Advent 3. vasárnapja
Szentendre, 2013. december 15.
/Ézs 51,1-6/
EÉK 139, 1, 149, 312, 11
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim a Krisztusban!
Mi mindenre képes Isten értünk? Bármire? Azt azért nem. Isten nem meggondolatlan, nem borongatja fel a világot és annak rendjét értünk, mert akkor mind ezt a földet, mind a rajta élőket játéknak tekintené. Isten nem játszik Istent.
Mi mindenre képes Isten értünk? Valamire? Az túl kevésnek tűnik ahhoz, ahogyan őt megismertük. Valamit azért csak tesz, ha már Isten - gondolhatja az, aki elmondásokból szerzett róla némi információt, távoli ismerősként tekint rá, a szótárában ugyan szerepel Isten neve, Jézusról is kapizsgál valamit, de nem barátja, nem otthona, nem hordozója. Isten nem a "valamit azért teszek értük" istene.
Mi mindenre képes Isten értünk? Semmire? Az elhagyatottságába és szerencsétlenségébe burkolódzó ember talán így gondolja: Isten háta mögé kerültem, de ez egyszerűen lehetetlen, mert Istennek nincsen háta. A semmittevő Isten képzete él abban, aki valamihez nagyon szeretné megnyerni Istent, de ő másképp gondolja, így a kérés, vagy könyörgés teljesítése elmarad. Akkor mi mindenre képes Isten értünk?
Ézsaiásnál találunk egy héber szót, a "góel" igenevet, amely az ószövetségi használatban alapvetően "kiszabadítást" megváltást jelent. Amikor valaki adósságba esett, a legközelebbi rokonának volt joga és egyben kötelessége segítségére sietni. A 3Móz 25,25-ben ezt így találjuk: "Ha atyádfia elszegényedik, és elad a birtokából, akkor álljon elő a visszaváltója, a legközelebbi rokona, és váltsa me magának, amit atyjafia eladott." Ez a mózesi törvény azt a célt szolgálta, hogy ami egyszer a család birtokában volt, az maradjon is meg, ez volt a tulajdonképpeni földtörvény, aminek gondolata országunkban a mai nemzeti törekvésektől nincs is olyan távol.
Ézsaiás próféta a babiloni fogságban senyvedő néphez szól az úr akarata szerint és Isten szabadulást ígérő szavait idézi. A babiloni fogságban lévő zsidó nép távol van Jeruzsálemtől, templomát lerombolták, a második nemzedék már fogságban született, nincs is közvetlen emléke arról, milyen volt szabadnak lenni, elkezdődött a beolvadás folyamata, a zsidó nép reménytvesztetten alkuszik meg az elnyomó hatalom végérvényes diadalával. Ézsaiás ezért szól bíztatóan, ezért rázza föl a fásult népet: "Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágattatok, és a kút üregére, amelyből kiásattatok. Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra..." (1-2.v.)
Az Úrra mutat és mint megváltót, kiváltót nevezi meg, aki meg tudja váltani népét azáltal, hogy Isten a nép legközelebbi rokonaként azonosul velük és gondolkodás nélkül vállalja a nevükben és helyettük minden szükségüket, és ezzel megfizeti az árukat.
Milyen rokonod neked Jézus?
Ádventben sokat beszélünk Jézus eljöveteléről, Keresztelő Jánossal együtt a felolvasott ige szerint mi is feltesszük a szívünk mélyén olykor kétkedő kérdést: "Tényleg ő az eljövendő, vagy mást várjunk?" Sokan mesterségesen akarják felkelteni magukban az ádventi hangulatot. Rettegnek attól, hogy nem tudnak megérkezni a karácsonyba. Kimennek forraltbort szagolni és kortyolni, égőkkel látják el a nappalijukat, előre bevásárolnak, nézegetik a fenyőfájukat, forognak a tömegben. A hangulat nem ébreszt hitet. Jézus nem fog megszületni a szegfűszeg illatából és a Vörötmarty téri sétától. A nagymama recepje és sok kiló mézeskalács sem tudja elővarázsolni ádvent és karácsony lényegét. Készüljünk ezekkel, nem rossz és bűnös szokások ezek, ha bentről kifelé haladunk. Szívemben, imádságos áhítataimban felkészültem, fejemben megértettem ki Jézus, lelkembe beengedtem, aztán nekiláttam a sütésnek, szeretteimre gondolva még vásároltam is, és kigondoltam, milyen szép ruhát veszek fel a szentesti istentiszteletre.
Hát mi mindenre képes Isten értünk? Képes Isten megváltani, kiváltani bennünket a bűneikből. Képes helyettünk odaadni magát. Képes megszületni, felvenni a tempónkat, felvenni az alakunkat, felvenni a szokásainkat, emberbőrbe bújni: inkarnálódni csakhogy megmutassa mennyire együtt van velünk, mennyire le kara küzdeni minden távolságot, ami közted és közte van. Ádventben ezt a leküzdött távolságnak a beteljesedését várjuk. Gyere, Istenem, mutasd meg nekem az idén is, mennyire szeretsz! Gyere és szüless meg, hadd lássalak a templomfalhoz állított betlehemi jászolban édesanyddal, Máriával! Hadd érezzem át, hogy olyan emberré lettél, amilyen én vagyok, hadd lássalak, hogy ne legyek olyan hitetlenkedő, mint Tamás, amikor nem látott!
Engedd meg, hogy csak egy pillanatra átélhessem, mire voltál képes értem! És ha ezt elfelejteném, akkor emlékeztess engem gyermekkorom hitére, amlékeztess, milyen kőből vágattam ki, kihez tartozom, kinek a természete, anyaga, kinek a színei vannak bennem! Ha bűnösen, ha az úrvacsorában megigazultan de tied vagyok, a tulajdonod vagyok, belőled vagyok, hozzád tartozom. Ámen.
Ámen.