Vízkereszt ünnepe ünnepe utáni 2. vasárnap
Szentendre, 2014. január 19.
/1Tim 2,1-7/
EÉK 358, 1, 338, 337, 293

Horváth-Hegyi Olivér
Hajtsuk meg fejünket és ...!

Keresztyén Gyülekezet Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A héten az egyik elsős hit- és erkölcstan órán az elveszett bárány történetével ismerkedtünk meg. Ráhangolódásként megkérdeztem a gyerekeknek: "Mit gondoltok, ki vigyáz rátok a legjobban?" Egyik hét évesem rávágta: "Isten!" A tanári kézikönyv szerint még nem ennek a válasznak kellett volna elhangozni, de nem volt mit tenni, alkalmazkodtam a helyzethez. "Miért gondolod-ezt?" - kérdeztem vissza. "Hát mert ő ér rá a legjobban." - mondta vidáman Ádám. "Igen, mert Isten nyugdíjas!" - erősítette meg Lelle.

Pál apostol lelki gyermekének, Timóteusnak írt levelében hasonló felismeréséről ír. "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (5.v) Egy valaki "ér rá" a legjobban arra, hogy meghallgassa imádságainkat és közvetítsen a két világ között, ami máskülönben egy és ugyanaz. Mégis szükségünk van az imádságra, szüksége van ennek a bonyolult és átláthatatlan világunknak Istenre.
Pál az imádság tekintetében is rendkívül határozott. Mindenkiért imádkozzatok, mert Isten azt akarja, hogy minden ember bejusson az ő országába megismerve a valóságot. Ez az apostoli szándék hallatlanul erősen hangzik abban a világban, ahol a megbomlott elméjű Néró császár keresztényüldözése nyomán superstitio illicitának, tiltott babonaságnak nevezte a Krisztus hitet. Mártírakták ezrei tanuskodnak a keresztények iránti gyűlölet kegyetlenkedéseiről, százezrek haltak meg az üldözések során. Pál Timóteuson keresztül mégis arra bíztatja az efezusi gyülekezetet, hogy minden feljebbvalóért, kivétel nélkül minden hatalmat gyakorló emberért esedezzenek. Még Néróért és pribékjeiért is!
Abban az időben olyan fiatal volt a gyülekezet, hogy azt is tanulniuk kellett, miként jöjjenek össze és legyenek együtt és ha már együtt vannak, hogyan néz ki egy helyes istentisztelet. Kétezer éve tanít bennünket az apostol, kétezer éve hallgat erre a tanításra Isten egyháza. Ezért hasjtjuk meg olyan sokszor fejünket a templomban, egyszerűen lételemünk az imádság, a könyörgés, a hálaadás.

Mi itt Szentendrén is azért tudunk a világon élő összes emberért imádkozni, mert megismertük, elfogadtuk és részesei lettünk Isten megváltó munkájának. Akit átjárt Isten Szentlelke, annak egyik első jele a másokért való imádság. Azért a kisfiúért, aki a piacon hisztizett édesanyja küzdelmes szeretete ellenére; azért a városvezetőért, aki biztonságos, jó hangulatú várost ígért; azért az apáért, aki minden nap megveri az óvodás gyermekét; azért az államférfiért, aki politikus lévén nem tudni mikor mond igazat és mikor nem; azokért a kollaboráns árulókért, akik változó izmusokban báránybőrbe bújt farkasként cincálták szét az egyházat belülről; azért a pénztárosért, aki már sokszor elszámolta magát száz forinttal - imádkozzatok!

De az ökumenikus imahét nyitó napján saját püspökeink és espereseink mellett említhetjük testvéregyházaink vezetőit, Ferenc pápát, a más vallásúak milliárdjait.
Pál lehetetlent kér? Hát lehetetlent kért Jézus a hegyi beszédben: "Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket." (Lk 6,28)

Annak idején a pogányok a császárkultusz gyakorlásában fejezték ki együttműködésüket és a hatalom elfogadását, a zsidók szkásuk szerint áldozatot mutattak be a császárért és családjáért, a keresztények imádkoztak érte és a hatóságokért. Meglepő módon nem a birodalom vezérkarának megtéréséért imádkoztak, hanem bölcsességért, jó döntésekért, az ország helyes kormányzásáért, a béke és a rend fenntartásáért. Ez tette őket hitelessé kortársaik között.
A 20. századi Nérót Hitlernek és Sztálinnak hívták, kis Nérók uralkodnak Szomália népén. Luther szerint "... az ember magában hordja a poklot." (Tizennégy vigasztaló kép) Ezért van szüksége az emberiségnek imádságra. Ezért nem hallgathatunk templomaink oltáránál, ezért nem engedhetünk indulatainknak. Aki Krisztust követi, le kell gyűrnie előítéleteit. Akinek élő kapcsolata van Istennel összeférhetetlené válik a gyűlöletkeltőkkel, a kirekesztőkkel, a szélsőségesen és erőszakot alkalmazó politizálókkal, a szegregációt követelőkkel.

Miután Mózes látta, hogy a nép aranyborjút kezd imádni, összetöri a Tízparancsolat kőtábláit, dühöng és tombol, aztán újra felmegy a hegyre és könyörögni kezd a népért. Isten megengedi neki, hogy meglássa dicsőségét, és ez új erőt ad Mózesnek ahhoz, hogy újra szeretni tudja azokat, akik elfordultak Istentől.

Meg kell látnod Isten dicsőségét ahhoz, hogy újra tudj szeretni, újra tudj imádkozni, még egy esélyt tudj adni annak, aki az utolsó esélyét is eljátszotta.

Miért kéri Isten tőlünk az imádságot? Miért imádkozzunk a kormányért, miniszterelnökért, a városi vezetőkért, iskola igazgatókért, óvodavezetőkért, a rendőrségért, katonaságért, a tavaszi és őszi választásokért? Figyeld meg azokat a dolgaidat, amiket Isten elé viszel. Nem csak lojális leszel azokhoz, hanem onnantól kezdve rá tudod bízni a történelem Urára. Amibe már te is bennen vagy, amiért már te is teszel valamit, ahhoz közöd van. Istenen keresztül pedig helyes közöd lesz hozzá, hiszen onnantól kezdve nem szídni, gyalázni, káromolni fogod, hanem áldást, segítséget, józanságot, igazságot kérsz. Lelkületed és hozáállásod változik, ezzel személyiséged és hited.

Van egy közbenjárónk. Egy. Imádkozzunk!
Ámen.