Ádvent 4. vasárnapja
Szentendre, 2012. december 23.
/2Kor 1,19-22/
EÉK 133, 2, 149, 311, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Minden bizonnyal az Asztali beszélgetések résztvevői szíve másképp dobbant meg, mint a gyülekezet nagy részének, amikor a második korinthusi levélből kezdtem felolvasni. Azért lehetséges ez, mert mi, immáron két éve Pál apostol korinthusiakhoz írott két levelével foglalkozunk szerda esténként. Minden testvéremnek ajánlom, hogy szánjon időt a Biblia egyes könyveinek behatóbb tanulmányozására. Isten igéje mellett időt tölteni – akár hetenként két-három órát – olyan, mint amikor valaki ilyentájt fél napot Dobogókő környékén, havat taposva kirándul a hideg levegőben és tüdeje megtelik a friss, egészséges levegővel, aminek illatát az orrában és tüdejében még otthonába is elviszi. Nem csak immunerősítő, hanem egy fantasztikus élmény. Isten szava, az evangélium, a jóhír megóv a lelki betegségektől, erőssé teszi hitünket, megvidámít és bölcsességet ad, ráadásul utóhatása még sokáig tart.

Teszi ezt az evangélium azért, mert egyedül ez a beteljesedés szól Isten irántunk való elköteleződéséről és mentő szeretetéről, amit igénkben Pál is ír: Jézus Kriszusban van az igen és az ámen. Karácsony előszobájában, amikor hallgatjuk az ószövetségi próféciákat, amelyek Jézus születéséről beszélnek különösen erősen szólal meg az üzenet: az ő személyében van az ígéret, a bűntől való szabadulás és a megváltás, és szintén Jézusban van az ember igenlése és az ember erre adott válasza, a végső rábólintás, az ámen. Igen és ámen. Erről a két szóról szeretnék most beszélni.

"Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van." (Mt 5,37) – mondja Jézus Urunk a Hegyi Beszédben joggal, hiszen a tanítványok szavahihetősége az evangélium terjedésének egyik záloga. Valószínű Jézus azért tanított erről, mert az emberek, még az elhívott tanítványok igenjei sem voltak mindig következetesek és szilárdak. Isten rád kimondott igenje téged is kötelez.
Nem pusztán az igazmondásról beszélek, amely persze minden emberi kapcsolatunk alapfeltétele. Igazmondás nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül nincs építkezés sem a családodban, sem a gyülekezetedben.

Isten igenje megingathatatlan igen. Kimondta rád: tudok a múltadról, látom az életed vargabetűit, ismerem gyengéidet, az én válaszom mégis az, hogy igen. Te nekem egy igen vagy. Nem török pálcát feletted, nem verlek meg bottal, mert Isten vagyok, nem utasítalak el és nem vagyok hajlandó lemondani rólad. És gyermekem, mindezt abban lásd meg, hogy egyetlen Fiamat küldtem el érted, akit végtelenül szeretek. Az, hogy ez az igen a te életedben igenné válik-e, az majd a következő kérdés.

Megrendítő nyersséggel olvassuk a Jelenések könyvében a mi Urunk szavát: "Mivel langyos vagy és nem vagy sem hideg, sem forró, kiköplek a számból." (Jel 3,16) Aki a mennyei igenre nem mond sem igent, sem nemet, vagy igent is, meg nemet is mond, azt Isten kiköpi a szájából. A langyos ember nem kell Istennek. Kétfelé nem sántikálhatunk.

Valaki a jó múltkor velem szemben ült és azt a vesszőparipámat találtam neki mondani, amit a gyülekezet jól ismer: más vallás, vagy filozófia nem férhet meg az életében, mint a jézusi. Nem sok kellett, hogy otthagyjon. Az igenetek legyen igen.
Jegyespárokon olykor látom a kínos feszengést, a malomkő nehézségű terhet, amikor arról beszélek, hogy mostantól ti vagytok egymásnak és nincs harmadik, meg negyedik. Egyik ilyen alkalommal megszólalt a vőlegény: ezt azért az egyház sem gondolhatja komolyan! De – mondtam, mi ezt komolyan gondoljuk.
Hiányzik belőlünk a jézusi igen és az abból fakadó összes nem. Pedig egy igent nagyon sok nem bástyáz körül. Amire kimondjuk az igent, esetünkben az áment, nagyon sok dolgot el kell utasítanunk.

És így érkezünk el a második szóhoz, az ámenhez. Ez lehet ma a visszhangod. Igen, te a tulajdonom, az enyém vagy – mondja az Atya és várja az áment, ami héberül aman: megbízhatónak, szilárdnak, érvényesnek lenni.

Az Ébredés újságunk karácsonyi számában Garádi Péter az októberi gyülkezeti hétvégénken tartott előadása is olvasható, amelyben így ír: "Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt már döntött mellettem, amikor a golgotai kereszten meghalt érettem, miattam, helyettem. A saját döntésemmel nem teszek többet, de kevesebbet sem, mint hogy megköszönöm az ő döntését mellettem."
Ámen. Szilárdan, érvényesen és megbízhatóan. Ámen. Legyen úgy.

Karácsony ünnepe előtt egy nappal, ahogyan december 21-e után már egyre rövidebbek lesznek az éjszakák és egyre hosszabbak lesznek a nappalok és egyre világosabb lesz, úgy kezdjünk járni Krisztus világosságban. Abban a világosságban, amely azon a napon, Betlehem éjjelén felragyogott és harminchárom éven át élt közöttünk ebben a világosságban. Ez neked is elég. Elég kell, hogy legyen. Jézus mindent elmondott és megmutatott nekünk ahhoz, hogy az igenre igenlően válaszoljunk.

Keresztelő János, Jézus előhírnökeként ezt mondta: "De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó." (Jn 1,26b-27).
Sokan vannak, akik a János által meghirdetett Jézussal azért nem tudtak elérkezni a lelki intimitáshoz, mert az egyoldalú. Mint a viszonzatlan szerelem. Ő szerelmes beléd, nem tudja elképzelni az életét nélküled, de te?

Számtalanszor hallom, hogy persze, Jézusnak könnyű volt szeretni és igent mondani, ő Isten volt. Én egy mezei hívő vagyok, aki csak kullogok Isten után. Ő tökéletes, én nem vagyok az. Ő bűntelen, én bűnös vagyok. Neki nincs szüksége megváltásra, nekem pedig semmi más esélyem nincs. Hogyan szerethetném én őt: Miért jó az az Istennek, ha én szeretem?

Soha ne feleddel, hogy erre maga Isten tesz képessé téged. Az ámenedben benne van Isten igenje, ezért tudod őt holnap úgy fogadni, mint valóságos Istent.

Ámen.