Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
Szentendre, 2013. augusztus 18.
/Lk 16,13-17/
EÉK 319, 8, 296, 326, 344, 521
Horváth-Hegyi Olivér
A pénz mammona
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Nagyon sok ember vágyik hatalomra. Ennyi hatalom a világon nincs. Összességében nagyságrendekkel több a hatalomra való igény, mint az emberek között elosztható hatalom. Ebből aztán polgárháborúk és háborúk törnek ki, mint napjainkban Egyiptomban és Irakban, ebből vezethető le a mai piacok gyarmatosítása, újra felosztása, a bűnözés java–része, az adócsalások, az uzsorakamat, a gazdasági szemet szemért fogat fogért farkastörvény, a politikában dúló fertő, ahol nemhogy a keresztény erkölcs tűnt el, a világi etikának sincs már helye. Világos, hiszen a hatalom minden áron történő megszerzése az ördögtől van. Már a Biblia első lapjain Ádám és Éva is olyan tudásra vágytak, amilyen Istené: a jó és gonosz tudásának fája csábította őket. Bábel tornyát sem szerénységből építették, Isten dicsőségére. Eredendően Isten nem kapzsi, telhetetlen és hatalomra éhes embereket teremtett. Pedig...
Ha Luther Márton egyik teológiai felismeréséből indulunk ki, amely szerint nekünk a legfontosabb kérdésben, az örök élet kérdésében nincs szabad akaratunk, csak szolgai akaratunk, akkor ezzel elsimerjük, hogy az ember kezében, semmi, Isten kezében azonban minden hatalom megtalálható. „Részemről megvallom ... nem szeretném, hogy a szabad akaratot nekem adják, ... mert egyetlen démon is sokkal erősebb az embereknél. ... Hiszen Isten olyan hatalmas és erős, hogy semmiféle démon, vagy kísértés nem képes őt legyőzni, vagy engem tőle elszakítani." - írja reformátorunk a Szolgai akaratról szóló művében.
Küzdünk a hatalomért, a befolyásért, az anyagi javakért, közben nincs semmink, úgy távozunk, ahogy megszülettünk: nincstelenül, hiszen az örökkévalóságba semmit sem viszünk magunkkal a szívünkön és hitünkön kívül. Minden Istené, mi mégis verekszünk, hogy ebből a mindenből valamicske, lehetőleg egy jó nagy darab valamicske a miénk legyen. És itt nem csak anyagiakra gondolok, hanem bármire, ami megszerezhető és birtokolható: tekintély, elismertség, barátok, döntő szó és sorolhatnánk.
Jézus a mai ige üzenetével erről akar bennünket leszoktani, sőt, egészen konkrétan egy kényes területen meg akar nevelni: ha életem nagy döntését meghoztam, t.i. Jézus követője vagyok, akkor a pénztárcámnak is meg kell térnie. Onnantól, hogy Isten az Uram, ő az én tanácsadóm, legjobb barátom, lelkigondozóm, akarata édes nekem, mint a méz, a szolgai akaratomat elfogadva még a pénz kísértése sem képes legyőzni, vagy engem elszakítani tőle, mert fontosabb nekem, hogy ő mit gondol a nyugdíjamról, a béremről, a vállalkozásomról, az én kis vagyonkámról, vagy az euró tízezreimről, vagy a több száz millió forintomról, ingatlanaimról.
Fontos látnunk, hogy Jézus tanításában nem a pénz áll szemben Istennel. Jézus egy percig sem akarja kiiktatni a föníciaiak által kereskedelmet könnyebbé és egyszerűbbé tévő forintot és eurót. Még a tanítványok között is volt pénztáros - név szerint Júdás -, aki "a tizenkettő plusz egy" közösség anyagi dolgait rendezte, számolta az adományokat, vásárolt, beosztotta a tizedet, ha kellett spórolt. Jézus egyetlen baja a pénzzel az volt, amit akkor is látotta és most is lát közöttünk: a pénz szeretete és annak szolgálata homlokegyenest szemben áll az Isten iránti szeretetünkkel és szolgálatunkkal. "Nem szolgálhatunk két Úrnak: Istennek és a mammonnak." - olvassuk az evangéliumban.
