Óév este
Szentendre, 2012. december 31.
/Zof 2,1-3/
EÉK 174, 175, 177, 293, Himnusz
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Minden év vége besűrüsödik. Gyakran találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy hiába tettünk meg mindent, hogy év végére ne maradjon sok hátralékunk, megfeszített munkával, túlórával, extra feladatokkal, otthoni takarítással, készülődéssel, sokszor pedig mindeközben időzavarral küzdve araszolgatunk előre, s közben pedig az idő úgy száll, mint a polyva. A tervek töredékére elég. Elégedetlenek és fáradtak leszünk, amit sokak szerint a legkönnyebb egy üveg pezsgőbe, vagy néhány rövidbe folytani, hogy félig ájultan jussunk túl az idő csikorgó kerekének fordulásán.
A hívő embert ebből nemhogy kisegítené az Óév esti ige, amikor a templomban együtt vagyunk, hogy nyugalmat találva összegezzünk és a 2012-es esztendőt Isten és emberek előtt, de leginkább magunkban lezárjuk, hanem még rak is rá egy lapáttal és az igehirdetés alapigéje így szólal meg a lelki vissza- és előretekintés határmezsdgyéjén: "Szedd össze magad!" (Zof 2,1a)
A méltatlanul keveset emlegetett Zofóniás próféta, akinek nevével a konfirmandusokhoz hasonlóan még nekünk is barátkoznunk kell, előre tekint és a jövőben azt látja, hogy közeleg ama nagy nap, az ítélet napja, amitől retteg ember és állat egyaránt. Ama nap előtt azonban sok dolga akad az embernek, csak úgy, mint az év utolsó perce előtt, hiszen nemsokára el is felejtjük, hogyan kanyarítottuk a 2012-t, s kár lenne befejezetlenül elhagyni ezt a 366 napot. Azonban az évét Istennel együtt kezdő és együtt megélt hívő ember, te, aki ahelyett, hogy már most mulatnál, itt ülsz az ő házában és az év végét sem akarod nélküle ünnepelni.
Helyes tehát, ha a zofóniási ige, mint egyfajta "próba ama nap" helyzetébe kényszeríti az ige hallhatót, amely kényszer ezúttal nem utált és egyáltalán nem nemkívánatos. Sőt! Ez az ige egy nagyszerű ige az év végére!
Ebben a kívül zajos, de belül csendes istentiszteleti órában hasson ránk a prófétai szó: "Szedd össze magad!" Úgy hasson, mint ahogyan az a szerzetesek életében hat a hagyományukban oly fontos latin mondás: memento mori - emlékezz az elmúlásra, emlékezz a halálodra.
Szedd össze magad, szállj magdba, hogy úgy tudd kezdeni az évet, ahogyan minden ember szertné: tisztán és jó lelkiismerettel. Ehhez azonban önvizsgálatra és elengedésre van szükséged. Önvizsgálatra, amely nem más, mint magadra tekinteni Isten szemével, méghozzá a mennyei Édesapa szemével, és engedd el mindazokat a nehezteléseket, amelyek terhelnek téged. Semmit ne vigyél át az új évbe!
Az önvizsgálat áttekintése mindannak, amit nem úgy gondoltál, mondtál, tettél, vagy hallgattál, ahogyan Jézus gondolta mondta, tette, vagy hallgatta volna. Ne kezdd most felsorolni magadban mindezeket, mert lehet, hogy több órán át is eltartana. Ne feledd, hogy az úrvacsorában akár minden hónapban a Tízprancsolat végiggondolása után közösséged lehetett Jézussal, kinek szeretete elért téged, a Miatyánkot számtalanszor mondtad, és talán oda engedted magad valakihez, aki őszintén rámutatott egy-egy hibádra kertelés nélkül. Minden bizonnyal Isten sokszor próbálkozott és önvizsgálatra hívott téged. Inkább tedd fel magadnak az a kérdést, hogy "Ki vagyok én?" Magadat megismerve rá fogsz jönni arra, hogy ki hiányzik belőled és kit nélkülöztél ebből is, meg abból is.
A másik talán még keményebb dió. A neheztelés. Már maga a szó is a nehézségről árulkodik.
Egy amerikai keresztyén író, Philip Yancey a megbocsátást természetellenes cselekedetnek nevezi. "A delfinek nem bocsátanak meg a cápáknak, ha azok megeszik játszótársaikat." - írja. A természetben a megbocsátás nem található meg. Természetünk ellen van a megbocsátás, ami alapvető bűnös természetünkből hiányzik. Neheztelni, haragudni, haragot tartani, emlékezni a rosszindulatra zsigerből tudunk. A megbocsátás természetfeletti. Ezért amikor átmegyünk egyik évből a másik évbe, természetfeletti erőre van szükségünk. Jézus mondja: "Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mt 6,15)
Istent semmi érdek nem fűzi ahhoz, hogy megbocsásson neked, semmi okot nem szolgáltattál arra, hogy ezt megtegye, mégis megteszi. De még hogy! El sem tudod képzeni elköteleződését irántad! Persze, hogy nem, hiszen természetfeletti. Bűnös természetünk feletti.
Ugyanakkor azt szeretné, ha ebben is hasonlítanál hozzá. Ha felborítanád a természet rendjét és természetfelettivé válnál. Hogy neheztelésed ne szigeteljen el családod tagjaitól, a régi barátodtól, vagy szerelmedtől, egy közösségtől. Ha meg tudsz bocsátani, nem leszel magányos, testedben nem termelődnek az egészségedre káros anyagok és nem betegszel bele egy-egy haragba, nem kísértenek rossz álmok és gondolatok, amelyek terhelik pihenésedet, nem kell pszichológushoz járnod a meg nem bocsátott vétkek miatt és a magadban tartott mérgelődés mérge miatt. A megbocsátás meggyógyítja a megsebzett kapcsolatot szüleiddel, testvéreddel, gyermekeddel, kollégáddal, gyermeked pedagógusával éppúgy, mint szomszédoddal.
Szedd össze magad! Szedd össze magad szétforgácsolt mindennapjaidból, a munka és céged nyomásának terhe alól, elbaltázott barátságodból, elhanygolt egészségedből, az ünnepi rohanásodból, a lóhalálában megélt kapcslataidból, a heti egy istentiszteletedből. Szedd össze magad, mert azokban a szerepekben sokszor nem is te vagy te, hanem valaki, aki szeretne megfelelni, teljesíteni, jónak lenni. Légy önmagad, hogy önvizsgálatod az Úr előtt helyes legyen, ami segít téged reálisan látni kapcsolataid elvarratlan szálait, nem is beszélve arról, hogy olykor önmagadnak is meg kell bocsátani, amihez szintén ki kell lépni fogva tartó börtönödből a természetfeletti világába.
Valaki egyszer azt mondta nekem: te több vagy a szerepeidnél. Több vagy annál, mint amit hivatásod, munkád, családod, barátaid aggatnak rád. Isten előtt te gyermeke vagy. Ez a legteljesebb önazonosság, amire eljuthat az ember.
Év végéhez közeledve légy hát őszinte magadhoz és lásd meg, ki vagy valójában! Érezd át önmagad és vesd le magadról a neheztelés kötelékeit, amelyek ebben az évben gúzsba kötöttek. Engedd el haragosaid elleni haragodat, ellenségnek gondolt főnöködet, bosszantóid iránti dühödet, 2012-es évedet megkeserítő embertársad iránti neheztelésedet és légy könnyű lélekben. Szárnyalj át a következő évre és meglásd, Isten megáld téged ezekben az elengedett kapcsolataidban és békességben fogsz élni az élők földjén.
Ámen.