Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap
Szentendre, 2013. szeptember 29.
/Mt 5,38-45/
EÉK 440, 9, 296, 446, 459, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Szeress, akárhogy is van!

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Hallgatva ezt az igét első reakciónk egy bármelyikünk szájából őszinte kérdés lehet: "Hát ezt meg hogy gondolja Jézus?"
Veressük meg magunkat? Peren kívül adjam oda még azt is, amit sikerült egy gazember tolvajlásától megmenetem? Ha valaki kér tőlem valamit, duplázzam meg? Minden kéregetőnek adjak, a kérőnek adjak kölcsön, aki betesz nekem azt szeressem, rosszakarómért imádkozzam? Csak akkor lehetek a Mennyei Atya gyermeke, ha ezeket a lehetetlenségeket megteszem? Hogy mondhat ilyet Jézus? Ez nemhogy riasztóan szigorú és borzasztó magas mérce, hanem Pál apostol ezek szerint nem is túlzó meglátásával igencsak közeli rokon-gondolat, aki ezt mondja: "Mert a keresztről szóló beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje." (1Kor 1,18) Hogy lehet az örök vesztes állapot erő? Hogy kovácsolhatunk előnyt abból, ami teljesen világosan a gyenge, önmaga elsőbbségéről lemondó ember jellemzője?

Jézus még az ószövetségi gondokodás világába született bele. Az akkori igazságszolgáltatás, a megtorláshoz való jog úgy nézett ki, ahogy azt a mózesi törvényekben olvasunk: "Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kezért, lábat lábért." (5Móz 19,21) Ha ez a szörnyűség valamikor működött is, ma már nem ez a rend.

Jézus egészen más vizekre evez velünk. Az ő rendjében a vezérgondolat, mi aztán minden bajos dologban eligazít az elfogadás. Fodadd el, ha megvernek, fogadd el, ha az erőszakosabb legyűr, fogadd el, hogy a szegényebbnek tudsz adni, adsz, fogadd el, hogy jó imádkozni azért, aki nincs ínyedre. Ez nem dúzzogást, csendes zúgolódást, védekezést, vagy passzív ellenállást jelent, hanem elengedést. A támadó, becstelen ügyét és jómagamat is Istenre bízom, övé az ítélet. Elengedem azokat a tetteket, amelyekre úgy gondolok, hogy na ez szolgáltatja majd az igazságot és nem foglalkozom a büntetéssel, az anyagiak érdekem szerinti elosztásával és így tovább.

Amiről itt szó van a Máté szerinti evangéliumban, a Hegyi beszéd sok fejtörést okozó és kiskapuk keresésére indító tanításában, az a keresztény ember szemléletének kialakítása, az önmegtagadás útja. Nem szeretjük ezt a szót: önmegtagadás. A tegnapi esküvői prédikáció egy részében is erről beszéltem, mert a házasság alapja. De bárhogyan is, ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek és nincs önmegtagadás, akkor csak két, vagy három ego verseng egymással, ahol lesz győztes és lesznek vesztesek. Jézus ezt a világot akarja megváltoztatni. Ebbe a farkastörvénybe avatkozik bele és a kétharmados törvénymódosítást igénylő szavazásnál, mind a három Isteni személy a szereteten tájékozódó módosító javaslatot szavazza meg, ami kétezer évvel ezelőtt hatályba lépett és azóta nem tudunk újabb módosításról. Ha az igehirdetés alapigéjét a mennyben egyhangúlag szavazzák meg, mi miért óvnánk meg a szavazást hibára, elírásra hivatkozva?

Jézus példái szélsőségesek, de talán radikalitásukban mondanak nekünk a legtöbbet. Ha sorba vesszük ezeket, nem találkozunk mással, mint buzdítással szelídségre, adakozásra, békességre.