A mammonnak: a megszemélyesített pénznek, vagyonnak, birtokolt, vagy birtokolni vágyott javaknak. Aki szereti a jólétet, azt az érzést, hogy gyakorlatilag mindene megvan, amit csak megkíván, amihez nem csekély összeg szükséges, az nem tudja szeretni és szolgálni Istent. De ez nem csak a gazdagokra illik, hanem a szegényekre, vagy a középosztályra éppúgy. A hónapról hónapra élők gondolata is foroghat a pénz körül, elfeledve a Hegyi beszédből jól ismert jézusi mondást, amikor le akar beszélni bennünket az aggodalmaskodsról, ami szerint kérdés, hogy mit fogunk enni és mivel ruházkodunk, mi lesz holnap: "Keressétek először Istennek országát és igazságát és ráadásul mindez megadatik nektek." (Mt 6,33) Persze Jézus nem ígérte meg a sokaságnak, hogy mindenki eljut majd vakációra Rómába, mindenkinek oszlopcsarnokos háza, selyem ruhája, száz tevéje lesz és illatos olajban fürödhet.
De azt mondta, hogy az anyagiak tekintetében "Ne aggódjatok a holnapért, a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Mt 6,34)
Tehát akinek napi gondja a megélhetés (és itt nem a mélyszegénységben élő, az alapellátást biztosíani sem tudó, igen nehéz sorsú szegény családokra gondolok, hanem általában magunkra), az nem tud Istennek tetsző és Istennek átadott életet élni. Ennek oka pedig, hogy az ilyen ember célja a vagyongyűjtés. Isten gyermekeinek életcélja nem lehet egy ház felépítése, egy bizonyos egzisztencia megteremtése, x millió forint bankba helyezése. Az ilyen életcél meghatározza egy nap prioritását, a heti beosztást, a hétköznapok döntéseit, az emberekhez való viszonyunkat, szívünk szándékát, gondolkodásunkat, egészségünket tönre teheti, álmatlanságot okoz, még az időt is kiszabja, amit a vagyon, a bevétel megszerzésének oltárán áldozunk fel.
Úgy is lehet dolgozni, hogy végzem a munkámat naponként imádkozva, minden reggel elkérve az erőt és az áldást, szeretve a munkatársaimat, emberségesen, krisztusi módon bánva velük, akár beosztottról, akár főnökről van szó, dolgozom tisztességesen napi 8 órát és hónap elején, ami bevételem majd lesz, abból gazdálkodom. De úgy is lehet gondolkodni, hogy pénzt keresek, keresem és addig nem nyugszom, amíg meg nem találom, sohasem vagyok elégedett azzal, ami hetente, vagy havonta bejön, a cél, hogy ne keressek kevesebbet mint azelőtt, és minden nap arra gondolok, hogy ezzel, vagy azzal a munkával mit tudok venni, mennyivel gyarapodott a bankszámlám, a befektetésem. Nem szolgálhattok két Úrnak: Istennek és a mammonnak.
Egy izraeli bölcs, Ben Szira Sirák könyvében így fogalmaz: "Sokan vétkeztek már a pénz miatt, nincs részvét abban, aki gazdagodni akar." (Sir 27,1)
Ebben a mai igében Isten mentő szeretetét látom. Meg akar óvni a pénz utáni sóvárgás csapdájától, a hazugságoktól és erkölcsteleségektől, a munkamániától, a haszonleséstől, a nyereségvágytól, vagyis a vétkektől, ami elválaszt bennünket tőle és türelemre, elégedettségre int, hogy addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér.
Kedves Testvérem! Ne tedd magadat és családodat tönkre, mert jobban akarsz élni és mert szereted a pénzt. Előzze meg pénzszeretetedet Isten iránti szereteted. Amid van, azt átmeneti időre kaptad. És ha több adatik neked, hát használd Isten országának épülésére, adj azoknak, akiknek kevesebb van, jótékonykodj, lepj meg valakit, segíts valaki terhán áldozatvállalással, adakozz bátran. Ne azért, hogy az egyháznak több legyen, ne is azért, hogy isten megveregesse a válladat. Jól van gyermekem, ezt tisztességesen csinálod. Hanem az ő dicsőségére, az iránta benned megszülető hálából, gyülekezeti közösséged épülésére, tehát csupa jóra, az üdvösség felé muttó dolgokra.
Ámen.