Karácsony második napja
Szentendre, 2012. december 26.
/Ézs 11,1-9/
EÉK 161, 2, 296, 158, 311, 12, Himnusz;
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Amikor Jézus élettörténetét lejegyezték és megszületett az első evangélium, nevezetesen a Márk írása szerinti, ő meglehetősen furcsa módon nem is említi Jézus születését. Aztán időbeli sorrendben Máté következik, aki csupán József szemszögéből láttatja a batlehemi éjszaka varázslatos eseményeit, hiszen ő kifejezetten zsidók számára írta meg az örömhírt, akiknek fontos volt a hitelt érdemlő férfi perspektívája, amivel leginkább tudtak azonosulni. Majd következik a klasszikus, Karácsony estéjén templomunkban is elhangzó lukácsi történet, amit gyermekeink oly’ sokszor el szoktak játszani a betlehemesben, ami Lukácshoz hűen aprólékos és minden részletre kiterjedő, s végül jön János, aki Krisztus földre érkezésének történetét már mint teológus értelmezi és az aranymondásként is jól ismert szavakkal kezdi az evangéliumot: "Az ige testté lett, itt élt közöttünk..." Jn1,1
Ezek után érkezik Pál apostol, aki Jézus születését és földi életét szinte apró pénzre váltva szólalatja meg az inkarnáció csodáját: "De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, ... az ő irgalmából üdvözített minket..." Tit 3,4
Ők Jézus születését követően kapták meg Isten Lelke által az igazság szavait, amit bár a Jézus-ellenes izmusok számtalan módon el akartak felejtettni az emberekkel, nem sikerült. Az evangéliumnak óriási ereje van, átmegy tűzön, vízen, minden megpróbáltatáson, kiirtani, megsemmisíteni még a mai, kereszténységében szegényes Európában sem lehet.
Ám nem csak az evangéliumokban olvashatunk Jézusról, hiszen genuin módon az Ószövetség hirdeti meg először Krisztust. Egy ilyen igével találkozunk Karácsony második ünnepén, amelyben Ézsaiás egy utópisztikus, már-már giccsesnek tűnő képet vetít elénk. A természetellenes helyzetben "a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever." A békesség korszakát hirdeti meg az, akiről a próféta így ír: "Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta." Ézs 11,1
Amikor Isten úgy döntött, hogy meglátogat minket és Fiát elküldi, az egyik kincs, amit magával hoz, a békesség. Teszi ezt azért, mert ezt bizony nem találja az emberek között.
Tetten értem az ördögöt. Kétszer is. Az ovisaink karácsonyi ünnepe után dolgom volt a városban. Egy édesapát láttam az utca másik oldalán, babakocsit tolt és az előtte totyogó, valószínűleg fáradt három éves gyermekének neki-neki lökte a kocsit, közben ordítozott, hogy menjen már. A gyermek többször majdnem elesett. Az ördögöt láttam, ahogyan a templomunkól hazafelé haladó családapa szívét teljesen birtokolja. Szívszaggató volt, lelkészként még sok feladatom van ebben a családban, hiszen Isten megengedte, hogy valamit meglássak.
Még aznap egy üzletben vásároltam. Tele bevásárlókocsi mellett álló idősebb asszonyhoz ideges férje lépett. Halk, de annál agresszívabb szavait a bevásárló kocsi feleségének lökdösése követte. Mindenki félrenézett, én pedig addig néztem a szeretetlen férfit, amíg el nem szégyelte magát. Talán a papi civil elgondolkoztatta.
Jézus kétezer éve eljött, hogy megmutassa nekünk, milyen a békesség. És ezt nem csak az evangélisták, hanem már a próféták is tudták. Jövendölésükben korokat átívelően fogalmazták meg azt, amire nekünk is nagy szükségünk van. Karácsony ennek az újra-felismeréséről szól. Jézus által még ezek az utópisztikusnak tűnő képek is valóságosak lehetnek egy politikailag megosztott, érdekek mentén ketté tört, gazdaságilag két részre osztott világban. S bár igénket olvasva gondolhatunk a Krisztus második visszajövetele után beteljesülő teljes és maradéktalan békességre, a mennyország teljes kibontakozására, Jézus által mégis elkezdődött valami. Valami új.
