Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap, a Teremés ünnepe
Szentendre, 2013. október 20.
/Apcsel 8,36; Lekciók: 2Móz 17,1-7; Mk1,4-11/
Horváth-Hegyi Olivér
Víz
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
A Teremtés ünnepén - egyházunkkal együtt - Isten egyik fantasztikusan kiatlált, megteremtett őselemének használatára szeretném a figyelmet felhívni és mielőtt az igére térnénk, példákat kell sorolnom, amelyek nemzetközi kutatások és felmérések eredményei, csak hogy tudjuk, mi folyik körülöttünk és általunk a világban.
Napjainkban 1.1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, holott egy ember egy évben mindössze egy köbméter vizet iszik meg, de személyes szükségleteinkhez, a tisztálkodáshoz, mosáshoz több száz, ételeink elkészítéséhez több ezer köbméter ivóvizet használunk el évente. Egy szárazabb vidéken, mondjuk a Szaharában élő ember egy európai ember egyetlen zuhanyzásából egy hónapig elél. Egy szem krumpli előállításához (locsolással, feldolgozással) 25 liter vízre van szükség, egy csésze kávé előállításához az ültetvénytől a gőzölgő csészénkig 140 literre, egy hamburgerhez 2400 literre, egy szelet marhahúshoz 7000! literre, egy farmernadrág előállításához 11.000! literre.
A növénytermesztés és állattenyésztés a föld globális vízfogyasztásának 80%-ért felelős. Beleborzongunk, ha belegondolunk abba, hogy 1-2 évtized múlva kőolaj helyett ivóvizet szállítanak majd a tankhajók. A tőlünk 250 méterre folyó Dunát a 2010-es adatok szerint a világ 10 legveszélyeztetettebb folyója közé sorolják. Isten úgy teremtette meg az embert, hogy testünk háromnegyede víz, az agyunknak még ennél is több része víz. A 21. század legnagyobb és legveszélyesebb világpolitikai feszülségét a víz okozza. Politológusok és közgazdászok szerint 2025-ig a víz miatt kitör a háború szinte a teljes Afrikában.
A Bibliában a víz mind az Ó-, mind az Újszövetségben kiemelt szerepet kap. Számtalan ige és történet tanúskodik arról, hogy a világmindenség Ura, Isten, a próféták és apostolok a tiszta víz valamilyen használatához, szimbolikájához hasznlítják Isten szavát, a bűnök bocsánatát, a megtisztulást, az örök élet zálogát, még a Jelenések könyve is használja az élő víz metafórát annak megértésére, hogy az apokaliptikus időkben, amikor az utolsó lehetőség lesz a megtérésre, ezt mondja a Lélek és a Menyasszony: "Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élő vizet ingyen!" (Jel 22,17)
"Nézd, itt a víz!" A sokunk által kedvelt etióp kincstárnok megérésének történetében a víznek több jelentése is van. Azt olvassuk, hogy az úr angyala azt mondja Fülöpnek, hogy menjen a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen, pontosabban kietlen és puszta. Ott találkozik a kandakénak, az etióp királynő kincstárnokának, a pénzügyminiszternek hintójával, ahol Ézsaiás próféta szavait olvassa. A történet szerint Fülöp testvér megállítja a hintót és miután kiderül, hogy a főember nem érti Ézsaiás Jézusról írott próféciáját, felkéredzkedik a hintóra. Útjuk során nagyot beszélgetnek teológiáról, életről, halálról, újjászületésről, A Messiásról, ami a Szentlélek csodálatos munkája által olyan mélyen érinti a kincstárnok értelmét és szívét, hogy a lovak a víz mellett állnak meg, ahol az udvari főember így szólt újdonsült lelkészéhez: "Nézd, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjek?"
