Húsvét ünnepe
Szentendre, 2013. március 31.
/1Kor 15,12-20/
EÉK 388, 5, 213, 311, 11, 254
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Tegnap délután a parókia nappalijában hosszasan néztem kéthónapos kisfiúnkat a himbában. Míg imádkoztam a mai üzenetért, s közben halkan J.S. Bach Máté Passióját hallgattam, ő nyugodtan ücsörgött, nézelődött az ablak felé, kis öklét el-el kapta, mint akinek semmire sincs gondja. Ezekben a megszentelt pillanatokban, - amit én kegyelmi állapotnak hívok - nem tudtam másra gondolni, mint hogy őérte is meghalt és feltámadt. Magamban mondtam felé és szívem mélyén megfogalmazódott valami különös vágy arra, hogy majd nagyobbacska korában ő is megértse és hittel elfogadja Húsvét rebegő szájjal elmondható örömét: Jézus valóban feltámadt! Érted, kisfiam. Aztán kis ugrással azokra gondoltam, akiket Isten rá fog bízni, akiknek majd neki kell elmondani a jó hírt, a megtérésre hívó szót.
Mert sokan vannak, akik nem hisznek a feltámadásban. Korinthusban, a mediterrán világ sokféle filozófiájától átjárt világban, de még a kiváló gyülekezetben is voltak olyanok, akik lehet, hogy hittek az asszonyok és tanítványok csodálatos megtapasztalásának, Jézus feltámadásában, de már saját feltámadásukat illetően szkeptikusak voltak. Nem hitték el, hogy amit Jézus tett, tesz és tenni fog, az értünk, emberekért történik. Azért történik, hogy örök életünk legyen. Jézus nem az Atyáért jött a világba, bizonyítva kereszthalálig tartó iránta érzett szeretetét és engedelmességét, nem az ördögnek megmutatni magát látogatott el hozzánk, nem a keresztény ember prototípusát bemutatni jött, nem hírnevet szerezni "törte át az ég zárt ajtaját", hanem értünk. Minden egyes napja és gondolata értünk volt, szeretett lényeiért: a megszületettekért és a még meg nem születettekért.
Ha ezt nem hisszük, akkor hiábavaló a hitünk, "nyomorultabbak vagyunk minden más embernél", (19.v.) mert csak Krisztus feltámadását látjuk, de a miénkhez már nincs elég bátorságunk, bizalmunk, erőnk, hitünk. Hát, Pál ilyen könyörtelenül nyersen mondja ki Isten igazságát.
"Crux probat omnia" , a kereszt mindent bizonyít - mondta egyházunk alapítója közel ötszáz éve. Luther is Isten szeretetére gondolt. Nagyítólencséteken keresztül lássátok meg ki van életetek hátterében. Míg megmásszátok a nektek szánt hegyet, érezzétek és lássátok ki biztosít ki titeket és ki vár a hegy csúcsán! Legyen személyes életetek ikonja a kereszt, amely még a kottában is a hangokat fölfelé emeli. Húsvét ünnepén találkozzatok a világ üdvözítőjével, aki szögekkel átszúrt kezét mutatva demonstrálja: fogtam a számotokra legrosszabbat és a legjobbá alakítottam át: a halálotokat életté, hogy soha többé ne lehessen kínozni titeket a kétségeskedéssel, ne váljatok a bűn rabjává, ne érjen titeket el a gonosz örök hatalma és vágya, hogy senki se vehesse el életeteket. Ebben akarlak megkonfirmálni titeket!
"Győzelmet vettél, Ó Feltámadott! / Minden reggel elénekelhetem, / s boldog húsvéti fény ragyogja be / új napom, utam, egész életem." - tesz bizonyságot versével az evangélikus költőnő, Túrmezei Erzsébet (Hétköznapok húsvéti fényében)
Pál apostol Korinthusban - Luther szavaival élve -"azokat ostorozza, akik a test feltámadásáról valótlant tanítottak, vagy hittek". A keresztény korinthusiakat logikus érveléssel próbálja rádöbbenteni Jézus váltságművének teljességére és tegyük hozzá, a szentendrei gyülekezetet is: "Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel." (16.v.)
Szintén Luther minderről így tanít bennünket: "Jézus Krisztus, aki a halálból feltámad, a bűn és a halál erejét elveszi, ... érdemeit nekünk ajándékozza. Így jó sorsunk van ... legyőzzük a bűnt és a halált." (Tizennégy vígsztaló kép, 7. kép, 1520)
Kell ennél több? Nekem nem igazán. Én itt meg is állok. A kereszt alatt, amely mögött a távolban ott ragyog az üres sír. Az én üres sírom és a te üres sírod is. "Halál, hol a te fullánkod?" Nincs többé fullánk, mert Krisztus legyőzte a halált!
"Miért keresitek a holtak között az élőt?" - tehetnénk fel a kérdést minden gyászolónak, aki hívő rokonát, barátját siratja. Aki hisz, nem a halottak között van, hanem az élők sorában.
Pál apostol vigasztaló és bátorító szavai a hívő ember számára megnyugtató választ adnak. De nem csak Pálé, hanem Jézusé is. "Az én Atyám házában sok hajlék van. ... És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is." (Jn 14,3) - magyarázza a Mester a tanítványoknak.
De Lázár feltámasztásának történetében sem ígér kevesebbet Isten Fia, aki a mennyből szállt alá: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem az nem hal meg soha." (Jn 11,25-26a)
Vagy a templomszentelési ünnepen, a jó pásztor példája után emlékszünk mit mond az ő juhairól, akik ismerik őt és hallgatnak az ő hangjára? "Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn 10,28)
Máskor pedig az utolsó ítéletről szól. Az Emberfia az összegyűlt népeket két felé osztja majd, mint a pásztor teszi azt a kecskékkel és juhokkal, és akik jót tettek, segítették a nyomorultakat, idejüket és pénzüket adták a szegényeknek, észrevették a betegeket, a nélkülözőket és nem csak maguknak éltek jólétben, evésben, ivásban, ruházkodásban, Jézus szavával élve az igazak az örök életre mennek.
Szadduceusok is körbevették őt, akik nem hittek a feltámadásban. Kérdésükre Jézus válaszát ezzel fejezte be: "Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."
Szeretnénk Lázárok lenni, aki bár koldusként élt, az angyalok mégis felvitték a mennybe; a nagy vacsora példázatában az útszélről összeszedett utolsó vendég egyike, akinek lesz helye a nagy asztalnál; a szoros kapun átmenő üdvözültek közül a legkisebb, aki letelepedhet az asztalhoz Isten országában; szeretnénk az utolsó óránkon a megtért lator fülével hallani Krisztus hangját: "Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,43); vagy az a tanítvány, aki annak "örül, hogy neve fel van írva a mennyben." (Lk 10,20) És ez így van jól! Vággyatok Jézus közelébe és a Feltámadott Krisztus lelke erősítse bennetek ezt a vágyat, hogy ti is részesüljetek a feltámadásban!
Ámen.