Pünkösd 2. napja
Szentendre, 2013. május 20.
/Mt 16,13-202/
EÉK 240, 5, 235, 308, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Szentendrén már hozzászoktunk a sétáló utca újszerű forgatagához, különösképp a tavasz végi pünkösdi kulináris és kultúrális rendezvénysorozathoz. Országunkban a pünkösdi hosszú hétvégének vajmi kevés köze van egyházi ünnepünkhöz, amikor is azért adunk hálát, hogy a Szentlélek csodálatos munkája által Jézus mennybemenetele után összegyűjtötte az embereket, megtérésre hívta őket, akik a Lélek erejével együtt is maradtak. Így lett egyház, így lettek gyülekezetek és ma is így szerveződik egy-egy közösség élete a templom, egy egyházközség köré, ritkán mondjuk ki, de minket is, akik így együtt vagyunk, a Szentlélek tart össze.

Ha most kimennénk a Dumtsa korzóra és sorba megkérdeznénk a emberektől: "Megfogalmazná kicsoda önnek Jézus Krisztus?" – az esetek nagy többségében zavarba ejtenénk őket, sokan nem válaszolnának, mások általános, semmitmondó és nem a kérdésre válaszoló válaszokat adnának, úgy mint "A Biblia főszereplője.", "Nagymamám hitt benne.", "Azt mondják próféta." Úgy tudom a keresztény vallás alapítója." A minket bántó és sértő válaszokat nem mondom.
Kicsoda önnek Jézus Krisztus? Kicsoda neked Jézus Krisztus? Ha váratlanul neked szegezik a kérdését és egy kamerába, nyilvánosság előtt kellene egy mondatos választ adnod, vajon mi csúszna ki a szádon? Egyátalán hogyan reagálnál erre a kérdésre? Tolakodónak gondolnád? Vagy megfordulna benned: milyen jó, hogy megkérdezték és el kellett töprengnem a válaszon.

Cézárea Filippiben maga Jézus a kérdező, az interjú alanyai pedig a legközvetlenebb kör, a tanítványok. Általános kérdésére: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" - meglehetősen földhöz ragadt és a fantázia keverékéből adódó válaszokat adják. Régi, nagy próféták reinkarnációját emlegetik sorba. A kívülállók, a pogányok, fogalmazhatunk úgy, hogy az egyházon kívüliek ezekkel a válaszokkal hogy Keresztelő János, Illés, Jeremiás bizony mellélőnek.

Aki csak távolról szemléli Jézust, esetleg hallomásból ismeri, az sületlenségeket mond róla. Milyen sok ilyen ember él közöttünk! Ők még sohasem élték át Pünkösd csodáját a Szentlélek ajándékát, úgy élnek és mozognak ebben a világban: talán barátaitok, a haverok, régi osztálytársak, évfolyamtársak, akikkel együtt dolgoztok, szomszédaitok, unokatestvéreitek, testvéreitek ők.

Valamit kezdeni kellene velük, mert különben a vesztükbe rohannak. Leélik az életüket, meghalnak és bajba lesznek. Gondoljátok végig, hányan mentek már el mellőletek, akiknek egyetlen egyszer sem mondtátok el, kicsoda Jézus Krisztus. Persze erre lehet azt is mondani, hogy dehát ők tudták rólam, hogy templombajáró vagyok, meg hogy én hiszek. Ez azért érezzük elég gyenge válasz. Az egyház születésének ünnepén gondoljátok csak el, mennyi embernek kellett bizonyságot tenni ahhoz, hogy az egyház fenmmaradjon és nektek is legyen ma hová beülni, mennyi ember megvallott hite, hívogatása, tanúságtétele kellett ahhoz, hogy Szentendrén egy jó kis gyülekezet lehessen! Mennyi ember kapott közületek a Szentlélektől valamilyen ajándékot, amivel ezt a gyülekezetet építi! Ez a lelkészi szolgálat mértékét is jóval meghaladó mértékben rajtatok és a gyülekezetünkhöz tartozó 150-160 családján keresztül történhetett.

Amikor Jézus tanítványait kérdezi, csupán bevezetőként használja az emberek gondolkodását firtató kérdését. Igazából arra kíváncsi, hogy ők, akik már körülötte vannak és követői, akik régóta látják a csodákat, hallják tanítását a mennyek országáról mit gondolnak róla.
Péter az, aki mintha mindannyiuk szószólójaként megválaszolja mindannyiónk életének legnagyobb kérdését: "Hát ti, kinek mondotok engem?"

