Ádvent 3. vasárnapja
Szentendre, 2012. december 16.
/Kol 2,1-7/
EÉK 140, 1, 148, 306, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Ti már itt vagytok a templomban. A kolossébeli gyülekezet is ott volt. Ti már intenzíven keresitek a Megváltót. A kolossébeliek sem voltak álmoskásak ebben. Titeket már megszólított Jézus, ők is meghallották a hívást a gyülekezetet pásztoroló apostolon, Epafrászon keresztül. Ti egy rendes gyülekezet vagytok. Kolossé városában élő keresztények is azok voltak. Van hitéletetek, van igényetek a gyülekezet közösségére, tisztességesen készültök az ádventben, ahhoz a gyenge 15%-hoz tartoztok, akik ma a vasárnapot megszentelitek, évről évre növekedtek és vasárnapról vasárnapra erősödtök. Van miért hálát adnunk.
Mindezzel együtt Pál apostol jó eséllyel ugyanazokat a sorokat írná nekünk, mint amit a kolossébeli gyülekezetnek, akiket levele írása előtt nem látogatott meg, még csak nem is találkozott velük: "Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek ... hogy eljussatok a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságához." Kol 1-2
A talán nem túl merész párhuzam után evangélikus gyülekezetként fel kell, hogy keltse az érdeklődésünket, hogy mit gondol Isten rólunk. Mink van és mi az, amink még nincs azzal az alázattal, ahogyan ezt a 139. zsoltár írója imádkozza: "Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet.... Nézd meg, nem járok-e téves úton és vezess az örökkévalóság útján." Zsolt 139,23-24
Tegyük fel ezt az ádvent vége felé különösen is vállalható és aktuális kérdést úgy, hogy közben tudatosítjuk magunkban: ez a gyülekezet nem a lelkészé, nem a Magyarországi Evangélikus Egyházé, nem a kiváltságos és szerencsés idetalálóké, hanem Krisztusé. Igénk tükrében mije van Krisztus szentendrei evangélikus gyülekezetének és mije nincs még?
"Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek." αγων (agon), - olvassuk a görög szót, vagyis Pál, aki Istenre bíz minden általa és apostoltársai által alapított gyülekezetet az agónia, a heroikus erőfeszítés, a végtelen fáradozás, az újra meg újra felvett harc, az állhatatosság szavával gondol a szeretett kolossébeli közösségre. Küzdelmét akkor értjük meg, ha egy villanásnyi időre bepillantunk kolossébeli testvéreink életébe.
A szép gyülekezetben tévtanítás ütötte fel a fejét. Egyesek olyan életfilozófiát hirdettek, amellyel mindenkinek saját belátását ültették a legmagasabb helyre. Isten megismerését szubjektivizálták, mindenki hitét és Istenről szerzett ismeretét önmagához képest határozták meg. Ha valaki önmaga bölcsességéből eljutott egy spirituális szintre, megveregették a vállát és azt mondták: ennyit értél el, ez a te maximumod, Isten nagy igazságaihoz ennyire tudtál közelebb jutni. Megdolgoztál ezért a tudásért: hitedért, életfilozófiádért és életviteledért. Tették és gondolták ezt ahelyett, hogy a hitet és a megváltó ismeretét Krisztus ajándékának tekintették volna. Ez az az eset, amikor valaki templombajáróként még mindig nem érti, hogy a hit nem megszerezhető és nem elsajátítható, mint egy diploma, vagy szakma, hanem kapható.
Pál megoldási javaslata igen meglepő. Azt mondja, hogy gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne úgy, hogy összeforrtok a szeretetben.
Mink van? Van-e közöttünk olyan szeretet, ami nem engedi, hogy a mai tévtanítások felüssék a fejüket közöttünk? Az ezotéria és a keleti filozófiák, amelyek emberközpontúan és nem krisztocentrikusan, mindig Jézusra tekintve gondolkoznak? Van-e bennünk, mint gyülekezetben olyan összetartás, hogy bátran kiállunk az evangélium igazságáért? Merjük-e egymásnak szeretettel megmondani, ha valaki nem jó irányba megy? Imádkozunk-e eleget egymásért a hétközi közösségeink a csoporttársakért? Énekkaros az énekkarosért, presbiter a presbiterért, ifis az ifisért, lelkész a gyülekezetért és gyülekezet a lelkészéért?
Felismerjük-e Jézust és számít-e, hogy a gyülekezet tagjai eljutottak-e Isten titkának megismerésére? Érzek-e felelősséget gyülekezeten belül testvérem hitélete iránt? Pál apostol szavai errefelé terelgetnek minket.
Miközben ezeken gondolkodom, eszembe jut az a négy perces megdöbbentő néma film, A Fiú (afiu.hu), amit a református egyház készített. Egy fiatal párt látunk a téli főút mentén, ahogyan elfáradtan és elgyötörten ballagnak. A lánynak fájdalmai vannak, a férfi támogatja őt. Egy gondozatlan külsejű, termetes kamionsöfőr felveszi és elviszi őket a közeli pihenőhelyre. A pár a lepukkadt mosdóba megy, majd kisvártatva a lámpák fényei kihúnynak. Gyermeksírás hallatszik. A kamionsöfőr érkezik először. megdöbben és előveszi mobilját, hogy lefényképezze a különös történést. Egy prostituált is megjelenik, aki örömében fényes külsejű dzsekijét az újszülöttre teríti. Már ketten gyönyörködnek. Hamarosan villogó rendőrautó jelenik meg, a benne ülő értetlen és közömbös ábrázattal, csak távolról vesz részt az eseményekben...
Amikor a világ Megváltója, Isten Fia megszületik, a társadalom perifériáján tengődő pásztorok mennek először hozzá. Nem Betlehem rabbija, még csak nem is a derék hithű zsidók, akihez megérkezett a várva várt Messiás.
Dermesztő gondolat, hogy ha ma érkezne el Jézus születése, felismernénk-e? A bizarrnak, sokak által blaszfémiának, Istenkáromlásnak ítélt négyperces film pont erre szeretne rádöbbenteni minket. Nem véletlen, hogy ádventben járja végig a világhálót.
Mink van? Felsimerjük-e ma Krisztust? Félek, hogy sok az értetlen és közömbös ábrázatú, távolságtartó ember.
Szeretett gyülekezet! Sok dolgunk van még. Ma első sorban arra hívja fel figyelmünket Pál apostol, hogy sok a dolgunk a gyülekezeten belül, hogy a Krisztust eltakaró tanításokat és filozófiákat, amelyek beszélnek a hitről, de csak az emberiben hisznek, és vallásnak hívják magukat eltávolítsuk magunk közül megmentve testvéreinket a tévelygéstől.
Ádvent az együtt várakozás ideje. Az összeforrt szeretet megszületésének lehetősége. Ne csak kivenni akarj a gyülekezetből, hanem adj is.
Útmutatónk mai igéje is erre erősít rá: Az Úr irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára." 2Thessz 3,5. Gondold végig, hogy ki az a gyülekezetből, akiért a következő héten imádkozni fogsz és akiért felelősséget szeretnél vállalni!
Ámen.