Nagypéntek
Szentendre, 2013. március 29.
/Lk 23, 33-49/
EÉK "K" liturgia
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Holnap, Nagyszombaton a Kőhegyen délután 4 órától tartják a Kőhegyi passiót. A plakáton ez olvasható: "Esőnap nincs, nem is volt, a történelem, pedig nem maradt el..."
A jegesre dermedt szívű országunkban, az egyházakra nagy erőkkel fújt ellenszélben, a közöny fagyában sem marad el Nagypéntek. Jézus halálát akkor sem engedjük elfelejteni, ha a világ nagyobbik és erőszakosabb fele el akar hallgattatni bennünket.
Úgy, ahogyan a Jézust sirató asszonyokat durván lehordhatták a római katonák, vagy ahogyan a hangoskodó Barabbást kiáltó tömeg elnyomta a maroknyi tanítványi csapatot, a halk szavú asszonyokat, azokat, akik végig azt látták és tanulták a Mestertől, hogy "ha megütnek jobb felől, tartsd oda a másik orcádat is" meg hogy "boldogok a szelídek" és "tegyétek el a kardot". De ahogyan ők sem némultak el, úgy mi, Isten népe sem fogunk zárt szájjal élni ebben a világban, mert a hit hallásból van.
Az evangéliumi tudósításokban azt látjuk, hogy a tanítványok félelmükben elhagyták Jézust. Egy munkából hazafelé ballagó idegen, cirenei Simon kellett ahhoz, hogy a meggyötöröt testű, erőtlenre korbácsolt test elbírja kivégzésének eszközét, a mi keresztünket. Azt a keresztet, amely miattunk és értünk tartotta Jézust. Jézus elhagyása kétezer éves hajlama az emberiségnek, olykor még a legközelebbieknek is.
"Én ezt tettem érted - te mit tettél értem?" olvasható egy felirat Jézus kereszthalálát ábrázoló festmény alatt.
Valóban, ez egy igazi nagypénteki kérdés. És én tettem-e valamit érte. Ő életét, szenvedését, halálát adta értem. Ha te most az Atyához mennél, és azt kérdeznéd, Uram, mivel tartozom neked mindazért, amit nem jól tettem, vagy elmulasztottam, az Atya azt mondaná: semmivel. A Fiam minden kifizetett.
És ilyenkor, a nagypénteki választ hallva sírhatnékunk támad. Elérzékenyülünk. De nem helyes, ha Jézust siratjuk és sajnáljuk. Magadat siratsd! Bűneid miatt sírj! Bűneid miatt öltözz feketébe! Bűneid miatt szembesülj a kereszten átfonódó fekete drapériával és a gyászszínű oltárterítővel! Én is ezt teszem.
Talán a napokban többen megnéztétek valamelyik Jézus film végét, vagy a Passió című filmet, vagy ma estére tervezitek. Bátorítalak titeket, hogy ne nagyon foglalkozzatok mással ma este. Nézzétek meg, gondoljátok végig még egyszer - ahogyan nektek jó - mi történt Isten Fiával. Legyetek részesei a nagypénteki eseményeknek! Éld át az órát, az estét, ahogyan a kereszt körül állók átélhették. Ne maradj ki belőle, mert te is szereplője vagy. Lehet, hogy egy statiszta, Jézus utolsó óráinak mellékszereplője, de hidd el, ott vagy. A "Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek." imádság; a "Ma velem leszel a paradicsomban" ígérete, az "Elvégezetett." a Jézusban hívő ember felé szól. Halld meg ezeket a szavakat, ne fordítsd el a fejedet! Ahogyan a kivégzésben jártas százados tette a kereszt alatt. Meghallotta és meglátta, amit meg kell hallani és meg kell látni mindannyiunknak: Jézus igaz ember volt.
Dsida Jenő gondolatával bocsátom útra a nagypénteki gyülekezetet: "Uram, csúfoltak, / Kínoztak Téged / Aki szerettél / Minden szenvedőt. / Szegekkel vert a / Világ keresztre, / Aki mindig / csak Vigasztaltad őt. / Mi jót is tettem / Én a világnak, / Sok-sok napomon? / Csúfolnak? / Kínoznak? / Szegeznek engem? / Mért panaszkodom? / Uram, bocsáss meg! / Haragban égni / Nincs okom; / Egyebet kérni / Nincs jogom; / Uram, csak áldlak, / Nem panaszkodom." (1924. április 18.)
Ámen.