Böjt 1. vasárnapja
Szentendre, 2013. február 17.
/Jób 1,8-22/
EÉK 191, 4, 451, 308, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Szenvedés hittel
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Miért vagy hívő? Hogy jó legyen neked? Miért akarsz keresztyénként élni? Hogy az utolsó ítéletből a lehető legjobban gyere ki? Miért szoktál imádkozni? Hogy protekciód legyen a mennyben? Miért van benned az a gondolat, hogy Isten kedvence légy, de legalább is egy érdeklődését felkeltő ember, akire a menny is felfigyel? Talán mert így biztos benne leszel a belső körben? Esteleg a 144 ezerben? Miért foglalkozol a lelki életeddel? Hogy Isten szeressen téged, vagy lekiismeretfurdalásból, netán félelemből? Hited lenne az utasbiztosításod a túlvilági utadra? És mehetnénk még tovább a sorban, fogalmazhatnánk még élesebben feszegetve hívő életed, Isten keresésed, úrvacsorai gondolataid, gyülekezethez tartozásod motivációját. Ne hagyd, hogy a te miérted megválaszolatlan maradjon. Ne elégedj meg a sztereotípiákkal és a klisékkel, ne a nagymamád, édesapád vagy a lelkészed válaszát mímeld.
Invocavit vasárnapja a segítségül hívás tálcán kínált lehetőségére fordítja tekintetünket. A mai zsoltárban Isten mondja: "Ha kiált hozzám, meghallgatom." Zsolt 91,15 Kérdezd meg magad, miért is vagyok én Isten gyermeke? A most elhangzó mondatok is segíteni akarnak megtalálni az igazi választ.
Jóbot érte egy kemény vád: csak érdekből él istenfélő módon. A sátán vádolta be őt, mint a menny állandóan ügyeletes ügyésze. Vegyünk csak el tőle ezt-azt és majd meglátjuk, így is kellesz-e neki - hangzott a gondolat Isten felé.
Az ószövetség bölcsességirodalmának csillagáról tudjuk, hogy egy igen előkelő edomita volt, akinek minden oka meglehetett az elégedettségre. Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör, ötszáz szamár és tíz gyermek abban az időben sem volt "piskóta". Olajmágnás, banktulajdonos, ingatlanbefektető, kereskedő, vagy gyáros lenne Jób, ha ma élne? Minden bizonnyal valamelyik. Amihez nyúlt, abból pénz lett amit az akkori legnagyobb befektetésbe, az állatok vásárlásába invesztált. Jób tehát nem egy a jól fésült bibliai személyek közül, hanem az akkori kelet milliárdosainak listáján az első. Sok jó szereplővel találkozunk a Szentírásban, de Jób kategórián kívüli. Mégis, ha Jób könyve, ez a 42 fejezet nem lenne benne a Bibliánkban, nem tudnánk meg a választ arra kérdésre, hogy mi értelme van a szenvedésnek. Jób példája tehát mégis csak egy átlagos ember mindennapos problémáját boncolgatja.
A történet viszonylag rövid és egyszerűen leírható. Jób egy este leforgása alatt elveszíti vagyonát és szeretett gyermekeit. Egy csapásra mindent. Ha tehát Jób érdekből tartja fenn a kapcsolatát Istennel, most, hogy semmije sem maradt abból, amit tőle kapott, ("Az Úr adta, az Úr vette el" mondatára gondoljunk) igazán logikus lenne, hogy ha soha többé nem érdekelné őt - Isten.
Csakhogy Jóbbal nem ez a helyzet. Hallatlan nagy csapások érik, meg is inog, még a születése napját is megátkozza, de Isten létét és szeretetét nem kérdőjelezi meg, de tegyük hozzá, nem is érti. Ez az ember talpig becsületes. Őszintén kezeli elhagyatottságát, iszonyatos belső küzdelem játszódik le benne, ám mindez saját határán belül. Vagyis a véges ember végtelen küzdelmének Isten kezdete szab határt. Ahol Isten kezdődik egy nyomorult helyzetben, amelyben gondolom neked is volt már részed, onnantől minden először elviselhetőre, aztán jóra fordul. Csak juss el hozzá!
Böjti vasárnapodon az a kérdés, van-e hited. Pontosabban milyen hited van. Még pontosabban milyen hited van a kísértések idején - amikor kikér magának a sátán? Mint Jézust a pusztában, vagy mint Jóbot, aki legalább két dolgot igen csak szeretett: a vagyont és családját. Mindkettő odalett.
