Karácsony este
Szentendre, 2013. december 24.
/Mal 3,20a/, EÉK J
Fölragyogott
Ünneplő Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Hat éves, nagy óvodás voltam, emlékszem szőlő volt a jelem, amikor édesapámmal a szatmár megyei kis szülőfalujában, a nemtudom szilva fáiról híres Panyola főutcáján kézen fogva sétáltunk az istentiszteletre. Senki sem akart velünk jönni, a sokgyerekes család egy édesapára és egy szőke, vékony, érdeklődő kisfiúcskára szűkült. Néhányan már tudjátok: nekem minden ott kezdődött. Félúton járhattunk, amikor vidáman felnéztem arra az apára, akire azóta is felnézek és minden bevezetés nélkül kijelentettem: lelkész leszek.
Nem több és nem kevesebb volt ez, mint egy Krisztusban hívő családba született gyermek gyermeki mondata, amit akkor még senki sem érthetett. Egyedül a Szentlélek tudta, miért adja ezeket a nagy szavakat a számba.
Nekem személyesen az volt az igzaság napja. Fölragyogott és sugarai azóta gyógyulást hoznak az életembe.
Karácsony estéjének igéje, Malakiás próféta szavai csak úgy izzanak! Jézust, a nagy Szabadítót jövendöli meg jó pár száz évvel a betlehemi események előtt.
Igen, izzanak. Bár már azon az éjszakán is voltak olyan emberek, akiket hidegen hagyott Isten Fiának megszületése, valaki kifejezetten gyűlölettel gondolt Mária gyermekére. Mások majd ki bújtak a bőrükből, úgy megörültek a fényességbe öltözött mennyei hangnak. Ők nyertek. Örömök teljessé lett abban a pillanatban, hogy találkoztak a Világ Világosságával. Már akkor is volt, akikhez elért az ő fénye és volt, aki sötétségben maradt.
Így van ez ma is. Vannak világosságban és vannak sötétségben élők. Ahogyan a norvég kisvárosban, Rjukantban, egy hegyek által körülvett medencében fekszik. Az év hat hónapjában nem süt be a nap, amely évszázadokig bosszantotta és nyomasztotta az ott élőket, mígnem az elmúlt években három tizenhét négyzetméteres tükröt állítottak fel a falu északi oldalán lévő hegyoldalra, hogy a számítógép vezérlésű műnap megvilágítsa a hatszáz négyzetméternyi főteret.
Vannak, akik a mai napot valóban Istennek szentelik egész életükkel együtt és vannak, akik a mű karácsonyfa műfényei mellett műételeket esznek és műünnepet ülnek, műmosollyal az ajkukon, műszavakat mondogatva egymásnak, műanyag életüket meg nem tagadva.
És vagytok ti; és vannak az igazi ünnepet átélők. Akik ha megtudjátok és szívetekben hittel átélitek, hogy Jézus Kriusztus megszületett, Isten emberré lett, Isten emberré lett, újra mondom: Isten emberré lett, aki bűneinkből megszabadít, mocskos életünket megtisztítja, aki előtt nincsen lehetetlen, mert ő az a szeretet, amely megbocsát minden vétket - ha ezt a evangéliumot, ezt az örömüzenetet befogadjátok, akkor velem együtt úgy ugrándoztok, mint hízlaldából kiszabadult borjak. Mint akik az ítéletre várva, a halál árnyékában, a nyomasztó akol-életünk bűzös szorongásaiból és a félelem völgyéből egyszerre csak szabad utat kapunk és többé nem kell görcsölnünk, mert a bűn rabságából kimenekülhettünk és szabadok lehetünk - Jézus Krisztusban!
Tudjátok, az emberiség történetében mindössze két említésre méltó titokzatos éjszaka van. Az egyiken megszületett: ha este hazametek, vagy vendégségbe érkeztek, álljatok meg és mondjátok egymásnak: ez az az éjszaka, amikor eldőlt: Emmánuel: velünk az Isten. A másik húsvét hajnala előtti éjjel, amikor legyőzte a halált és feltámadott. Két éjszaka alatt mindent megkaptál, amire szükséged van, a többi, ha jön, az ráadás. Két éjjel, amit megérteni soha sem fogunk. Mégis feledhetetlen és kikerülhetetlen éjszakák.
Az igazság napja fölragyogott, sugarai gyógyulást hoznak. Ne takarja el se az egód, se a szerelmed, se a pénzszereteted, se a kényelmed, se az alkohol, se a vágyaid, semmiféle világi mulandóság, hanem állj meg ebben a világosságban és kezd el ugrándozni, mint a hízlaldából kiszabadult borjak. Legyen ez a karácsonyi táncod, van miért örülnöd!
Ámen.