Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap
Szentendre, 2013. augusztus 11.
/Mt 7,1-5/
EÉK 412, 8, 411, 384, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Ítélni nem jó

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Jézus nagy tanításához, a Hegyi beszédhez óvatosan szoktunk megérkezni. A sorrendben első evangélium, a Máté írása szerinti legelején található tükörbe nézni bizony nem könnyű. Jézus tanítása tiszta, egyértelmű, karakán és példás emberismeretről tanuskodik. Olvasunk itt a törvény magyarázatáról, az adakozásról, az imádkozásról, a gondviselésről, az aranyszabályról és még sokféle érdekességről, ami túl azon, hogy a legegyszerűbb ember számára is érthető, ezek megszívlelése és betartása a keresztény életünk elengedhetetlen és válogatás nélkül elfogadásra ajánlott krisztusi inteleme. Ma délután, vagy este, amikor van egy szabad csendes fél óránk, érdemes otthon a Hegyi beszéd három fejezetét elolvasni Bibliánkból.

Itt találjuk az igehirdetés alapigéjeként felolvasott néhány igeverset az ítélkezésről.
Jézus ismeri a gyenge pontjainkat, tudja milyen részeket kell tisztába tenni ahhoz, hogy ne essünk egymásnak, ne dúljon közöttünk a háborúskodás, hanem békességben éljünk, mire kell ennek a feledékeny embernek felhívni a figyelmét.

Kulcsszavunk tehát a görög 'κρινω', ami egyszerre jelenti a felebarátunk magatartásának megítélését, elítélését, megszólását, összesúgást, bírálgatást, kárhoztatást, rosszallást, látványos fejcsóválgatást, de a krinó a - disz-krimi-nációt, a hátrányos megkülönböztetés jelentését is magában hordozza.
Amikor az ítélkezésről gondolkodunk az ige fényében, látnunk kell, hogy mit is jelent valójában az ítélkezés, ami ellen Jézus meglehetősen erőteljesen felemeli szavát - tegyük hozzá, hogy a mi védelmünk érdekében.

A minket körbevevő emberekről és helyzetekről van véleményünk. Ez így rendbe is van. Gondolkodónak teremtett bennünket az Úr, vannak meglátásaink, valamilyen értékrend mentén szüleink csak felneveltek, iskoláink, a kollégiumi évek, barátaink alakították látásunkat, nem vagyunk közömbösek az iránt, ami valahogyan érint bennünket. Jézus ideológiájába még az is belefér, hogy ha valaki keresztény testvérként, a Mennyei Atya gyermekeként egy-egy intéssel szerényen és bölcsen keresi a másik javát. Biztosan ismerjük azokat a jeleneteket életünk filmkockáiról, amikor valaki szeretettel és nem ítélkezve mondta el nekünk, hogy amit tettünk, az nem volt jó, egy kicsit figyeljünk oda erre, vagy arraa tuljadonságunkra, ne engedjük elhatalmasodni, szokjunk le erről, vagy arról és ha még a beszélgetés végén tudtunk is imádkozni azért, ami elhangzott, egészen más emberként folytathattuk utunkat. Az ilyen beszélgetésekért csak hálásak lehetünk.

Ugyanakkor hajlamosak vagyunk a saját, esetleg a legszeretettebb lelkecskénk (kisgyermekünk, drága házastársunk, kebelbarátunk) hibáit kicsinyíteni, elbagateliszálni és a másik emberét jó nagy nagyító alá tenni, hogy az lehetőleg lógjon is ki a lencse alól. Ezekből lesz aztán a "Lecsaptam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál." - kezdetű történetek mesélése, pedig Luther a Kiskátéban ezt tanítja a hamis tanubizonyságról, a 8. parancsolatról, hogy "Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunkat hazugságba ne keverjük, el ne áruljuk, háta mögött meg ne szóljuk, se rossz hírét ne keltsük, hanem inkább mentsük, jót mondjunk róla, és mindent javára magyarázzunk." Anyósról, menyről, apáról és fiúról, kiálhatatlan szomszédról, gyülekezetünk tagjairól, lelkészekről.