A roma gyerekek diszkriminációjáról elhíresült, a békétlenség fészkeként emlegetett Gyöngyöspatán található a római katolikus templom oltára, amelyet Jessze oltárnak neveznek. Az életfához hasonlító alkotás Jézust Jessze, Dávid király apjától származtatja, amelyet Ézsaiás próféta jövendöl meg. Ézsaiás Jézust - ahogyan a tegnapi igehirdetésben hallhattuk - a Békesség fejedelmének nevezi. Micsoda kontraszt egy Gyöngyöspatán!
De ezzel együtt említhetnénk az országunkra egyre jellemzőbb antiszemitizmust, amely Krisztus személyével nem fér össze, a minden jóval és értékessel rendelkező, de boldogtalan családokat, ahol a veszekedés és békétlenség hangja állandó, az üzleti életben uralkodó becstelen farkastörvényeket.
A Jeruzsálem szó békesség városát jelenti, ahol Sálom-ot köszönnek az emberek egymásnak: Békesség néked. 1970 óta nem volt a városban légiriadó, egy bő hónapja azonban hangos riadó sípolása rémisztette meg a város lakót.
A háború, a békétlenség ott van az ember szívében és tombol.
De hadd említsek egy személyes példát, amelyben talán többen magukra ismernek.
Szenteste délelőttjén a karácsonyfa beállítását követően feleségemmel, Jankával a nappalink nagy méretű szőnyegét tettük vissza. A szőnyeg alá való csúszásgátlót valahogy sehogy sem tudtuk szinkronban letenni, a vékony anyag valahol mindig meggyűrődött. Egy idő után, más feladataimra hivatkozva azt találtam mondani, hogy "Kedvesem, nekem erre most nincs időm." És elmentem. Nem szoktam ilyet tenni, türelmetlen lettem, hirtelen megállt a levegő Karácsony délelőttjén, nekem is furcsa volt a reakcióm. Aztán odamentem Jankához és mondtam neki, hogy ne engedjük, hogy az ördög ilyen piti dolgokon keresztül rést üssön a békességünkön. Közös ellenségünk egyszerre csak nem a szőnyeg, vagy a másik elgondolása lett, hanem az ördög, amit egymás irnti szeretettel a "Ne haragudj" kéréssel és a békesség visszaállításával gyorsan kiűztünk.
Hol marad belőlünk és közülünk a békesség?
Sok esetben azokkal éljük át a békétlenséget, akikhez legjobban ragaszkodunk, vagy akikkel a legközelebbi kapcsolatban vagyunk. Ez is az ördög műve. "Isten fia azért jelent meg a világban, hogy az ördög munkáit lerontsa." (1Jn 3,8)
Karácsonykor az ember szerepe parányi. Isten Fia van a fókuszban. Nem sztárként és a világi hatalmasságot megtestesítő egyeduralkodóként érkezik Betlehembe, de életet átalakító erővel lép fel.
Kedves Testvérek, Ünneplő Gyülekezet!
A keresztyén világ a 4. század óta ünnepli a Karácsonyt. Örökzöldet állítunk, hogy az örökélet tulajdonosa otthonoinkban ilyen módon is jelen legyen, gyertyákat gyújtunk rajta, hogy a szimbólum a sötét szívünkben Krisztus világosságára emlékeztessen. Ezért hát nem engedhetjük meg magunknak, hogy következmények nélküli Karácsonyunk legyen. Ha a következő hetekben és hónapokban nem látszik meg rajtunk a Karácsony, akkor hiába keressük az értelmét, a békességet és a szeretet. Ne találjuk.
A sündisznó példája segíthet nekünk. A sünök, ha hideg van, egészen közel bújnak egymáshoz, de tüskéikkel mégsem szúrják meg egymást fájdalmat okozva. Erre a közelségre szeretne bennünket megtanítani a betlemehi istállóba érkező egyszerű Gyermek, aki felnőtt életével mutatta meg, mi a békés együttélés titka. Lehet, hogy Ézsaiás próféciája giccsesnek hat az idealizált békességg megrajzolásával, de neki van igaza. Jézussal még ez is lehetséges.
Ámen.