Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap
Szentendre, 2013. július 7.
/Zsid 3,1-8a/
EÉK 69, 7, 296, 399, 304, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szent Testvéreim az Úrban!

Az igehirdetés elején arra szeretnélek titeket bátorítani, hogy olvassátok ezt a könyvet. Legyen igényetek együltében több fejezetet végigtanulmányozni a Bibliából. Tudom, hogy többen olvassátok az Útmutatót (Losung) és a kijelölt részeket, - mindig megmelengeti a szívemet, ha egy-egy családlátogatás alkalmával a kényelmes fotel mellett látom a kis bordó könyvecskét, naprakészen bejelölve -, de olykor szükségünk van arra, hogy ne csak néhány versenként olvassuk, hanem böngésszük is a Szentírást. Minél többet olvasod az evangéliumokat, szemléled Jézust, annál biztosabban fogod tudni ki ő és mi a célja, mit és mennyit akar megmutatni neked önmagából.

Így voltak ezzel a zsidókhoz írt levél címzettjei is. Azok a megtért Ábrahám-hitűek, a mennyei elhívás részesei, a szent testvérek, de valami miatt mégis megfáradt hívők, akik körében félő volt, hogy egyesek teljesen ellankadnak hitük gyakorlásában, az összejövetelekről elmaradoznak és elveszítik Istennel a kapcsolatot. Újra meg újra kezükbe véve a gondosan feltekert papirusz tekercset, a Zsidókhoz írt levelet, szép fokozatosan jöttek rá, kicsoda Jézus, miért jött és miért ment el. Minél gyakrabban ízlelgették ezeket az igéket, annál érdekesebb lett számukra a Megváltóról szóló bizonyságtétel.
Mindez az olvasó előtt a levél első negyedében gyönyörűen rajzolódik ki. (Olykor az igehiretés alapigéjét is csak úgy érthetjük meg, ha az előtte lévő tartalamat is ismerjük.)

A levél első fejezete Jézust, mint engedelmes szolgát mutatja be. A Mennyei Atyával közös akarattal úgy döntöttek, hogy ő, mint Fiú eljön hozzánk, akit a Biblia itt apostolnak, tehát küldöttnek nevez. Jézus érkezik. A levél második fejezetében ennek az iránynak a fordítottját látjuk: Jézus "retur jegyével" visszamegy az Atyához, hogy a közöttünk töltött ideje után elhagyva világunkat közbenjárjon, esedezzen értünk és képviseljen bennünket őelőtte. Jézus távozik. A harmadik fejezet ennek a két mozgásnak és minőségnek az összhangját és elválaszthatatlanságát hangsúlyozza, ti. Jézus egyszerre van itt és a mennyországban, egyszerre apostol és közbenjárónk, egyszerre Isten Fia és Ember Fia, aztán újra Isten Fia. De legyen bárhol, ő mindig szolga marad. Olyan szolga, akire az Atya rábízott bennünket, aki házat, az egyházat építette föl, aki mind a mai napig az egyetlen építő, aki hűséges azokhoz, akik ővéi, aki egyik szellemi-vallási vezetőhöz, sem életbölcs guruhoz nem mérhető, még Mózeshez sem.

Pedig a zsidóknak Mózes a mindenük. János evangéliumában a vakon született embert szombatnapi meggyógyítása után kihallgatták, ismét belekötöttek Isten Fiába, aki ezzel a sabbátot, a munka nélküli pihenőnapot nem tartotta meg és ezt mondák: "Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről - utalnak Jézusra - azt sem tudjuk, hogy honnan való." (Jn 9,29)

Újonnan alakuló közösségekben, nyári táborokban szoktunk olyan játékot játszani, hogy kettesével ültetjük le a résztvevőket, és aztán az a feladat, hogy a nagy közösség előtt egymást kell bemutatni. Az a legügyesebb, aki a legtöbb helyes információt tudja mondani a párjáról. Amikor gyermek voltam, sokat fantáziáltam azon, miket kérdeznék Jézustól, ha egyszer ő lenne a párom. Miket mondhatna el nekem abban a néhány percben. Az pedig még érdekesebb lenne, hogy vajon ő mi mindent mondana még rólam, amit én el sem mondtam neki, de fontosnak tartja velem kapcsolatban.

