Karácsony ünnepe
Szentendre, 2012. december 25.
/Ézs 9,1-6/
EÉK 150, 1, 151, 164, 11, Himnusz;   Betlehem éjjelén, May the road rise

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

A tegnapi este sok család és ünneplő testvér számára meghittséget és a teljesség legmélyebb érzését jelentette, amelyet az év többi napján nem szoktunk megtapasztalni. Karácsonykor megváltozik a világ és mi is megváltozunk, talán egy életre szólóan, és ez így van jól. Ha egy-két évig nem lenne karácsony - és ezt a nyomorúságot a háborút megélt testvérek pontosan ismerik - borzasztóan nehezen viselnénk. Ugyanakkor lehet, hogy egy-két kihagyott karácsony még inkább rádöbbentene minket arra, ami az ézsaiási ige utolsó mondatában fogalmazódik meg: "A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!" (Ézs 9,6b)

Istentiszteletünkön álljon ez a féltő szeretet most előttünk!
Mert erre a féltő szeretetre nem csak az Ézsaiás korában élő embereknek volt szükségük, akik bizony elhajoltak Istentől. Azt olvassuk róluk, hogy a legrettenetesebbet követték el: idegen, sötét erőktől várták életük nagy kérdéseire a megoldást. Babonásak lettek (ma lekopogták volna, péntek tizenháromtól féltek volna, fekete macskát látva távol maradtak volna, horoszkópból tájékozódtak volna, jósokhoz, javasasszonyhoz jártak volnastb.) és így távol kerültek az igazi világosságtól. Sötétben botorkáltak, ezért állandóan bukdácsoltak. Ebben az istentelen közegben szólal meg a próféta szava: "Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk.... akit (csupa nagy betűvel írva) így fognak nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme." (5.v.)

Ézsaiás két és fél évezreddel ezelőtti jövendölését mi már másképp hallgatjuk, de az üzenet tartalmában semmit sem változott. Ugyanez a féltő szeretet visz véghez mindent benned is. Ennek a féltő szeretetnek köszönhető, hogy Jézus, mint valóságos személy a hívő ember számára megszületik.

Isten úgy tekint az emberre, mint szülő lázas gyermekére. Mindent megtesz azért, hogy fájdalmát enyhítse, türelmesebb, és megértőbb vele, mint máskor, hiszen tudja, hogy gyermeke betegségétől szenved. Ilyenkor a vigasztalás mellett a gyógyítás is a szülő feladata, utána járni a megfázás, vagy a vírus ellenszerének. Már fél gyógyulásnak számít, ha a kis beteget szerető, ölelő karok veszik körül.

Isten óvó szeretete abban érezhető számunkra, hogy emberré lett. Gyógyulásod akkor kezdődik, amikor a Mennyei Atyának ezt az orvosságát magadra vonatkozóan érvényesnek tekinted és élsz vele. Bűneid ellenszere a Betlehemben született. Tudod miért? Mert te Isten szívügye vagy. Neki nem mindegy, mi történik benned és aztán veled. Ha szenvedsz, ő is veled együtt szenved, ha örömöd van, annak a mennyben is örülnek. Tekintetét sohasem veszi le rólad, mert ő Isten. Ha felsírsz, megnyugtató hangját máris hallhatod, ha elfáradtál, odamegy hozzád és leültet egy kicsit, hogy együtt pihenjen veled, ha szomorú vagy, nem kérdezősködik, hanem csak figyel és várja, hogy ki tudd mondani, mire van szükséged, mert ő féltőn szerető Isten.

Minden bizonnyal sem Máriának, sem Józsefnek nem jutott eszébe Jézus születésekor, a hétszáz valahány éves ézsaiási ige és nem úgy tekintettek a kisdedre, mint Erős Istenre, Örökkévaló Atyára, akire építhetik egész életüket és üdvösségüket. Hiszen akkor József nem rejtegette volna jegyesét, Máriát, szégyelve, hogy teherbe esett, és ahogyan később Józsefnek, úgy Máriának is szüksége volt egy mennyei hangra, az angyal szavára ahhoz, hogy elhiggye: ők a kiválasztottak. A pásztorok sem tekerték ki a tűznél a papírusz iratokat, hogy ellenőrizzék az angyal szavát és így induljanak hódolni a Megváltónak. Egyszerűen elhitték.

Isten az ember számára a bűneset miatt láthatatlanná vált az Édenben, de nem hallhatatlanná. Meg-megszólalt és aztán úgy döntött, hogy mégis láthatóvá válik, de még mielőtt megjelent volna, többeknek el kellett hinni, hogy ő a megígért Megváltó, aki a Szentlélektől fogantatott. És elhiszik. Elhiszik, mert Isten így adja meg nekik. Ez is féltő szeretetének terve.
Láthatóvá lett, inkarnálódott Isten újra láthatatlan, de talán minden eddiginél hallhatóbb.

Most is igéjén keresztül idekiált nekünk: ne sodródjtok Ádámmal együtt, akit a bűn elbutított, vakká tett, aki önsajnálatában önmaga maradt és akinek még szennyesebb lett az élete, hanem kezdjétek el énekelni a pisztráng dalát, aki az árral szemben úszva a tiszta vizet keresi, mert tudja, hogy nem lehet mocsokban élni, nem lehet az egészségtelen vízben úszni lefelé a világgal.

A Tituszhoz írt levélből ezt olvastuk: "Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget, és a világi kívánságokat, kegyesen éljünk a világban." (Tit 2,11-12)

Isten kegyelmes. Mégsem múlt el négy napja a világ. Még van karácsonyunk. Elhagytuk az ádventet, de ő még mindig várakozik. Féltő szeretetén keresztül véghez akar vinni nálad valami nagyot.

Ahogyan Mária, te is úgy forgasd ezeket a szavakat a szívedben, hogy majd amikor eljön az ideje, megértsd és meglásd a történelem, a saját életed mögött azt, akit a Biblia Csodálatos Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévaló Atyának és Békesség Fejedelmének nevez.

Ámen.