Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap
Szentendre, 2013. június 9.
/Ézs 43,1-7/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Mindannyiunk egyik alapélménye a félelem. Kicsi korunk óta kísér bennünket ez a nem igazán barátságos érzés. Amiről említést szoktunk tenni, az a legelső édesanyát és édesapát próbáló időszak a szeparációs félelm kialakulása fél éves kor körül, ami a szeretett személy elszakításától való rettegett félelem. Aztán félni kezdünk a sötétben, majd a büntetéstől, a homokozóban a nagyobb, durvább játszópajtásoktól, az iskolai évek alatt a dolgozattól, a szigorlatoktól, szerelmesen a csalódástól, gyermekként szüleink véleményétől, dolgozóként a főnökünktől, feladatainktól, és ha szülővé válunk félteni kezdjük drágaságainkat, majd végül jön az öregségtől, betegségektől való félelem. Tudjuk hogy életünk hajnalától kezdődően amíg nem alakul ki bennünk a félelem érzése, veszélyben vagyunk. Tulajdonképpen a félelem több formája életösztönünkhöz tartozik, hogy megelőzzük és elkerüljük a nem kívánt helyzetet, ha tetszik, azért, hogy életbe maradjunk.
Az elmúlt hét próbára tette fél Európát, közte a dunaparti magyar településeket is. A félelemtől milliók siettek a védekezés helyszíneire. Az érintett településeken, így Szentendrén is szolidaritásból, felelősségtudatból, vagy a rettegéstől alig akad olyan ember, aki ne fogott volna meg egy homokzsákot, vagy ne segített volna valamilyen módon az árvíz elleni védekezésben, köztük minden bizonnyal gyülekezetünk tagjai is. Tegnap délután ide látogató barátainkkal együtt erősítettük a gátat Leányfalu és Tahitótfalu között. Templomunk és a parókia szintjét egy órája 12 centiméterre küzelítette meg a visszadúzzadó Duna vize, a katasztrófahelyzet bennünket is ösztönösen a zsákolásra sarkallt. Tratunk a vízszint emelkedésétől, az átázó gátaktól, a feltörő buzgároktól, a váratlan eseményektől.
Ebben a helyzetben szólal meg Isten igéje Ézsaiás könyvéből: "Ha vizeken kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el... Ne félj, mert és veled vagyok."
Ne félj! Bibliakutatók számadatai szerint a ne félj kifejezés pontosan 365-ször található meg a Bibliában. Naponként erősít meg bennünket Isten ezzel a kijelentéssel: Ne félj!
Isten népe pontosan tudta, mire kell gondolnia, amikor ezek a szavak elhangoztak a fogság idején. Kollektív emlékezetükbe bele volt égetve az egyiptomi kivonulás egyik csodája, a Vörös-tenger kettéválásának élménye, ami leginkább ezekben a napokban a légifelvételekről ismert mobilgát élményünkhöz hasonló. A vízoszlop között mellett elhaladni és szinte száraz lábbal járni-kelni a szentendrén sétálók számára újdonság.
Hasonló jelenségről olvasunk Mózesék történetében, amikor pálcájával Isten kegyelméből kettéválasztja a tengert és a vízoszlop között, akkor és ott mobilgát nélkül átkelhet és megmenekülhet a nép.
Istennek ehhez hasonlóan mutatkozott meg népe iránta szeretete, amikor Józsué vezetésével a Jordán folyóhoz érnek és az ígéret földjére kellene átmenniük. Azt olvassuk: "A Jordán medre az aratás idején mindvégig egészen tele volt. Egyszerre csak megállt a felülről lefelé folyó víz, gátként feltornyosult egy nagy szakaszon Ádámnál ... így kelt át a nép Jerikóval szemben." (Józs 3,16)
Aki Istenhez tartozik keresztségében, aki gyermeke, az hallja meg ma az ő igéjét! "Ne félj, mert megváltottalak, neved szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43,1b)
Meglátjátok ebben Isten végtelen törődését és szeretetét? ismer bennünket! Név szerint! Attól kezdődően ismer téged, hogy megfogantál! Előbb, mint hogy a hozzád legközelebb álló személyek, szüleid, nevelőid neveden szólíthattak volna! És azt mondja: enyém vagy.
Csodálatos, ahogyan három fejezettel odébb Ézsaiás írja: "Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg!" (Ézs 46,4)
Vígasztalóak ezek a mondatok, különösen akkor, amikor Dávidhoz hasonlóan bánatban bolyongva és sóhajtozva így kiáltunk: "Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. Ezért így szóltam: Miért nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülnék, és nyugton lehetnék?" (Zsolt 55,6-7)
Egy természeti csapás, egy árvíz elől el lehet menekülni, egy egész várost evakuálni lehet, följebb lehet állni autóinkkal, hogy ne öntse el a víz, fel lehet pakolni értékeinket a második szintre, el lehet költözni rokonainkhoz egy időre, de senki sem bújhat el maga elől. Senki sem menekülhet el a gondok és az érzések, félelmei és harcai elől külföldre, egy másik asszonyhoz, vagy férfihez, újabb hivatásba, a sokadik munkahelyre. Saját árnyékunktól nem tudunk elbújni.
Isten úgy ismer minket, mint a tenyerét, ezért mondja, annak, akit szeret: "Tenyerembe véstelek." (Ézs 49,16) Megteremtett és azóta szeret téged. Nem kell előtte megjátszani magad, lehetsz, az, aki vagy, Isten tudja gyengéidet, kísérthetőséged minden nap előtte van. Ne feszélyezzen, hogy életed és dolgaid előtte üvegzseb. Arcpakolás és smink nélküli személyed vakolatlan előtte. Belelát a szívedbe, és így bizony látja félelmeidet, szorongásodról mindig tud. Ha elönt a kétség, ott van melletted az árvízekben és tűzvészekben, fogja kezed betegségeidben és munkanélküliségedben, válásodban és sikertelenségeidben, csödjeidben és zsákutcáidban nem hagy el téged. De mindez az emberi teher, az evilági gyötrelem és kétség eltörpül és elnémul, amikor megszólaltatjuk az örökkévalóság hangját. Félnivalónk nekünk nem itt van, még akkor sem, amikor olykor beleborzongunk egy gátszakadás következményeibe itt az óvárosban, vagy a Szentendrei szigeten.
Félnivalója annak van, aki nem hiszi, hogy Isten irántunk való szertete Jézus által átnyúlt a halálon, a bűneinken, a pokol tüzén, a sátán hatalmán, megragad, nevünkön szólít és azt mondja: enyém vagy! Enyém vagy, hozzám tartozol, rám vagy bízva, - ahogyan mai igénk mondja - becses vagy nekem, ezért a bajban is mögötted vagyok, sebeidet bekötözöm, szárnyaimmal betakarlak téged, hordozlak, amíg szükséged van rá. "Ne félj férgecske Jákób, maroknyi Izrael! Én megsegítelek! - így szól az Úr!" (Ézs 41,14) Ez legyen a lelketek mélyén, Isten maroknyi népe, evangélikusok és akik itt vagytok és nem ismertek majd félelemet.
Ámen.