltóságát és imádatát, mint szolgáét. Ez a mi irányunk, mi így követjük őt.
Milyen hatással van rád Isten rajta keresztül?
Ámen.