Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap
Szentendre, 2013. szeptember 8.
/Mt 19, 16-26/
EÉK 341, 9, 296, 372, 331, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Örökösök

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Akik szeretnek olvasni, sokféleképpen közelítik meg olvasmányaikat. Vannak olyanok, akik akár tizedszer is izgalmasnak tartanak egy-egy kedvenc regényt, mert nem tudnak vele betelni, mások csak az elejét és a végét futják át, megint mások csak szemezgetnek belőle, átugorják a regény unalmasabb, vagy épp bonyolult részeit.
Általában akik "rákapunk a Bibliára", szeretjük forgatni és részeit, egy-egy könyvet, evangéliumot sokszor átolvasunk, tanulmányozzuk, ízlelgetjük, értelmezzük, elélyedünk benne, mert Isten igéje mindig ad valami újat. Az élő ige élővé tesz, vitalitástól duzzad, felfrissít, boldoggá tesz, utat mutat, válaszokra lelünk benne, ereje van, életeket formál át, Isten igéje döbbenetes dolgokra képes. Legyen olyan része a Bibliának, amit szeretsz.
Az Amerikai Egyesült Államok harmadik elnöke, Thomas Jefferson vette a fáradtságot, Jézus szavait kivágta egy Bibliából és beragaszotta egy üres könyvbe és azt tervezte, hogy gyűjteményét kiadja, annyira megérintették Krisztus mondatai. "Ezt a könyvet a legnagyszerűbbnek ... fogják tartani mindazon könyvek között, amelyet valaha az emberek kezébe adtak." - írta levelében 1816-ban egyik barátjának.

Mai evangéliumi történetünk főhőse is sokat forgathatta az Írásokat. Ez derül ki a Jézussal folytatott párbeszédből. Jólehet, ő még csak az Ószövetség rejtelmeibe ásta bele magát, hiszen az Újszövetség épp azokban az években íródott, amikor a gazdag ifjú élt.
Az elmúlt hónapban három vasárnapi prédikációban is az anyagiakhoz való viszonyunk témái kerültek elő, s bármennyire tálcán kínálja magát a mai igehirdetés alapigéje, figyelmünk középontjában nem a bankszámlánk és a pénztárcánk, nem az adakodás és az egyházfenntratói járulék van, hanem a szívünk. A szívünk, ami minden kiindulópontja.

"Kardiológai" önvizsgálatunkban a gazdag ifjú lesz segítségünkre.
Van előttünk egy tehetős fiatalember, aki óriási kérdéssel érkezik Jézushoz feltehetően azért, mert itt-ott hallotta a Mestert, hozzá is eljutott a hír: Isten Fia eljött és lehet vele találkozni, minden bizonnyal csodáiról, gyógyításairól, isteni hatalmának megnyílvánulásairól is értesült. Ez az ifjú jókor van jó helyen, ráadásul egy nagyon jót kérdez: "Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Figyeljük csak meg: nem azt kérdezi, hogy mit tegyek, hanem, hogy mi jót tegyek. Emberünk kész arra, hogy ne csak buzgólkodjon, ne csak elméleti síkon mozogjon, hanem – az ótestamentumi gondokodás szerint - jó tettekben is hozzájáruljon a saját üdvösségéhez, mert érzi, hogy valami még nem stimmel nála, valami, az igazi még hiányzik belőle. Jó élete van, mindene megvan, elégedett, de nem boldog.

Jézus nem tesz mást, mint a zsidó gondolkodású fiúnak elkezdi felsorolni a mózesi törvényeket. De mint kiderül, ezek betartása nem esik nehezére, ezúttal egy kötelességtudó vallásos ember kereste meg Jézust. Őszintesége, perfekcionizmusa és istenkeresése példa lehet előttünk. Akkor sem és ma sem természetes, hogy valakit ennyire mélyen foglalkoztat a halál utáni lét, méghozzá úgy, hogy megszületik benne a szándék: most már aztán elég az eddigiekből! Meg kell találnom az utat! Meg kell már végre változnom! Ha így maradok, nem lesz jó végem. Jézus, mondj valami biztatót! Mi a kulcs? Hogyan dekódolhatom boldogtalanságomat?
Te mennyire elégszel meg mostani életeddel? Kész vagy-e ennél többet is tenni, változtatni életviteleden, hozzáállásodon, időbeosztásodon, hogy elnyerd az örök életet? Izgat-e téged, mi lesz veled és szeretteiddel?

