Újév napja
Szentendre, 2014. január 1.
/Jn 14, 13-15/
EÉK 178, 2, 182, 311, 12, Himnusz
Újévi Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Ünnepre jöttünk össze a templomba az év első napján, nem is akármilyen ünnepre! A mindössze nyolc napos kisdedet édesanyja, Mária és apja, József zsidó szokás szerint ezen a napon vitték el körülmetélni és egyben mutatták be a templomba, hogy azt a nevet adják neki, amit a szülők az angyaltól hallottak. Lukács evangéliumában Máriának ez az üzenete: "Íme, fogansz méhedbe és Fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak” (Lk 1,31), Máté evangéliuma szerint pedig József ezeket hallotta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." (Mt 1,20b-21)
Mindketten elfogadják az angyal szavait és mi ennek az engedelmességnek köszönhetően emlékezünk ma, és minden év első napján a névnapos Jézusra, héberül Jehosua-ára, ami azt jelenti: Szabadító. Az ő nevével és az ő nevében indulhatunk, az ő nevét írjuk új naptárunk első oldalára, az ő nevét kiáltjuk a világba, ahogyan azt egyik lekésztestvérem fogalmazta: év eleji csatakiáltásként, legszívesebben homlokunkra is az ő nevét írnánk, ahogyan a Jelenések könyvében találjuk az Isten számár elpecsételt hívők sokaságának jelenetében: "És láttam, íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának neve volt felírva." (Jel 14,1)
Vállajátok fel Jézus nevét 2014 minden napján! Ne szégyelljétek, ne takargassátok homlokotokat, ne zárjátok be szátokat, mert ha ti nem mondjátok ki az ő nevét - ahogyan azt épp Jézus mondja a jeruzsálemi bevonulásakor éljenző és nevét kiabáló tömegről a fegyelmezett és komor farizeusoknak - "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, ezek a kövek fognak kiáltani." (Lk 19,40)
De mai igénk ennél sokkal tovább megy. Nekünk nem csak Jézus nevének kimondása engedtetik meg, hanem még az is, hogy az ő nevében kérjünk, sőt, amit így kérünk, azt Jézus meg is adja nekünk, az ember szinte beleszédül, ám ezen a ponton ismételjük meg a Mester saját szavait: "Aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz." (12.v.) Hát nem hátborzongató ígéret ez már most, az év első napján? Jézus neve egy kód. Izgatottá tehet bennünket helyzetünk. De milyen kód és hogyan használhatjuk ezt a titkos jelszót?
Először is nem varázsige. Attól, hogy valamelyik kérésem elé, vagy mögé teszem a "Jézus nevében" szavakat, nem fogja teljesíteni. Amennyiben istentiszteletünk kaotikus, tévtasnításokkal teli, esetleg kiüresedett frázisok puffogtatása, vasárnpi vallásgyakorlat lenne és mi azért nyitó modatként elmondanánk, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, a gyülekezet pedig ámenjével jelezné, hogy egyet ért, attól még nem lesz Isten által megszentelt óra. Ha az történik egy ilyen helyen, ahol most vagyunk, ami Isten akaratával és tervével megegyezik, akkor igen. Ha a kérésünk, ami mindig imádság nem Isten dicsőségére van, akkor el se kezdjük. Ha az imádság mögötti szándékunk Jézustól illatozik, a titkos kód működik és a zárt ajtók megnyílnak az életedben.
Miért imádkoztál így legutóbb? Gondold csak végig. Amit így év elején imádságodban isten elé vittél, vagy tegnap év végi leltározásodban elmondtál és kértél valóban az ő dicsőségére volt? Tehát még egyszer: a Jézus nevében nem varázsige, nem használhatom kényem-kedvem szerint.
Másodszor láthatjuk az ószövetségi történetekben, miként hivatkozik Isten népe Ábrahámra, vagy valamelyik ősatyára. Jósáfát király például egyszer szorult helyzetbe került. Olyan rettenetes túlerővel találta szembe magát, hogy esélytelenek voltak. Odament az Úr elé és könyörögni kezdett Ábrahámra hivatkozva: "Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk." (2Krón 20,12) Kérése az Úr szerint való volt, másnak a Lélektől átitatott kórus, a lelkes énekesek mentek elől és teli torokból hálaéneket zengedeztek: "Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete!" (2Krón 20,21) A csatát az esélytelenek nyerték meg. Bátorságukat Istenbe vezett hitük adta és merték kimondani az ő nevét.
Te is szoktál túlerővel szarkasszemet nézni? Én szoktam. Amikor mindenki másképp gondol valamit, amikor egyedül maradsz az erkölcsöddel, amikor magányos farkasként küzdesz egy általad jónak vélt és Istentől kapott ügyért. Szoktál imádkozni? Nem azért, hogy valahogy kászálódj ki belőle, hanem hogy nyerd meg a csatát? Szoktál leborulni isten elé és lehetetlennek tűnő dolgokért imádkozni? Nem félszegen, óvtoskodva, hitetlenkedve, de azért mégis egy-két mondatot kipréselve megadból, hanem hited teljes szabadságában. Gondolj nagyot! Lépj nagyot! Álmodj nagyot! Ha Istentől van, akkor a túlerő csúfos vereséget szenved, mert velük az ördög, veled pedig a győztes Úr van!
Harmadjára pedig a tegnap este már előre idézett útmutatóbeli 2014 évre szént igét kell említenünk, amely így szól hozzánk az új év napján: (Zsolt 73,28a)
"De nekem olyan jó Isten közelsége."
Imádságaink és Jézus nevében kért kéréseink néha el sem hisszük, mennyire közel visz bennünket őhozzá. Próbálkozzunk együtt! Itt a gyülekezetben, az újonnan induló imaóránkon, otthon azzal a családtaggal, akivel őszintén le tudunk ülni imádkozni és meg tudjuk fogalmazni az úr szerint valókat. és meglátjátok, az év igéje beragyogja ezt a szép vadonatúj esztendőnket!
Ámen.