Jób három barátjátjához Elifázhoz, Bildádhoz és Cófárhoz hasonlóan mi is hajlamosak vagyunk a csapások és szenvedések mögött valami rosszat sejteni. Ha ez vele megtörténhet, akkor valami rejtett bűne van. Isten bünteti egy váratlan kiadással, egy elromlott radiátorral, rákkal, devizahitellel, boldogtalansággal, egy nehéz családi kapcsolattal, egy újabb adóval és a sor végtelenített. Hát nem!
Tudhatjuk, hogy ez nem így van például a vakon született ember meggyógyításának történetéből, ahol Jézus ezt mondta: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyílvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." Jn 9,3 Aki dohányzik hamarabb hal meg, aki nem mozog, egészségtelenebb, aki extrém sportokat űz, életét kockáztatja, aki nem tanul, rossz jegyejket szerzhet. Nem erről van szó. Azokról a dolgainkról, amelyeknek nincs magyarázata és rosszak. Azok nem istencsapások.
Steinbach József református püspök egy decemberi meditációjában ezt úgy ragadta meg, hogy ránézett a lába alatta lévő befagyott Balaton jegére. "Úgy kell nekünk az Úrra hagyatkozni, ahogyan a jég az alatta lévő vízre, amelyből van és ahová visszatér." És kibonja a képet azzal, hogy szükséges a hideg, hogy a jég megtatson bennünket. Fagyos is, meg kemény is, de tart. Ilyen kemény próbák övezik életünket, de ezek is tartanak életben. Sokszor téged is ezek vezetnek el Jézushoz. Kegyelmi állapot a zord próbák mindegyike, amely edzi a hitet. Az ígéret azonban az, hogy lesz olvadás. Olyan idő, amikor már nem lesz fagy, nem kellenek a hideg próbák és akár mindenki a vizen járhat, a tanítvány Péternél magabiztosabban, mert a hit és a kapcsolat Istennel nem lesz töredékes. Püspök úr még hozzá teszi, hogy az evilági hidegben a próbák idején a hit az a gyapjúkabát, ami segít túlélni a jóbi fájdalmakat. Ez a szenvedés értelme.
Isten Úr minden felett. A teológia felett is, imádságunk felett is, hitünk felett is. Bármilyen helyzetbe kerülünk, Isten kezében van az életünk. Az ő kezében futnak össze a szálak.
Jób elveszítette hét fiát és három lányát. Mind az Úr kezében voltak és mivel ő vette magához őket, az ő kezében is maradtak.
A hívő ember nem eshet ki Isten kezéből, hiszen mindvégig nála van, legfeljebb nem ebben a földi testben, "mert véget ért a földi pálya, / a teremtés hasadt szilánkja", hanem már egy mennyei testben. Jól tudta ezt Jób, de fájt neki, gyötrődött, sírt, talán tombolt gyászában, de meg nem tagadta azt, aki akár alakíthatta volna családjának történetét másképp is. Nem átkozta meg Istent, nem mondta, hogy ha velem ez megtörténhet és drága gyermekeimmel, akkor nincs Isten, akkor egyszer, s mindenkorra végeztem Istennel, mert tudta, hitte, a szeretet nem sétál ki csak úgy az életéből.
De Jób nem egy mennyei lény volt, nem egy angyal, hanem teremtmény. Fájt neki mindaz, ami körülötte zajlott, gyötrődött ez az ember, szenvedett kegyetlenül, de szíve mélyén volt valami bizonyosság és békesség, amit nem tudott kikezdeni a sátán. Pedig nagyon akart. Minden kísértés azért a szíve és élete mélyén lévő hitért volt, amit a sátán meg akart törni és végső kétségbeesésbe taszítva Jóbot meg akarta mutatni Istennek, hogy Jób érdekből volt hívő. A Sátán ezt bukta.
Vajon gyülekezetünkben hányszor fogja a sátán bukni? Böjben együtt és külön is próbálunk felkészülni Húsvét ünnepére. Higgyétek el, nagy ereje van, ha közösségként készülünk és közösen ünnepeljük majd a feltámadást! A kísértő meg fogja keresni gyülekezetünk gyenge pontjait és támadni fog. Ellenem és ellenetek fordul. Csak tiszta hittel lehet felvenni a harcot.
Néhány napja itt Bükkös patak medre tájékán hajnalonként elkeztek énekelni a madarak. Jön a tavasz, itt a Húsvét! Készüljetek!
Ámen.