Vízkereszt ünnepe
Szentendre, 2014. január 6.
/1Jn 1,5-10/
EÉK 185, 1, 186, 187, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Világosság
Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Európa számos országában ma nem dolgoztak az emberek. Az oktatási intézmények nem nyitották meg kapuikat, az üzletek ünnepi nyitvartartás szerint nem fogadták a vásárólat. Kontinensünk keresztény érzületű országaiban Vízkeresztnek rangja van.
Keleten ma nagy-nagy ünneplés folyik. Ma tartották Jézus születésének napját. Keleti testvéreink nem az északi féltekén érzékelhető téli napfordulóra tették Krisztus születésének napját, a Mithrász kultusz kötelezően ünnepelendő fény ünnepére, így ők sem dolgoztak ma.
A fél világ ünnepel, a másik felében pedig mi vagyunk az őrállók, bár 2014-től a katolkius egyház is a napján és nem a közeli vasárnapon ünnepli Jézus megkeresztelését, illetve a napkeleti bölcsek látogatását és a klasszikus epifánia, Isten-jelenés történetét, a Kánai mennyegzőt, ahol Jézus Urunk sokak örömére a vizet borrá változtatta - elkezdve csodatételeinek sorát, amely mind-mind istenségét hivatott bizonyítani.
Világosság ragyogott a napkeleti bölcsek felett egészen Betlehemig, hogy megtalálják a Megváltót; világosság ragyogott Jézusra, amikor keresztelése után rögvest megnyílt a menny és mindenki számára világossá vált, hogy ez az Atya fia, akiben gyönyörködik; egy egész násznép világosodott meg, amikor Jézus magához kérette a kővödröket, hogy a benne lévő vizet nems itallá változtassa.
János levelének részletéből is a világosság ragyog.
Tudom, hogy a gyülekezetből most még csak kevesek kezébe kerül a egyházunk világlapja, Evangélikus Élet, így bátorkodom idézni Koczor tamás az ünnep igéje rovatban publikált írásából, aki Slawomir Mrozek novelláját állítja az olvasó elé három rövid foglalatban három gondolattal. A novella főhőse szállást keres az éjszaka kellős közepén. Egy lerobant hotelt talál, most ennyivel is megelégszik. A portás - meglepő módon - egy olyan szobát kínál, ahol a világ leszebb látványa fogadja a vendéget, természetesen igen borsos áron. Amikor a főhős elfoglalja a szobát ugyanolyan lepukkadt és lehangoló látvány fogadja, mint az utcán. Felháborodik,lemegy, perrel fenyegetőzik, aztán a portás unszolására csak felmennek, hogy oda álljon, ahol valóban a világ legszebb látványa fogadja őt, a szoba tükre elé.
A novella végén a hálás és elégedett vendég örömmel marad.
Úgy vélem János apostol erről beszél. Egymásnak olykor magunknak elhittük, hogy a világ legszebb látványa mi vagyunk. Előbb, vagy utóbb mindenkinek lesz egy ilyen tükre. Van, akinek viszonylag korán, két és fél évesen már azt kell hallgatni a szülőknek, hogy "Édesapa, ugye milyen csinos vagyok? Mond azt, hogy én vagyok a legszebb!" - és mondjuk. Mások pubertáns korban igénylik ezt a kiváltságot és boldogtalanok lesznek, ha legalább egy valakitől nem kapják meg ezeket a gyönyörködtető szavakat. Vannak, akik ezért házasodnak: végre valaki, aki felfedezett és házastársuk a tükör, amit azért tartanak, hogy meg lehessen kérdezni őket: "Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?"
És vannak az életfogytiglan elégedettlenek, akik soha nem kapnak olyan szobát, ahonnan a világ legszebb látványa tárul eléjük. Ők az örömtelenek. És ezek igazak férfire és nőre, fiatalra és öregre egyaránt. Egóval születünk, de nem egóval kell elmennünk!
Ahol Jézus megjelenik, ott a tükör összetörik. „Ha világosságban járunk, közösségünk van egymással és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Ahol a tükör összetörik, ott valami még az előzőnél is fantasztikusabb látványban lesz részed, hiszen miután nem te lettél magad számára legfontosabb személy ezen a világon, akkor láthatod meg magadban, észre veheted reakcióidban, átélheted érzéseidben, hogy a világosságban jársz és te magad ettől vagy ragyogó!
A felolvasott ige ismerős volt mindenkinek, különösen az ádventi és ünnepi alkalmakon gyakran megélt úrvacsorai liturgiából, annak is a gyónási részéből. „Ha azt mondjuk, nincsen bűn mibennünk, önmagunkat csapjuk be és igazság nincsen bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz az Isten, megbocsátja bűneinket és megtisztít minden gonoszságtól." Ez a gyónó tükör mögé mondott bibliai idézet. Ez az ige tör össze bennünket. Ez Isten világossága, akiben semmi sötétség nincsen. Születésétől kezdődően tszta maradt, mindig is az volt, még testet öltése előt és most is az az Atya jobbján.
Talán igehirdetéseiben utoljára utalok a holnapután lebontásra kerülő csonka betlemesünkre, ami Vízkereszt ünnepén is aktuális üzenettel bír.
Kertész Eszter a Szalma és glória című rövid kötetének egyik versében így ír: "Jászolunkban úgy fekszik e gyermek, / mintha magát adná eledelnek. / Vékonyka testét bökdösi szalma, / tán sebes is lesz tenyere, talpa."
Sokszor gyenge, törékeny, jelentéktelen szalmának tűnik ami bennünk van, de akármilyen kicsi sötétség, rossz indulat, pletyka, ártó beszéd, harag, gonosz gondolat szalmaságában is lehet szög. A keresztre feszített Krisztus három szögét szalmaszálakból kovácsolták. Minden fáj neki, minden sérti világosságát , tökéletes akaratát, irántad érzett szeretetét, ami ellenében van.
Egy esélyed van. Az összetört tükör előtt nem siránkozni, hanem összesöpörni, kidobni és helyébe egy ablakot vágni, ami az égre nyílik.
Ámen.