Jézus a gerenda és a szálka összehasonlításával modellezi a mindannyiunk életéből jól ismert jelenséget. Pedig tanítása szerint, amíg ott éktelenkedik szemünkben a gerenda, semmi jogalapunk nincsen arra, hogy mások hibáit felhánytorgassuk, szemébe nézve, vagy ami még rosszabb, a háta mögött megszóljuk és megalázzuk, felhergeljük, bosszantsuk, békétlenséget szítva mindezzel. Azonban, ha valakinek nincs szemében gerenda, tehát bűntelen – ami nem létezik - megítélheti embertársai hibáit. Ezt egyedül Jézus teheti meg. Az apostoli hitvallásban el is mondtuk: "...onnan jön el ítélni élőket és holtakat." Tehát Jézus sem itt és most mond ítéletet, még ő sem tör pálcát a bűnös ember felett, még vár, csak az utolsó napokban, amikor változásra és megtérésre már nincs lehetőség jön és szétválasztja a juhokat a kecskéktől. Addig viszont kegyelemre szorulunk - ahogyan vasárnapunk felirata jelzi.

Az ítélkezés bűne az egyik legáltalánosabb csapda, amibe gyakran beleesünk. Hogyan kerüljük el ezt? Hogyan kerülje el az az ember, aki egyáltalán észreveszi saját szemében a gerendát? Mert sokan erre sem képesek. Végtelen szomorú hallgatni a fröcsögést, az állandó minősítést. Mi a megoldás?
Egy gondolatsor a következőt ajánlja erre: "Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömeimet. Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem, és botladozz minden kövön, amelyen én megbotlottam. S mindegyik botlás után állj fel, és menj tovább, úgy, ahogy én tettem. Csakis ezután ítélhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz."

Fiatal asszonnyal beszélgettem, akik férjével mostanában ismerik meg egymást. Volt a nyáron egy nehéz hetük, keményen dolgoztak, ahol sok konfliktusba belekeveredtek, belegabalyodtak egymással. Az asszony nem bírta és egy nagy beszélgetést kezdeményezett. Olyan dolgokat tudott meg a férje múltjáról, úgy bele tudott látni férje fejébe, mint még soha. Majdnem mindent megértett és el tudott fogadni, ami végül is nehézzé tette azt a nyomorult hetüket.

Óriási veszély a beskatulyázás. Családban, rokonságban, de még a gyülekezetben is. Akit egyszer betettünk egy fiókba, amire rá van írva, hogy: mogorva, vagy pénzéhes, hipohonder, gőgös, simlis, harsány, olyan fura, nem szimpi, nem az én esetem, távol áll tőlem; onnan rettenetesen nehéz kijönni. A beskatulyázott embereket legtöbbször felszínesen ismerjük, sem körülményei, sem gyermekkora nem érdekel bennünket, hogy szereti-e őket valaki, vagy sem, van-e anyagi gondja, vagy nincs, hányszor hagyták faképnél, milyen törések voltak az évek, évtizedek során, mivel küzd maga is.
Jézus egy ókori bölcs mondást idézve markánsan azt mondja: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess." Egyátalán ne ítélj. Nem a bírókhoz fordul, akik dolga az igazság kiderítése és az elkövetőknek járó szabadságvesztés, pénzbüntetés, eltiltás, felfügesztés kiszabása. Hozzánk fordul és a mindennapi életünkbe akar veleszólni: "Ne ítélj! Mert amilyen ítélettel ítéltek, és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek."

Egy öreg bölcsről szól az a történet, ahol a Korinthusba igyekvő vándoroknak válaszolva azt mondja: ha a te városodban csaló, lézengő, lusta és önző emberek élnek, akkor Korinthusban is ilyenekkel fogsz találkozni. Ha szerető, egymásra figyelő, segítőkész, becsületes emberek, akkor Korinthusban is ilyenek. (felolvasni)

Essen ki a szemünkből a gerenda! Ne azért, hogy aztán mások életében vizslassuk a szálkát, hanem hogy jó szándékkal, jézusi szeretettel tudjunk egymás felé fordulni, ahol a szálka már nem kerül nagyító alá, a felhánytorgatott múlt már nem okoz kielégülést, nem a másik hibáinak emlegetése tesz naggyá minket, nem esik jól, hogy állandóan minősítem a másik embert.
Ítélni nem jó. Ma ezt tanultuk meg Jézustól, Mesterünktől és megváltónktól. Ne legyen kétségünk. Ő érti a dolgát.

Ámen.