Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap
Szentendre, 2013. július 14.
/1Móz 3,20-24/
EÉK 45, 8, 296, 431, 357, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Óvó szeretet
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
A Biblia első lapjainak eseményeiről sokszor és sokféleképpen szoktunk említést tenni. Teológusok és keresztény emberek számtalanszor lyukadnak ki az emberiség kezdetének és kezdeti problémjának gyújtópontjánál, de ritkán adatik meg, hogy egy-egy igehirdetésben mélyebben gondoljuk át, honnan jövünk, kik vagyunk és ez a két állapot milyen jövőt kínál nekünk.
Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy a bűneset, Ádám és Éva döntése nem morális, vagy etikai kérdés és az erre adott válaszunk sem az. Ha morális kérdés lenne, könnyű volna kijavítani a hibát és mindenki maga dönthetné el, hogy folytatja-e az engedetlenséget, vagy nem, leáll a bűnözésről, vagy örök visszaeső marad.
Talán mindannyian érezzük, hogy a bűnök elkövetése csak részben, őszintén szólva csak kis részben van hatalmunkban, és ami ennél is messzebbre vezet, az elkövetett bűnök megbocsátása pedig egyátalán nincsenek a saját hatáskörünkben. A rendezés, a helyreállítás velünk és bennünk történik, de nem általunk.
A felolvasott néhány igevers az eredendő bűn esetének utolsó pillanatait villantja fel előttünk. Világosan tanít bennünket arról, hogy az engedetlenséget követően az ember nem töröltetik el már a kezdetek kezdetén, hanem van folytatás. A mindenek anyjának elnevezett Éva lesz minden élők emberi eredete, mondhatnánk, a traumatikus elválás után - ti. az ember saját útját kezdte járni - az élet megy tovább. De nem csak folytatásról olvasunk, hanem az elforduló ember iránt gondoskodó Isten szeretetének egy fontos jeléről is. Nem hagyja az embert mezítelenül, aki bűnéből fakadóan szégyenérzettel küzd, hanem felöltözteti. Megtörtént, ami megtörtént, de ahogyan a reformáció korából származó kezdő énekünkben énekeltük a fű és rét virága életű embert: "Mint jó szülő megvédi, / És szánja gyenge gyermekét." (EÉK 45,2) Egy német teológus, Jüngel Jézus személyére mutatva ezt még érthetőbben fogalmazza meg: "Az ember istentelenségére nem Isten embertelensége a válasz."
Mindezzel együtt a képmásnak nem lett volna szabad és most sem lenne szabad többet akarni, mint amit eredetileg a Teremtő szánt neki - legalábbis az elején, hiszen nem tudjuk, hogyha nincs bűn, milyenné lehettünk volna. Isten úgy dönt, hogy nem engedi vissza arra a helyre, ahol eddig tejben-vajban fürösztötte testi és lelki vonatkozásban is, és a mennyei őrző-védő szolgálat munkatársaival, az ember fejű, állat testű kerúbokkal kezdte védeni őket.
Az egyik megközelítés szerint erre azért volt szükség, hogy az ember ne ehessen az élet fájának gyümölcséből, mert ha újra megtapasztalja az örök élet ízét, összevetve az Istennel történt összetört kapcsolattal, a tőle való elszakadással nem tudta volna elviselni a bűnös testben a tudást, ami a bűntelenséget jelentette, így a jótól, a mennyek országában megkaphatótól kellett megvédeni őket, minket. A másik szemlélet szerint a büntetés része a távoltartás, az élet fájának gyümölcséből csak a bűnös földi élet után részesedhetünk.
Bármelyiket választjuk, a helyzetünk nem túl rózsás. Vagy mégis?
A gyülekezetet igyekszünk tájékoztatni óvodánk történéseiről, sokan tudják, hogy a nyáron egy generál felújításon, bővítésen megy keresztül intézményünk. Az építész számára nem egyszerű feladat egy régi, 80 év körüli, toldozott-foltozott, karban nem tartott épület felújítását megtervezni. Még egy hónaposmunka után is akadt olyan épületrész, aminek teljes cseréje, vagy kiváltás mellett kellett dönteni lebontva a régit, építve az újat. Ha a következő negyven évben nem szeretnénk hozzányúlni az óvoda épületéhez, most kell meghozni, olykor fájdalmas döntéseket és nem marad más, mint a betonvágó, a csákány és az újraépítés.
