Szentháromság ünnepe utáni 23. vasárnap
Szentendre, 2013. november 3.
/Mt 17,24-27/
EÉK 254, 10, 296, 255, 521, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Ritkán és kevesek által emlegetett történet hangzik ma minden evangélikus szószéken. Templomadó, adómentesség, horgászás és aranyhal – nem különös olvasni ezt az evangélium lapjain? Ahhoz, hogy a Máté evangélista által lejegyzett történet meseszerűségét eloszlassuk, ismernünk kell a hátteret.
Mózes azt a redelkezést kapja az Úrtól, hogy minden húsz év feletti ember - anyagi helyzetétől és bevételeitől függeltenül - adjon fél sékel adományt a kijelentés sátrának javára. (2Móz 30,11-16) Jézus korában ez két drahma volt, ami egy munkás kétnapi bérének felel meg. Tehát nem nagy összeg, de nem is elhanyagolható. Ezt az összeget Jézus is (ekkor már tizenhárom éve) megfizette. Mégis odamennek a zsidók által tisztelt templomadót szedők egyik tanítványához, Péterhez és kérdezősködnek.
A római birodalmi szokásjog az volt, hogy az uralkodó gyermekei és a kiváltságosak nem fizettek adót cenzust, vagyis sarcot, de még a római polgárjoggal rendelkezők sem, csak az idegenek, akik pedig bőséggel voltak. A templomadó - ahogyan azt Mózes könyvében olvashatjuk – az Úrnak szóló felajánlás alól mentesül a gyermek, Fiú, ebben az esetben maga Jézus, de nem csak ő, hanem mindazok, akik tanítványaiként hozzá tartoznak, szabadok, mentesek az adófizetés kötelezettsége alól.
Jézus tanítása itt következik. Azért, hogy senki se akadjon fel azon, hogy ő ilyen jogon akár nem is fizet adót az ő Mennyei Atyjának szolgálatára, hogy ne botránkoztasson meg senkit sem inkább kifizeti Péter és önmaga részét. A megbotránkozás görög szava a "σκανδαλον" a skandalum eredetileg az állatok megtévesztésére és elejtésére használt csapda csapóját jelenti, amely végleg fogva tartja az áldozatot. Félrevezet, csábít, bűnre csábít, megtéveszt, eltántorít, megbotránkoztat.
Hogy félre ne vezessünk, csapdába ne csaljunk, rossz útra ne csábítsunk, eltávolodásra ne ösztönözzünk valakit, hogy a templomadó megfizetésének megtagadására jogalapot, ne formáljunk, hogy a jogos adó megfizetésére precedenst ne szolgáltassunk - mondja Jézus Péternek – menj el és horgássz egy halat, amiben találsz egy státért. A státér, egy ezüstpénz Jézus korában négy drahmának felelt meg. Hogy annak a halnak volt ilyen nagy, négy drahma a piaciértéke, vagy valóban talált a tanítvány egy ezüstpénzt a hal gyomrában, miért is ne tudhatta volna Jézus, hisz annyi mindent látott előre?, nem tudjuk, mindenesetre ez pont két embernek: Jézusnak és Péternek az adója volt.
Jézus megtehette volna, hogy Isten Fiaként nem fizet adót az Úr szolgálatára? Hogyne! Nem sokal ezelőtt volt Péterrel és másik két tanítvánnyal együtt a megdicsőülés hegyén, ahol a mennyből hallhatták a bizonyságot: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" (Mt 17,5b) De mint becsületes izraelita férfi, nem keres felmentést magának. nem maga miatt, hanem a többiek miatt és az ügy miatt, amiért ő eljött a földre.
A csodálatos ebben a történetben az, hogy Isten gondoskodik és megadja azt, amire szükségünk van. Pénze nincs Jézusnak, nem volt erszénye, amit magánál hordott volna, „a rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania fejét” (Mt8,20), de van hatalma arra, hogy a szükséget szenvedőt megsegítse.
Igénk másik üzenete Jézus hallatlan nagy szabadságában rejlik. Jézus szabad volt az adó megfizetésére. Nem kényszerből fizetett templomadót, hanem szabadságból. Le tudott mondani arról a vitathatatlan kiválságáról, hogy "egyházadómentes". Ez az ő és gyermekeinek szabadsága. Mindenkié, aki jézusi fejjel, szívvel gondolkodik.
De ez a szabadság nem csak az anyagiaktól való függetlenségre terjed ki, hanem ennél jóval többre.
Reformáció ünnepe után néhány nappal is jó emlékezni arra, mi mindenre volt szabad Luther Márton! Krisztusban szabad volt nem engedelmeskedni a hamis és Bibliától elhajló egyházi előljáróinak, szabad volt ellent mondani a kor visszásságaira és a válságban lévő egyház életére, de szabad volt szerzetes létére megnősülni és egy apácát feleségül venni, szabad volt a tiltott Szentírás olvasására, belső szabadsága volt a reformációra, mert Krisztusa ezt akarta.
A napokban újra megnéztem Dietrich Boenhoffer német lelkész, teológus életrajzfilmjét. Újra megdöbbenve szembesültem, hogy egy belső szabadsággal megajándékozott ember hogy tud szembe szállni a hitleri nácizmussal és milyen békéje és bátorsága van, amikor börtönben ül, kihallgatásokon van, megalázzák és megfélemlítik. Ellenállása és igazság keresése nem botránkoztat meg senkit, inkább értetlenül állnak vele szembe kihívói, kihallgatótisztje, börtönőre. Érdemes megnézni a filmet!
Te is szabadságra teremtettél. Isten nem görcsökkel teli keresztényeket hív el. Isten azt szeretné, ha nagyvonalú lennél. Ha a törvény és rend betartása nem leküzdendő akadály, vagy megkerülendő sorompó lenne számodra, hanem szabadságod kiteljesedése. Ha mondatai és tanítása legyen szó egyházadóról, szüleid tiszteletéről, megszentelt ünnepnapról, szolgálatvállalásról nem teher, hanem öröm lenne. Isten azt szeretné, ha olyan ember lennél, aki nem azért engedelmeskedik neki, hogy ő megkönyörüljön rajtad, hanem azért, mert már megkönyörült rajtad és nem azért szereti őt, hogy gyermekévé fogadjon, hanem azért, mert már gyermekévé fogadott. Téged Isten szabadnak teremtett!
Ámen.