A tiszta víz, amelyet Jézus feletti örömében akarja teste egészén érezni, mert tudja, hogy a keresztségben Mennyei Atyához tartozó mennyei gyermeke lesz, ahogy te is az vagy. A tiszta víz, amelyet Fülöp már annyiszor használt az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, a tiszta víz, amelybe Jézus is elmerül, hogy Keresztelő János megkeresztelje és hogy hallassék a nagy mennyből lekiáltott mondat: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm!" (Mt 3,16). A tiszta víz, amelyről Jézus a kétségek és szégyen között tépelődő samáriai asszonynak azt mondja, hogy az élő vízre van szükséged, amitől nem leszel szomjas, ami elveszi aggodalmaidat, ami elfogadhatóvá, szerethetővé, igazzá, erkölcsi rehabilitálttá, megújított életű asszonnyá tesz téged: az élő víz és az élő kenyér, akivel beszélsz. A tiszta víz, amit Mózes mennyei erővel fakasztott a sziklából, hogy a nép el ne vesszen.
A tiszta víz, amely Ezékiel próféciájában (Ez 47,1-12) a templom küszöbe alól folyik ki életet adva fáknak és madaraknak, ahogyan Isten igéje is életet és jövőt ad a benne hívőknek.
"Nézd, itt a víz!" ami összeköt bennünket. A kincstárnokot, a tanítvány Fülöpöt és Jézust. Induljunk el mi is a víztől, ami összeköt. A te keresztségedtől és az én keresztségemtől, amely által mi testvérek vagyunk; ettől az egyszerű elemtől, amitől te is függsz és a gyermeked és én is és az én gyermekem is függ; Jézus tisztaságát, a bűnök bocsánatát szemléltető folyadéktól, ami végtelen egyszerű, ugyanakkor minden élet feltétele Földön és Marson és más távoli bolygókon egyaránt.
Amikor a teremtés történetében olvassuk a második nap eseményeit, a boltozat felett lévő vizek és a boltozat alatt lévő vizek elválasztását, akkor találkozunk a héber "mayim" víz szóval, amely olyan kettes számú főnév, mint a fül, a kéz, vagy a láb, mert a fenn és lenn kettősségét fejezi ki. Isten úgy görbítette meg az eget a föld körül, hogy azt körbevegye, úgy rendezte a szárazföldet, hogy jó sok víz legyen körülötte, így alattunk és felettünk is az élet feltételével talákozunk.
Feladatunk a vízzel keresztényként, evangélikusként az istentiszteleten foglalkozni és mindent erre kihegyezni? Nem ilyen egyszerű. Kötelességünk. Bűnünk és mulasztásunk, ha nem tesszük. Nem pusztán azért, mert unokáink a vízért folyó küdelemben, harcban, a víz szennyezettsége miatti betegségek, halálesetek megsokasodása miatti félelemben egy egészen más világban lesznek majd felnőttek, mint mi, hanem mert a víznek különleges szerepe van a keresztség által. Előkerül a lemerülés, a pusztulás, az óember vízbe folytása, Krisztus kereszthalála, másfelől az élet forrásaként, a feltámadás jeleként beszélünk róla. „Nézd, itt a víz!”
Komoly feszültséget kelthet bennünk a tiszta ivóvíz hiánya, a számtalan prognózis. A mai istentiszteleten megkerülhetetlen a kérdés: és mi mi tehetünk? Mit tehetünk a drága vízért, Isten ajándékáért, a teremtett világ élető erejéért, az esőért, hogy ilyen gyönyörű termésünk legyen, mint amit idehozott az oltárra és környékére a gyülekezet? Olyan reménytelennek tűnik a vízpazarlás megállítása, az üvegházhatás csökkentése, a szelektív hulladékgyűjtés, a természetes tisztítószerek használata, a ruhák megbecsülése, a visszafogottabb költekezés, az étkezési kultúránk megváltoztatása, a fogyasztásunk megzabolázása, a vizek tisztaságának megőrzése, mint a bárkaépítés Noé idején, akit sokan kinevettek vagy nyílvánosan, vagy magukban?
Miért a víz kapcsolódik az örök élethez, és nem valami más (pl. az élet köve)? Melyek azok a dolgok, amelyeket semmire sem becsülünk, de nem tudnánk nélküle élni? Meddig tart még a várakozás és a hívogatás ideje?
Ámen.