A nagy helyzet, hogy Istennel elromlott a kapcsolatunk. Alapjaiban romlott el, aminek életünk falain jól látható jelei vannak. Valakin egészen rémisztó, szinte élet-és omlásveszélyes jelek, máson elnagyolható, jelentéktelennek mondható apróbb hibák. Lehet azt toldozgatni-foltozgatni, ideiglenes megoldásokat találni, vakolni a kényes részeket, glettelni és festeni az újnyi repedéseket, de előbb-utóbb a mennyezet leszakad, az ajtó tokja kilazul, a falba eltörik a cső és akár tragikus vége is lehet.
A Példabeszédek könyvében van egy ige, ami a Bibliámban alá van húzva, ami mindig bölcsen igazít el: "Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá és ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld 3,5)
Ádám és Éva nem gondolt rá. Amikor Ádámok és Évák vagyunk, nem gondolunk rá. Ezért mondja az ige: Bízzál, másképpen legyen hited az Úrban.
Bűneink miatt nehezen adjuk oda egész életünket Istennek. Nehezen bízunk rá minden, de mindent. Luther jó kis mondatát érdemes lenne megtanulnunk: "Jól kérdezd ki és vizsgáld meg a szívedet és majd meglátod, hogy egyedül Istenen csüng-e vagy nem." Különösen a próbák idejére igaz ez. El tudom-e fogadni, hogy olykor az utam fájdalmakon és türelmemet, erőmet próbára tévő helyzeteken át vezet? Az ószövetségből ismet Dániel és barátai hűségesek voltak az egy igaz Istenhez. Mindent megtettek érte, nem tagadták meg, még a legveszedelmesebb helyzeteket is vállalták, akár a tüzes kemencére gondolunk, akár később arra, amikor Dániel oroszlánok vermében találja magát.
Pál apostolt Krisztus hite és missziója miatt a zsidók ötször botozták meg, háromszor megvesszőzték, egyszer megkövezték, többször bebörtönözték, megverték. Isten szolgája, az egyházépítő Pál, akinek élete tényleg Jézus körül forgott háromszor szenvedett hajótörést. Sem Dánielék, sem Pál nem érdemelték meg ezt a bánásmódot és sorsot. Joggal kérdezhették imádságukban: Uram, ha én a te akaratod szerint élek, hogyan vagyok most ebben helyzetbe?
Te is kérdezheted betegen, a kiégész szélén, házassági krízisedben, nem látva a következő munkádat, nem ismerve a következő feladatodat: "Uram, ha én figyelek rád és hiszek benned, akkor hogyan történhet meg az, hogy ennyire rosszul, vagy sehogysem alakulnak a dolgaim?" Minél jobban kötődsz Istenhez, annál fájdalmasabban kérdezheted.
Isten megmenthette volna Dánielt ezektől a sokkoló borzalmaktól, vagy a törékeny testű Pált a megalázó és embert próbáló gonoszkodásoktól, mégsem tette. Mindkét esetben az volt a föntről jövő válasz, hogy: Ne aggódj, minden terv szerint történik, isten országa épül és te sem jársz rosszul, sőt!"
Sokszor a földi fordulatokat, az általunk jónak vélt megoldásokat lessük ahelyett, hogy Isten mentő teréve simulnánk bele, amelyben lehetséges, hogy emberileg nehezen magyarázható és nehezen hordozható dolgok is történnek.
Isten még abban a pillanatban is törődött Ádámmal és Évával, amikor a legnagyobb fájdalmat okozták neki, amit csak ember okozhat: elfordultak tőle.
Isten akkor is törődik veled, amikor kizár az Édenből, akkor is megkereresi a legjobb megoldást, hogy visszatalálj hozzá. Jézust. Te csak egy-egy apró részletét látod az egésznek, ő a teljes képet szemléli és olyan szeretettel intézi dolgaidat, amit te fel sem tudsz fogni.
Kiűzött, de Jézusban utánunk jött, hogy visszavezessen bennünket arra a helyre, ahová valók vagyunk. Hogy a te esetedben sikerül-e neki, rajta már nem múlik.
Ámen.