Három illusztráción keresztül szeretném a gyülekezettel együtt megérteni az én Bibliámban is külön megjelölést kapó igeszakaszt, amit negyed éves teológus koromban Újszövetségi szeminárium keretében a nehezen érthető jézusi tanítás című műhelymunkában másfél órán át boncolgattunk, keresve a szavak mögötti értelmet anélkül, hogy megcsonkítanánk Jézus elhangzó tanítását a törvény magyarázatáról.

A német közmondás fején találta a szöget: "Aki átöleli, mozgásképtelenné teszi az ellenséget."
Ehhez nem elég a pozitív érzelmeink tarsolyából kivett szeretet. Pál erről így ír a rómaiaknak: "... szívünkbe árad az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által." (Rm 5,5) Átölelni az ellenséget szavakkal, a mégis jót teszek veled erejével csak az képes, akinek forrása a megszemélyesített szeretet.

Van egy afrikai törzs, ahol ősi szokás szerint a bűnöst a falu főterére kísérik és középre állítják. Ahelyett, hogy bűneit kezdenék sorolni és megkínoznák, vagy kiűznék a homoktengerbe, mindenki sorolni kezdi, hogy mennyi jót tett már eddig a rokonoknak, a falu közösségének, az egyes embereknek. A szeretethálóból kiesett, egyensúlyát vesztett embert nem taszítják el maguktól, ehelyett megpróbálják újra szőni az elszakadozott kapcsolati hálót, hogy legyen minek megtartani azt, aki elveszítette Isten-képmását.

A napsugár a vajat megolvasztja, az agyagot megkeményíti. A jézusi szeretet sugárzása, ha kívülálló vagy, agyag szívedet csak még keményebbé teszi, de ha hiszel benne és el tudod fogadni még ezeket a nehéz igéket is, szíved lágysága isteni tulajdonság lesz.

Egyszer valakitől megkérdezték, hogy miben hisz. "Amiben az egyházam." - volt a felelet. "És miben hisz az egyházad?" - kérdezték. "Amiben én hiszek." - hangzott a válasz. "Szóval akkor miben hiszel?" - tették fel újra a kérdést. "Mindannyian ugyanabban hiszünk." - felelte. A lényeg, hogy ennek az embernek fogalma sem volt, miben hisz.

Ha te kimondod, hogy hiszek Jézus Krisztusban - márpedig a keresztelői liturgiában mindannyian felálltunk és együtt vallottuk a Hiszekegyben, - akkor tanítását is elfogadod, amit a zsoltáros szavait a keresztény közösségekre, egy gyülekezetre értve így is olvashatunk: "Mily drága a te szereteted, Istenem, szárnyad árnyékába menekülnek az emberek, mert nálad van az élet forrása." (Zsolt 36,8.10.) A mi közösségünk is lehet ennek a fajta radikális szeretetnek a hordozója, megvalósítója, akár úgy, ahogy az afrikai törzs szokta tenni.

Dietrich Boenhoeffer, német teológus, a náci uralom áldozata így ír a Követés című könyvében: "A szeretetnek nem azzal kell törődnie, hogy viszonozzák-e, inkább azt kell keresnie, aki rászolrul."

Ha a templomból hazamentek ne akarjatok minden egyszerre megváltoztatni, pláne ne úgy, hogy a nagy elszántság közben koldusbotra jutsz és majd neked kell gyűjteni a gyülekezetnek, mert mindent odaadtál és családodnak nem maradt egy betevő falatra sem. Elég csak átengedned magadon a jézusi szeretetet, ami átmossa az önző gondolataidat és lehet, hogy először csak egy rászoruló emberrel találkozol és egy apró helyzettel, ahol már nem akarsz fölényeskedni, hanem inkább letérdelsz és imdákozol, és hamarjában Assziszi Ferenc tanácsa szerint kezdesz változni: "Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges és máris azt fogod teni, ami lehetetlen."

A mai prédikáció fejlécemben ezt a címet kapta: "Szeress, bárhogy is van!" Az önfeláldozó, önmegtagadó szeretet ne célja legyen életünknek, hanem feladata. Jó munkát a Szentlélek segítségével!
Ámen.