Vízkereszt ünnepe
Szentendre, 2013. január 6.
/Mt 4,12-17/
EÉK 185, 2, 186, 303, 13
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
"Úgy gondolkodj az Írásokról, mint a legnagyszerűbb, legnemesebb szentségről, űint a legdúsabb kincsestárról, amelyet sohasem meríthetünk ki teljesen" - olvashatjuk egyházunk ősteológusának Luther Mártonnak a szeretetteljes intését, amit féltve őrzött és mély meggyőződéssel éltetett könyvéről, a Bibliáról, pontosabb az Ószövetségről ír, majd így folytatja: "így rátalálsz arra az isteni bölcsességre, amit ő olyan szerényen és egyszerű szavakkal mond el, hogy szavát szegi minden kevélységnek."
Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Luther ilyen áradóan nyilatkozik az Újszövetség előszaváról az Ószövetségről, hiszen Mestere, Jézus maga is nagyra tartotta a sok évszázados Írtást, amely Atyjának, a Mennyei Atyának és a választott népnek a különkiadása. Különkiadás, hisz semmi más vallásos irathoz nem fogható az az érzelmi, történeti és hitbeli kapcsolat, amiről az Ószövetség lapjai tanúskodnak.
Amikor Máté evangéliuma elején Jézus Urunk megkeresztelése után színre lép, hogy világosságot hozzon az egyre sötétebb világba, oda húz a szíve és oda viszi lába, amely helyről Ézsaiás prófétált. Az emberek, akik egykor Naftali és Zebulon földjén laktak Jézus korában, galileaiaknak nevezték őket. A galileaiak híresek voltak lázongásukról, rossz életükről, ráadásul többségében nem is zsidók, hanem pogányok voltak. Jézus, a názáreti ezt a környéket járja végig. Nem a zsidók kultikus központját, a vallásosságukról messze földön híres rabbik nagyvárosait, a messiást váró területeket, hanem a betlehemi istálló választásához hasonló okok miatt a perifériára szorult, megvetett és lenézett Galileát, Naftali és Zebulon törzsének helyét, ahogyan azt Ézsaiás is megprófétálta. Ő maga mondta: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek." (Lk 5,31)
Mindez több, mint történeti érdekesség, vagy Jézus Ószövetséghez hű gondolkodása.
Vízkereszt ünnepén Jézusra, mint az emberek között megjelenő Istenre figyelünk. A beteg világ orvosára. A te lelki háziorvosodra.
Gyönyörű mondatokat hallhattunk az oltár előtti felolvasásul rendelt ézsaiási igében: "Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod ... ha majd látod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved." (Ézs 60,1.5.) Nem csak Máriáé, amikor az angyal hírül viszi Jézus születését, hanem mindenkinek a szíve, aki a galileai tenger partján figyeli a Mestert, vagy egy fűcsomót használva kispárnának a Hegyi beszédet hallgatja, hova tovább a szentendrei templom padjait koptatja.
Minden január 6-án megemlékezünk arról, ahogyan kilép az emberek közé és rögvest Keresztelő János kezei alatt térdepel, hogy megkeresztelkedjen, majd Kánában látjuk, ahogyan első csodájánál a vizet borrá változtatja. Jézus működésbe lendül. A felkészülés évei után harminc évesen, mint Isten Fia lép elénk és prédikálni kezd. Nem is akár hogyan! Keresztelő János pusztában hirdetett szavait használja. Jézusnak fontos, hogy ő maga is Isten tervébe simuljon bele, ő is egy kődarab abban az építményben, ami a látható világban Isten kezének munkája. A legszebb és a nélkülözhetetlen kő.
És prédikálni kezd. A megtérésről. "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa."
Az Útmutató olvasói itt felkaphatják a fejüket és máris idézhetik 2013 évi igéjét: "Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük." (Zsid 13,14)
Jézus első prédikációjának kulcsszava a megtérés. Görög tükörfordításban (metanoja) a tudat teljes megváltozása, a gondokodás megfordulása. A megtért ember teljes személyiségét a megelőzőnek ellentétére fordítja Jézus. Mint amikor valaki megy az utcán és hirtelen eszébe jut valami, ami akár látványosan is megfordítja és egy új irányba halad. Látunk ilyeneket, ha valaki az orrunk előtt teszi ezt, egy pillanatra meg is zavarhat minket, vissza is hőkölünk és hozzá kell szoknunk az utca megváltozott képéhez, egy másik irányba haladó ember által okozott helyzethez.
Ez történik Zákeussal, amikor Jézus szavaira teljesen megváltozik a pénzhez való viszonya és nem önmagának gyűjtés, hanem a másokon való segítés lesz a célja. Ezt látjuk a hajóból kimerészkedő Péternél, aki lábát a vízre meri helyezni, hogy azon Jézussal együtt járjon. A kapernaumi százados, a racionalitás és szabályok betartásának embere, akinek nevét nem tudjuk megtért ember, aki hittel mondja Jézusnak az azóta is sokat idézett mondatot: "Hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én szolgám."
A megtérés nem az egyén tökéletesedése, hanem egyesülés Krisztussal. Ha azért akarsz - Luthernek igazat adva - minden nap megtérni, hogy jobb ember légy, nem fog sikerülni. A megtérés nem önfényezés. A megtért ember nem tesz mást, mint elfogadja Istentől az alaphangot. Aztán a többi szépen hozzá épül és elkészül az egyedi mű. Minden megtért élet olyan, mint egy szinfónia teli oldással és kötéssel. És ahogyan azt a kottaolvasásból tudjuk, a kereszt mindig felemel.
A megtérés bizalom egy lelki hatalomban, aki felől megbizonyosodunk arról, hogy ő képes várni, megbocsátani, feltétel nélkül elfogadni és szeretni. Meglátni valakit, aki elég ahhoz, hogy hátat fordítsunk a bűnös életünknek és abba az irányba igyekezzünk, amelyre ő mutat rá.
Jézus igehirdetése egy egyszerű életprogram. Egy jól járható út. Kérdés, hogy te épp melyik irányba haladsz. Egyre távolabb, vagy egyre közelebb tőle?
Ámen.