Jézus válaszában nem áll meg a Tízparancsolat megemlítésénél, hiszen Jézus egy egészen más szemléletet hozott világunkba. Ennek a gazdag ifjúnak belelát a fejébe, a szívébe. Látja, hogy mi az, ami még fogva tartja és Jézus kendőzetlenül kimondja. Egy fogyatkozása van még. Túlságosan ragaszkodik valamihez, amit el kellene engednie. "Add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj és kövess engem." Jézus sok gazdag emberrel találkozott. Nem mindenkinek mondott ilyeneket. Csak azoknak, akiknek a vagyon többet jelentett a kelleténél. Akik szívébe azért nem volt Isten számára hely, akik időbeosztásába azért nem fért bele a templomi közösségi élet, az istentisztelet, az imádkozás, mert a pénz megszerzése és elköltése fölülírta ezeket. A gazdag ifjú szíve teli volt arannyal.

A görög szöveg magyarra fordítása azt is megengedi, hogy így értelmezzük az ifjú kérdését: "Mit tegyek, hogy az örök életet örökségként megkaphassam a jövőben?" Ez az ifjú a lelki örökség utatán kutat. Értjük ezt? Szoktunk ezzel foglalkozni? Ha szoktál, helyeden vagy!
Az örökségről mindannyian tudjuk, még a törvény is úgy rendelkezik, hogy nem a barátunk, az ismerőseink, a szomszédunk kapja, hanem a gyermekünk. A legközelebbi hozzátartozónk. A mennyei örökséget is csak Isten gyermekei kaphatják meg. Ha Isten gyermeke vagy, tiéd az örökség és azzal együtt minden. Viselkedj úgy, mint Isten gyermeke! A Mennyei Atyához tartozók, egy gyülekezet elkötelezett tagjai, akik számára nincs nagyobb név és tekintély, mint Jézus, nem csak szeretik és tisztelik Istent, hanem engedelmeskednek neki, figyelnek szavára, és mindenben kikérik a véleményét, talán épp a Biblián keresztül...
Az ifjú nem tudott engedelmeskedni. Azt olvassuk, hogy "szomorúan távozott". Benne, lelkében, gondolkodásában, életvitelében maradt az az akadály, ami távol tartotta őt Isten országától. Nem tudott lemondani arról, amiről Péter, Jakab és János, meg a többi tanítvány lemondott: a pénz szeretetéről. Jézus mélyéből ekkor feltör a keserűség: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni."

A görög nyelvben a sivatag hajójának is nevezett tevét hajókötélként is fordították. A hajókötél a legvaskosabb kötél, amit képtelenség átfűzni a tű fokán. Amíg valami evilági fogva tart, nem juthaszt az én országomba - érthetjük meg Jézus konkrét reakcióját a gazdag ifjú távozása után.

Jézus nem azt kéri, hogy többet tegyél annál, mint amit eddig tettél üdvösségedért, egyházadért, hanem azt kéri, hogy más légy. Új ember legyél, és ha már újjászülettél és átadtad szívedet neki, akkor olyan légy, aki megmaradsz Jézus mellett egész életeden át "hagyod, hogy ő vezessen.", hűséges vagy hozzá. Nem elég a templomba járás, nem elég, hogy meg vagy keresztelve, nem elég, hogy humánus ember vagy.

Ezen a tanítványok is ledöbbentek. Ilyen kemény feltételei vannak az örök életnek? "Akkor egyátalán ki üdvözülhet?" Történetünk utolsó mondata azonban felszabadító és nagyon is előre mutató hívőnek és hitetlennek egyaránt. "Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." Nem tudom, hogyan ülöd végig ezt az istentszteletet és mi az, ami neked szól itt a templomban. Az egészen bizonyos, hogy ma itt kellene hagynod azt, ami Istentől elválaszt és ami a te hajóköteled. Ebben segíteni akar neked Jézus. Tudom, nem könnyű új életet kezdeni, de nem kell egyedül gürcölnöd, sőt. Valaki már helyetted megtette a legnagyobb lépést és érted is megtörtént a Golgotán, ami megtörtént.
Ámen.