Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap
Szentendre, 2013. június 23.
/1Móz 39, 1-5/
EÉK 383, 7, 296, 474, 389, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Van, aki szereti a bibliai József történetét, van aki nem. Vannak olyanok, akik nem tudnak mit kezdeni Jákób fiának, Józsefnek az álomfejtő képességével, mások nagyon is meg szeretnék kapni ezt az isteni adományt, hogy előre lássák a jövőt. Van, akinek sok József testvéreinek gyűlölettel teli vérbosszúja, ti. Józsefet díszes köntöse és otthoni kényeztetése miatt a sírba kívánják, és emlékezzünk vissza, ha nincs Rúben és Júda, a két másképp gondolkozó bátyja, majd hogy nem meg is ölik a fiatal fiút, megint mások az emberi természet egyik megnyilvánulásaként értelmezik a történet sötét szakaszait, elfogadva az akkori ember vasököl törvényét. Van, aki hihetetlen történetnek, ókori mesének gondolja József és testvérei kalandos történetét, mások hálásak Istennek, hogy nem hatalmát így is megmutatta az utókornak, vagyis nekünk.
Mindenesetre azt meg kell állapítanunk, hogy a Bibliát olvasó ember aligha tudna mondani még egy olyan leírást, ami ilyen részletességgel tárja elénk Isten munkáját és megvalósult tervét egyetlen emberen keresztül. Az ókori irodalom gyöngyszeme ez az elbeszélés, az egyiptomi Középbirodalom idejének kiemelkedő jelentősségő korszaka.

Az elmúlt héten a Skanzenben voltunk gyülekezetünk gyermekeivel. Kézműves táborunk egyik alaptörténete volt József csodálatos megmenekülése a kútból. Nem bántam, hogy olykor József személye eltörpült Isten személye mellett, és a gyerekek inkább a gondoskodó és az akaratot formáló Istent tették meg főszereplőnek. Erre tanítgattuk őket egy héten át, hogy ne az emberi domborodjon ki szívük kőtábláink, hanem az, ami Istentől származik.

Igehirdetési alapigénkben is igen vonzó szavakkal találkozunk: szerencsés, eredményes, megnyerte gazdájának jóindulatát, rábízta egész vagyonát, áldás volt a vagyonon. Józsefnek szinte még ideje sem volt arra, hogy rabszolgasosában életpálya modellt tervezzen, máris a rabszolgák közül kiemelkedik és soha nem látott jó dolga lesz. Karrierje újabb és újabb csúcsokat döntöget, egyre több és jelentősebb feladatot kap, bizalmi emberré válik, pénzzel kezd dolgozni, sokan kezdenek tőle függni, főnök lesz. Elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy a kor egyiptomában, az uralkodói házban nem volt mindennapi, hogy a pogány vallásosság és az ősi egyiptomi kultusz fellegvárában egy egyisten hitű ember továbbra is megmaradt hitében és hűséges maradt Urához, Istenhez, aki a Teremtő akinek Fia Jézus Krisztus, aki Szentlelkével van közöttünk.

Bár történelmi kutatásokból tudjuk, hogy más idegen népekből való tehetséges emberekkel együtt a semiták is komoly befolyást szereztek magas pozíciókban, az kivételes és mélyen elgondolkodtató, hogy a kútból kihúzott és húsz ezüstért eladott, apjától elszakított, majd később börtönbe vetett és többszörösen a halál árnyákányak völgyében járó József nem tagadta meg istenét, nem fordult el tőle, nyomorában, halálfélelmében nem gyalázta őt, hanem hűséges maradt hozzá.
Ha a történetből kivágott és felolvasott rövid, kellemes és sőt, kívánatos szakaszt meg akarjuk érteni, oka ebben keresendő.
Tagadhatatlan, hogy gyakran kerülünk Józsefes helyzetbe. Nem külföldi barangolásunkban, hanem hazánkban, nem emberkereskedők keze nyomán, hanem sajátos európai helyzetünkből kifolyólag. nem feltétlenül idegen istenekben hívőkkel körülvéve, hanem hitetlen, félreértett hitű, hamis istenképpel élők között.

