Szentháromság ünnepe
Szentendre, 2013. május 26.
/Mt 28,16-20/
EÉK 41, 7, 296, 248, 250, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Minden lelkész elhívásának van története.

Az én közvetlen történetem tíz éves koromban kezdődött, amikor szüleim a középiskolai választékot bővíteni akarták és Tiszavasváriból a megyeszékhely Nyíregyházára költöztünk. Ekkor már öten voltunk testvérek.
Rögvest bekapcsolódtunk az ország egyik legnagyobb evangélikus közösségébe, a nyíregyházi gyülekezetbe. Hittanórára, majd konfirmációri órára jártunk, mellette pedig a felnőtt istentisztelettel párhuzamos vasárnapi iskolába, illetve ebben az időben édesanyámmal és nővéremmel együtt elkeztem énekkarra járni, ekkor még szopránt énekeltem.
A testvéri közösségen túl barátaink is itt lettek, sokszor édesanyám némi rosszallással meg-megjegyezte, hogy a gyülekezetben sokkal többet vagyunk, mint otthon, dehát jó volt Istenben hívő családok hasonló korú gyermekeivel együtt lenni, nem nagyon értettük kifogását.

Lelkészi elhívásom azonban nem itt történt.
Nyaranta először egy, aztán a gyermekmisszióba bekapcsolódva már két ún. csendeshetet töltöttünk Sátoraljaújhelyen lelkészünkkel, Bozorády Zoli bácsival. Fapados hetek voltak ezek, a gyülekezetből egy-két édesanya főzött, mi naposok voltunk, kis költségvetéssel dolgoztunk, egy idős elhagyott parókián aludtunk, de egész évben ezt vártuk.
A sátoraljaújhelyi hetek fogalmommá váltak. Sokat énekeltünk keresztény gitáros énekeket, délelőttönként egy-egy bibliai történetet magyarázott el Zoli bácsi, amely egyben evangelizáció is volt, tehát a mi nyelvünkön és élethelyzetünkből kiindulva beszélt nekünk Jézusról és az ő hatalmas erejéről és szeretetéről, amelyeket aztán a vasárnapi iskola vezetőivel és a nagyobb ifisekkel kiscsoportban dolgoztuk fel, délután pedig sportoltunk, kirándultunk. Este áhitattal zártuk a napot. Azt élhettük meg, hogy Jézus körbevesz bennünket egész nap. Szinte mindig ott volt velünk lelkészünk, aki a lelki alkalmakat nagyon komolyan vette, fegyelem és rend volt, még akkor is, ha 50-60 hittanossal ültünk az újhelyi templomban, a többi alkalmon pedig engedékeny, nagyvonalú szeretetét élveztük, a strandon velünk fürdött, a hegyre együtt kapaszkodtunk fel és minden évben meghívta a csapatot egy fagyira.
Amikor egy-egy ilyen intenzív hét után hazamentünk napokig nem tudtam magammal mit kezdeni, semmi sem közelítette meg azt az élményt, amit a csendeshéten tapasztaltam. Olyan hitélmény és Istenhez közeli hetek voltak ezek, amit már gyermekként habzsoltam. Az évek folyamán ebből a társaságból 14-en mentünk teológiára.

Én ezért lettem lelkész. Amiben testvéreimmel együtt részem volt, és ami miatt egy ilyen nagyszerű gyermek-és ifjú korom lehetett, amely egész életemet, gondolkodásomat meghatározta, azt át szeretném adni nektek és gyermekeiteknek és mindazoknak, akiket Isten rám bízott. Hozzátok hasonlóan én is ajándékba kaptam az evangélium drága kincsét, és azt, hogy személyesen ismerhetem Jézust és követhetem őt. Talán érthető, hogy a hittanosokat, a konfirmandusokat és az ifiseket egy kicsit ilyen szemmel nézem évközben és a mi csendeshetünkön, a Skanzen táborban is. Vajon mikor bukkan fel valaki, aki hozzám hasonlóan éli meg a gyülekezeti létet és kap elhívást a lelkész szolgálatra Isten Szentlelke által? Sokat imádkozom ezért. Szívetekre helyezem, hogy gyermeknapon különösen is imádkozzunk gyermekeinkért, jövőjükért, elhívásuk meghallásáért, Isten egyházáért, az apostolok egykor elkezdett munkájának kiszélesedéséért.

