Húsvét 2. napja
Szentendre, 2013. április 1.
/Apcsel 13,26-39/
EÉK 388, 5, 216, 308, 11, 254
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Húsvét ünnepi igehirdetési alapigénkben Pált a pizidai Antiókhiában élő eminens zsinagógai zsidóság hallgatta. Olyan emberek, akiknek vallásosságuk abból állt, hogy Isten előtt úgy viselkedtek, mint amikor rendőrt látunk. Városban 70-ről egy pillanat alatt 50-re fékezünk, a mobiltelefonba gyorsan annyit mondunk, hogy le kell tennem, majd visszahívlak, a biztonsági övet pedig egy ügyes mozdulattal bekapcsoljuk. Aki nem belső meggyőződésből tartja be a KRESZ szabályait, az csak a rendőröknek, esetleg trafipaxnak akar megfelelni és "jófiú" lenni, ezeknek is azért, mert érdeke fűződik hozzá: máskülönben pénztárcája bánja.
A törvény betartása kétféle lehet: szívből, vagy nem szívből. Egy gyülekezet életében ez annyit jelent, hogy többségében vagy megtért emberek vannak együtt az istentiszteleten, vagy olyanok, akik nem önmagáért, Jézusért jönnek ide, hanem önmaguk miatt. Aki Jézusért jön ide, nem maradozik el, mert maga Isten az, aki benne él és hozza őt el, aki önmaga miatt jár ide, az csak hébe-hóba tér be, mert jövetelének célja és mozgatórugója emberi és felszínes. Akár így, akár úgy vagy itt, mindannyiótoknak örülök és hálát adok Istennek értetek külön-külön, mert halljátok az evangéliumot, ami Jézust hirdeti és állítja szívetek közepébe.
Pál igehirdetését a törvényeskedők mellett még egy csoport hallgatja. Ők a prozeliták. Olyan pogány vallású emberek, akik a Római birodalom területén éltek, több istenben hittek, születésüktől kezdve idegen kultuszokban nőttek fel, fura isteneknek engedelmeskedtek, kívülről és innen nézve a babona és az ókori irodalmi világ sajátos keveredésében, nem létező alakokban: megszemélyesített erényekben, és élvezetekben. A prozeliták már Jézus személyét elfgadó és őt az egyetlen Istennek tartó emberek, akik csak hátterükben voltak pogányok, de már megtértek.
A pizidai Anthiokhiában élő keresztények tehát vallási közegüket tekintve lényegesen mások voltak, mint a szentendrei gyülekezet, azonban belső szobájukban, a lélek mélyebb rétegeiben hasonlóságokat fedezhetünk fel közöttük és közöttünk. Pál igehirdetésének tartalma, mondatainak alanya ugyanaz, mint a mai igehirdetőé: az egyik nagy téma: Jézus feltámadt a halálból, a másik: nem a törvény, hanem hit által igazulunk meg.
Pál apostol jól ért ezeknek az embereknek a nyelvén, igehirdetésében nem beszél el a fejük fölött. Ezeknek az emberek egyik része évszázadok óta hangzó próféciákat hallgatott a Messiásról: "Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből." "Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját." (Ézs 53) Ők hallhatták meg először, hogy ezek a mondatok Krisztusról szólnak, végre elérkezett az idő, amit oly rég óta vártak, eljött az, aki nem a mózesi törvény szerint kéri számon a hívő embert, hanem szíve szerint. Minden szó, amit gyermekkoruktól hallottak a zsinagógákban és templomban helyére kerül, a kép összeáll, a szereplők beazonosíthatók.
A gyülekezet másik része pedig gyermeki ártatlansággal hallgatja Pál prédikációját, az ő csodálkozásuk és olyan, mint amikor először látjuk meg a Balatont, vagy egy gőzmozdonyt. Ezen túl a mindenük lesz Jézus, állandóan hallani akarnak róla, beszédtémájukká válik az evangélium minden története, belső késztetést éreznek, hogy megkeressék a keresztény közösségeket, és ott együtt örüljenek az Úrban.
Vannak nagy dolgok az életünkben. Még tudattalan korunkban felállunk és járni kezdünk, óvodába kezdünk járni, iskolások leszünk, házasságok kötünk, megszületik az első gyermekünk. A Feltámadott Jézusban hinni az ember életének legnagyobb fordulata.
Ami erre rákérdez, az a lényeg. Az asszonyok és tanítványok voltak a történelem nagy kiváltságosai, akik szemtől-szembe találták magukat a sírból kijövő, addigra a poklot is megjáró Feltámadottal. Ők voltak a szemtanúk, a megbizonyosodott hívők, a látásból hitre jutók. Az utolsó nap nagy kérdése tehát ez lesz: Felismertem-e a Feltámadott Jézust? Minden vasárnapi igehirdetés kérdése ez, még ha mi, lelkészek szó szerint nem is tesszük fel.
A Bükkös patakunk megint megáradt, tegnap szinte folyamként zúgott a Duna felé. Másfél napig tartott. Aki a túristacsoportját ma akarja elhozni és megmutatni neki a látványt, elkésett vele.
Ilyen a felismerés lehetősége is. Valameddig tart a kegyelmi idő, aztán vége. Ha nem vagyunk készek, elkésünk. Pál is ezért olyan buzgó. Isten azt akarja, hogy minden ember megtérjen és üdvözüljön.
"Csak a Napra néztem, / nem a Napba / A fényruhában a fénytestet nem vettem észre / Megöl a fél-tudás." - vallja szomorúan Jókai Anna A fáraó utolsó imája című képversében.
Húsvét nem fenyeget és dorgál, hanem újta lehetőséget ad arra, hogy a történet mögött meglássuk azt, aki a főszerepet önként vállalta és emmausi utunkon találkozzunk vele.
Ezért a találkozásért szólítja meg a pizidai Antiókhiában élő "petchwork" gyülekezetet, hogy az apostol hirdesse a bűnök bocsánatát. Borzasztó dolgot tett Jézus. Én levettem a piszkos, elhasznált, szennyes életemet és ő, a tiszta, akit még a Jézus filmek is hófehér ruhában ábrázolnak ezt a mocskos életet magára öltötte. Felvállalt. De nem a távolból, hanem hús-vér közelségben. Mert Jézus "Magára vette szennyes ruhámat, / így békíté meg Istent, Atyámat."
Ünneplő Gyülekezet! Húsvét fényében járók! "Győzelmet vettél, ó, Feltámadott" dicsőségét éneklők! Legyetek szívesek! Szívleljétek meg az apostol szavait és nbe hagyományból jöjjetek Jézushoz. Ne valami ajándék reményében álljatok sorba.
Az evangéliumok azzal fejeződnek be, például Máté, hogy Jézus mennybe ment és aztán követői áldották őt. Te írod az evangélium folytatását. Te vagy a szerző. Hogyan folytatódik a Feltámadott története általad és benned?
Ámen.