Nagy Bandó András egyik írásában (András könyve) azt taglalja hosszasan, hogy a hitet privatizálni kell, ahogyan azt annak idején Nietzse gondolta: a hitet az mebre teremti.
Amit privatizálunk, azt birtokba lehet venni, az magántulajdon, azt teszek vele, amit csak akarok. Tömegek gondolkodnak így. Istent tuljdonukká teszi, pedig ma is hallhattuk a keresztelőben, hogy a keresztségben mi leszünk Isten gyermeke és a birtokviszonynem fordított. Aki privatizálja Istent, az megpróbálja kihasználni őt, Istennel akarja a maga malmára hajtani a vizet és semmi másra nem kell neki, mint saját hasznára.

Józsefnél nem ezt látjuk. Életének legmélyebb állapota, a kút élmény és Potifár házának magassága között valahol félúton József személyiségében történt egy nagy változás. nem tudjuk pontosan mikor, de ez az ember megismerte Isten végtelen szeretetét, megbocsátó irgalmát és áldásait.
József tudhatta, milyen kiálhatatlan volt, mennyire kihasználta apja iránta tanusított érzelmeit, a kivételezést, milyen sokszor volt gőgös, kényelmes, utálatos saját fivéreivel, milyen páváskodó volt apja házában, pontosan érezte, miért akarták eltenni őt láb alól, még az is megfordulhatott a fejében, hogy bizony, mindezt megérdemelte.

Kizárt dolog, hogy ne történt volna egy összeroskadás, egy fájdalmas összetöretés Isten előtt, akivel mindezt megbeszélte. És talán ennek volt akkora ereje, hogy József nem privatizálta a hitet, sem a karavánúton, sem a börtönben, sem Potifár, a fáraó főemberének házában, sem később, amikor Egyiptom második embere lett. megmaradt hitében és nem rejtette véka alá, nem szégyellte, nem hallgatott Istenéről.
Ha tehát az áldásokat keresed az életben, ami nem mindig mérhető forintokban és eurókban, hiszen mi nem a létünkért harcolunk úgy, mint József testvérei a hét szűk esztendőben, amikor egy szem eső sem esett, vagy legtöbbször nem az életünkkért, mint József, vagy egyátalán nem úgy küzdünk az élettel, mint az ókori ember létéért mindennapjaiban, de mindannyian meg tudjátok mondani, hogy mi az áldás és mi az átok életetekben. Józsefnek nem lett átok sem a kút, sem a bilincs, sőt, Isten ezeken keresztül vezette el oda, ahová szánta őt. Tehette ezt Isten azért, mert József mindvégig kitartott istene mellett.

Jézus tanítványai hol bátran, hol megalkudva a helyzettel, hogy kifejezetten gyáván viselkedtek. Személyes válságukat mindig az okozta, ha nem bízták életüket, sorsukat Jézusra. Aztán amikor nagy-nagy feladatot kaptak, egy kivételével mindaniyan a kereszényüldözés áldozatai lettek, ami életük csúcspontja volt, hiszen Krisztusért éltek-haltak.

Gondold végig, hogy a tanítványokhoz és Józsefhez hasonlóan mikor maradtál hűséges Istenhez. Mikor szenvedtél el valamit érte. Tedd hozzá magadban, hogy utána milyen áldások kísértek. Aztán gondold végig, mikor voltál elhajló, hitedben, mint a változó hold, hitedben alvó. Teddhozzá, milyen áldatlan dolgok kísértek téged akkor.

Buzdítalak titeket, hogy éljetek tudatos keresztény életet. Tudjátok, hogy mikor igen és mikor nem vagytok hűségesek. Ne azért legyetek kitartóak ebben a hitetlen és istentől elforduló világban, hogy Potifár házába kerüljetek, de ha kapjátok az áldást, ne legyetek restek hálát adni Istennek. Ha mégis nagy emberré tesz benneteket, maradjatok imádkozó, templomba járó, hívő keresztények és az áldás sohasem hagy el titeket!
Ámen.