Újév
Szentendre, 2013. január 1.
/1Móz 28,10-22/
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
A keresztyénség olyan komolyan veszi Jézus személyét, hogy időszámítását földi életének állomásaihoz igazítja. Így lehet Jézus születésének várakozása, ádvent első vasárnapjával kezdődően az egyházi újév első napja, az egyházi óév estéje pedig örök élet vasárnapja utáni szombat. Isten népét nem a polgári év hozza lázba, sokkal inkább pirosbetűs ünnepeink Krisztus életeseményei, úgy mint születése, megkeresztelése, halála, feltámadása, vagy mennybemenetele.
Óév este tehát nem egyházi ünnep, újév napján azonban Krisztus követői Jézus neve napját ünneplik, ugyanis ezen a napon mutatták be először a templomban, illetve zsidó szokás elvégezték rajta a cirkumcíziót (körülmetélés), és „A Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.” (Lk 2,21)
Újév napján igénk csak lazán kapcsolódik ehhez az egyházi ünnephez, Jákób álma és fogadalma sokkal inkább arra késztet bennünket, hogy Jézus nevével és nevében megfontoltan és Istenre függesztett tekintettel lépjük át 2012 és 2013 küszöbét, csak úgy, mint Jákób, aki életének határkövénél Istennel és angyalaival találkozik, aminek hatása innentől folyó éveit alapvetően meghatározza.
Igénk megértéséhez Jákóbról elég most annyit felidéznünk, hogy ekkorra a csalással megszerzett apai áldás már a zsebében van, Ézsaut ügyesen átvágta, de nem boldog. Menekül. Az élet nagy esélyese egyedül van. Ő a gazdag nincstelen. Még csak egy napja van távol apjának, Izsáknak a házától, de már most érzi, hogy telhetetlensége és önzősége félelmet szül és senki sincs mellette, akiben megbízhatna. Egy családi anomália van mögötte, veszekedéssel és haraggal fűszerezve.
A meséből jól ismert nagyravágyó fekete rigó esete forog kockán, aki úgy akart elismerést és barátot szerezni, hogy idegen tollakkal ékeskedve mindig más madárnak öltözött be, csak hogy előnyre tegyen szert, ráadásul önmagával szemben. Jákób is úgy tesz, mintha elsőszülött lenne, pedig nem az.
Mindez annyira foglalkoztatja, hogy még álmában is keresi lekiismerete megnyugtatását és a kiutat.
Hamis és álságos helyzetében Isten szólítja meg őt. Az, aki előtt nincs titok és aki nem hagyja el Jákóbot kétségei között sem. Mégis igaz a zsidókhoz írt levél mondata: "Félemetes dolog az élő Isten kezébe esni." (Zsid 10,31). Jákób is tele van félelemmel, amit az előbb említett telhetetlensége és nagyravágyása léptetett működésbe. Tipikus, nem? Valami rossz fát teszünk a tűzre és lekiismeretünk nem hagy békén. Jákób békessége mintha elszállt volna. "Milyen félelmetes ez a hely!" - mondja, pedig csak Isten házában van, a menny kapujában.
Ekkor tűnik ki a történet igazsága. Isten nem töri össze Jákóbot, mint a pozdorját, nem súlytja halálbüntetéssel haragjában és nem fosztja meg attól, ami nem az övé, de valahol Jákób mégis csak megtörik.
Jákób jól döntött. Megtadta magát Istennek. Bűnelkövetése utáni nap Istenre hagyja életét és egy olyan fogadalmat tesz, amihez való hűsége nagyobb és erősebb lesz elkövetett és ami még ehhez szorosan hozzátartozik később megbánt bűnénél. "Az Úr lesz az én Istenem, ... és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom." Egy meg nem tért ember ilyet nem tud mondani.
Mi is egy határon vagyunk. Két év határán. Az előző még alig múlt el, a következő, szinte el sem kezdődött.
Milyen lesz a következő esztendőd, amiről még csak annyit tudsz, hogy így hívják: 2013?
Most még olyan, mint a decemberben ajándékba kapott üres lapokkal teli naptárod. Tiszta. Makulátlan. Nincs teli rontással, civakodással, a mennyben is hófehérek a lapjaid, már amennyi ebből az évből neked van szánva.
Majdnem mindannyian futunk valami elől. Gondok elől menekülünk, mint Jákób. Isten ekkor szólít meg. Gyermekem! Állj meg! Nem álom, hogy veled beszélek. nem képzelegsz, vagy hallucinálsz. Én vagyok a te Istened. Féltőn szerető Isten vagyok.
Ez a hozzáállás bámulatos reakciót vált ki belőlünk. Megváltoztat minket.
Újévkor hajlamosak vagyunk fűt-fát ígérni. Jákób nem ezt teszi. Őt belülről változtatja meg Isten szeretete, ahogyan látja a létrával összekötött mennyet és földet. Isten lejön hozzá és beszélget vele. Úgy, ahgyan azt a tékozló fiúval teszi apja. Nem számít honnan jön, nem számít a jákóbos csalás és az elherdált vagyon. Egy számít. A fiú újra az apjánál akar lenni.
Nem tudom, miket csináltál az elmúlt évben. Nem tudom, miket gondoltál másokról és mondtál másoknak. Isten fel tudná sorolni. De ha bánod mindazt, amit elkövettél, és fogadalmat teszel neki, kezdhetsz újat.
Ha kicsúszott a kezedből sorsod, ne akard visszavenni. Lepottyant, összetört, elrontott életedet Isten veszi kezébe. Hagyd, hogy tegye!
Amikor Jákób felkelt, teli volt elhatározással. Döntött Isten mellett. Vagyona tizedét mindig neki adja, nem lesz más Istene, és Jákóbot, mint Istentől gazdagon megáldott embert látjuk.
Egy év múlva, vajon leszel-e olyan elégedett és hálás, mint amilyen Jákób volt? Akarj az lenni!
Ámen.