Jézus is ezt figyelgethette, amikor feltámadása után negyven nappal utoljára volt a tanítványaival. Három évig el sem mozdultak mellőle, nyomában voltak bárhová ment, itták a szavait, bármit mondott, nagyokat beszélgettek, rengeteget tanultak a Mestertől, még többet tapasztaltak Jézus isteni szeretetéből erejéből úgy, hogy aztán egyszer csak készek lettek arra, hogy Jézus küldő szavait, a missziói parancsot, mint utolsó mondatot meghallják az épp mennybe menő Úr Jézustól: "Menjetek el, tegyetek tanytvánnyá minden népet megketesztelvén őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében."

Szentháromság ünnepén fontos látnunk külön-külön a Teremtő, a Megváltó és a Megszentelő Úristen munkáját, a szent hármas érthetetlen, de mégis nyomon követhető lépteit, ugyanakkor azt a fantasztikus szeretet-kapcsolatot és egységet, amely közöttük van és amivel működnek ebben a világban, így benned is.
Hiszen valaki megteremtett téged, bűneidből megváltott, és hitet ébreszt benned. Ahogyan a felolvasásban hallottuk Pál a rómaiakhoz írott levelében gyönyörűen fogalmaz: "Óh, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő útjai, milyen kikutathatatlanok az ő útjai!" (Róm 11,33) Igen, Isten egyszerre megismerhető és egyszerre szuverén Úr. De visszatekintve életed eseményeire az, amit tesz és ahogyan teszi, körülírható. Nekem ez segített megérteni és meglátni a kicsit homályba burkolódzó Isten valóságos arcát. Ezért amikor az Atya, Fiú, Szentlélek nevében kezdjük el az istentiszteletet és a gyülekezet "ámen-t" énekel, vagy keresztelés alkalmával, háromszor hintjük meg, - máshol az újszövetségi hagyományt megtartva háromszor merítik alá - a megkeresztelendőt az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, akkor a három személyre egyszerre gondolunk. Tudom, hogy ez nem könnyű, de a Biblia tanúsága szerint Isten így van előttünk.

Ez a hármasság van a tanítványok kiküldésében is. A teljesség hirdetésének feladatát kapják a teljesség nevében.
Ők a földi testben élő Jézustól kapták az elhívásukat, ugyanez a Jézus küldte ki őket a pogányok közé, először Galileába, majd szerte e széles világba, azonban látnunk kell, hogy ahogy elkezdtek prédikálni a tanítványok, csakhamar újabb és újabb tanítványokat hívott el a pünkösdi Lélek, akinek tüzével hirdették Isten országát és igazságát.
Lehet, hogy nem az ézsaiási elhíváshoz hasonlóan szeráfok szárnysuhogásától hangos, parázsjelenettel hív el bennünket Isten szolgálatra, de mindig konkrét és egyértelmű.

Aki maga ha csak egyetlen egyszer megérezte Isten elfogadó szeretetét, vagy bármely tuljadonságából akár csak egyet, az tanítványi szolgálatra hivatott el. mert isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, minden nép a keresztségben elhívást kapjon és ez csak úgy lehetséges, ha a megérintettek érintővé lesznek.
Hogy kik vannak rád bízva, azt neked és Istennek kell tudnotok. Beszélgessetek erről. Azért túlzottan ez nincs elrejtve, hiszen a tanítványokat minden néphez elküldte.
Van feladatunk. Sok meg nem tért lélek, akik Isten nélkül élnek. Hozzájuk küld Jézus. De ez nem nyűg! Ez egy édes könnyű teher.
Ámen.