A legősibb hitvallás itt hangzik el. Az a mondat, amit ha valaki szívből, kételkedés nélkül, teljes lényével állít, mond, vall, hisz, akkor örök élete van: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Ez egy nagyon-nagy mondat. Ezt kimondva Jézus azonnali reakciója, hogy boldognak mondja Pétert. "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám." Ez a “boldog vagy" formula az ókori szóhasználatban egyben üdvözlést is jelentett: szervusz, köszöntelek téged, bátran gyere be, már vártalak. Nem semmi, amit Péter az Isten Fiától hall. Bárcsak kivétel nélkül mindannyian meghallanátok!

Péter, a kőszikla, akire lehet építeni, akire rá lehet bízni az egyházat, a mennyország kulcsait, a bűnbocsánatot az egyház megalakulásának kimondása pillanatában Jézus értelmezésében a legfontosabb ember, aki valaha élt. Nem gondolom, hogy a pazar méreteket öltő római Szent Péter bazilika, az óriási egyébként gyönyörű katedrálisok és az egykor világi hatalomra és a világ kormányzására törekvő pápai hatalom ennek a jézusi megbizatásnak lett volna a folytatása. (Öröm, hogy Ferenc pápa első hónapjai az egyház alázatáról, a jézusi értékek hagyományéltetéséről, a Péternek adott feladat teljesítéséről szólnak, amely az igazi ex catedra Petri, azaz Péter székéből.)
Péter aztán pünkösdi beszédében olyan Szentlélektől átitatott igehirdetést mond, aminek hallatán háromezer ember megtér és megkeresztelkedik. Péter jó választás volt. Nem a tehetsége és rétori karizmája miatt, hanem hite miatt. Egy mélyen hívő, hitvalló tanítványra bízta Jézus egyházát, amelyet lelki élete alapvetően meghatározott.

Pünkösdi kérdés, hogy a te hited mennyire határozza meg és formálja gyülekezetünket? Milyen jelei vannak hitéletednek, hittapasztalatodnak a mi közösségünkben? A hivatását végző lelkész mellett hányan vagytok, akik Krisztusról vallotok.

Múlt hétem megint megkaptam valakitől: könnyű neked, te lelkész vagy. Mondtam ennek a fiatal édesanyának, hogy hidd el, ha nem lennék lelszész ugyanígy gondolkodnék, templomba járnék, és tagja lennék valamelyik közösségnek, talán többnek is. Ez nem azon múlik hogy valaki lelkész, vagy a gyülekezet egy tagja. Ez a szíveden múlik. Azon a döntésen, hogy a Szentlélek hívására igent mondasz, vagy nemet. Ő mindkét választ elfogadja és tolerálja. Mindkét válasznak megvan a maga következménye.

Pünkösd a bátrak, a hitvallók, a "mit mondanak mások" görcsétől szabadok ünnepe. Azoké, akik engedik, hogy Isten munkálkodjon általuk ebben a városban, a munkahely falai között, a családban. Pünkösd arra buzdít bennünket, hogy ne legyünk begubózott keresztények, akik önmaguknak élnek.

Tegnap és ma délután 3 és 5 órától pünkösdi népi éneklés, játékok előszavaként engem kértek fel, hogy mikrofonba, erősítővel mondjam el a pünkösdi történetet, mert az emberek nem ismerik az ünnep eredetét és sokak azt sem tudják, mit ünneplünk. Volt bennem egy félsz, vajon hogyan fog elsülni, ez az utcamisszió nem igazán az én műfajom - gondoltam. Aztán Isten rácáfolt. Bár nem a templompad rendezettségével és az istentisztelet csendességében hirdettem az igét, evangelizáltam, de néhány tucat ember megállt és figyelt arra a 6-7 percre, amíg a templom falain kívül végeztem azt, amit Isten rámbízott néhány emberen keresztül.

Nem mondom, hogy most álljunk fel és mindenki ragadjon mikrofon és lepjük el a sétáló utcát a templomtól a Fő térig, de azt mondom, sőt, kérve kérlek titeket, engedjétek, hogy a pünkösdi Lélek megtalálja a módját annak, hol prédikáljatok Jézusról és nyíljon bizonyságtételre a szátok.

Ámen.