Milyennek ismerted meg Jézust? Látod őt, mint Ember Fiát és Isten Fiát? Volt már úgy, hogy megkeményítetted a szívedet és hiába akart hozzád szólni, hiába akart veled egy párban lenni, te mást választottál? Zavar tége, hogy ő most láthatatlan?
A zsidók látták őt, a jeleket is, mégsem hittek neki. Azért nem, mert tíz körömmel régi vezetőjükhöz, Mózeshez ragaszkodtak.

Ézsaiás könyvében ezt hallottuk: "Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám és élni fogtok!" (Ézs 55,3) Nekünk keresztény hívő embereknek ezt kell tennünk: figyelni és hallgatni rá. Gyülekezetként csak így érdemes élnünk, gyermekeinket csak ebben érdemes nevelni. Mert egy olyan világban vagyunk kis szigetek, ahol nem csak a kánikula meleg rekordja dől meg szinte évről évre, hanem a Budapest Pride, a tegnapi melegfelvonuláson résztvevők száma is. Isten sohasem szabadított fel bennünket arra, hogy teremtésének rendjét felrúgva éljünk. Ha "élni akarsz", gondolkozz úgy, ahogyan Isten gondolt erre a világra, amikor megalkotta: tisztán, a Biblia értékeit és értékrendjét megtartva. Egy olyan Európában, ahol 2020-ra 7%-ra nő az iszlám vallásúak száma. Olyan szellemi-lelki áramlatok közepette, ahol a hitek, vallások gasztronómiai asztalán Jézus csupán egy falat a többi között.

Az Európai Egyházak Konferenciája ezekben a napokban - azon túl, hogy saját maga szerepét próbálja meghatározni - irányokat szab tagegyházai számára. Az európai kereszténység számára egyre égetőbb kérdéssé válik, hogyan értelmezi Krisztusnak, mint főpapnak az egyházépítő koncepcióját. Egyátalán, el kell döntenie, hogy az egyház a világi élethez igazítja tanításait pédául a családról, (a német evangélikus egyház most dolgozta ki a család fogalmának kiterjesztését egyéb más partnerkapcsolatokra, amibe lassan minden belefér), vagy a világot, így a templomba járó emberek és a szimpatizáns érdeklődők gondolkodását igazítja az evangéliumi értékekhez.

Hadd legyek személyes. Tegnapelőtt tíz éve ordinált D. Szebik Imre püspök úr. Janka déli imádságában megköszönte, hogy elhívásom visszavonhatatlan és hogy Isten hívásának 10 éve nem álltam ellen, nem inogtam meg, szolgálatomban nem torpantam meg. Sokat jelentett ez az imádság, kellenek ezek a tíz évek, a határkövek, a visszatekintés, a rácsodálkozás, a hitvestárs mély imádsága. Kislányunkkal, Villővel ketten megáldottak. Csendes ünnep volt a nyári hétköznapon. Talán életem legszebb ünnepe. Most már ti is részesei vagytok. "Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok." (Rm 11,29)

Ezt azért mondtam el, hogy elmondhassam: engem Jézus hívott el a lelkészi szolgálatra. Én ragaszkodom hozzá és azt szeretném, ha ti is hozzá ragaszkodnátok! Ezért vállalkoztam egy óvoda átvételére, ezért megyek családlátogatásra hozzátok, szervezem a közösségek, kiscsoportok életét, lelkigondozok, vigasztalom a gyászolókat. Ez nem a munkám, hanem Isten kérésének teljesítése, amit emberként töredékesen, olykor ügyetlenül végzek, de azzal a tudattal, hogy "Minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az." (4.v)
Ha egy házban lakunk Jézussal, meg tudjuk különböztetni az ördög fiainak és Isten gyermekeinek hangját. Ha az egyházban lakunk, ha az ő hangját halljuk, ne keményedjünk meg.

Ámen.