Ádvent 3. vasárnapja
Szentendre, 2012. december 16.
/Kol 2,1-7/
EÉK 140, 1, 148, 306, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Ti már itt vagytok a templomban. A kolossébeli gyülekezet is ott volt. Ti már intenzíven keresitek a Megváltót. A kolossébeliek sem voltak álmoskásak ebben. Titeket már megszólított Jézus, ők is meghallották a hívást a gyülekezetet pásztoroló apostolon, Epafrászon keresztül. Ti egy rendes gyülekezet vagytok. Kolossé városában élő keresztények is azok voltak. Van hitéletetek, van igényetek a gyülekezet közösségére, tisztességesen készültök az ádventben, ahhoz a gyenge 15%-hoz tartoztok, akik ma a vasárnapot megszentelitek, évről évre növekedtek és vasárnapról vasárnapra erősödtök. Van miért hálát adnunk.
Mindezzel együtt Pál apostol jó eséllyel ugyanazokat a sorokat írná nekünk, mint amit a kolossébeli gyülekezetnek, akiket levele írása előtt nem látogatott meg, még csak nem is találkozott velük: "Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek ... hogy eljussatok a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságához." Kol 1-2
A talán nem túl merész párhuzam után evangélikus gyülekezetként fel kell, hogy keltse az érdeklődésünket, hogy mit gondol Isten rólunk. Mink van és mi az, amink még nincs – azzal az alázattal, ahogyan ezt a 139. zsoltár írója imádkozza: "Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet.... Nézd meg, nem járok-e téves úton és vezess az örökkévalóság útján." Zsolt 139,23-24
Tegyük fel ezt az ádvent vége felé különösen is vállalható és aktuális kérdést úgy, hogy közben tudatosítjuk magunkban: ez a gyülekezet nem a lelkészé, nem a Magyarországi Evangélikus Egyházé, nem a kiváltságos és szerencsés idetalálóké, hanem Krisztusé. Igénk tükrében mije van Krisztus szentendrei evangélikus gyülekezetének és mije nincs még?
"Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek." αγων (agon), - olvassuk a görög szót, vagyis Pál, aki Istenre bíz minden általa és apostoltársai által alapított gyülekezetet az agónia, a heroikus erőfeszítés, a végtelen fáradozás, az újra meg újra felvett harc, az állhatatosság szavával gondol a szeretett kolossébeli közösségre. Küzdelmét akkor értjük meg, ha egy villanásnyi időre bepillantunk kolossébeli testvéreink életébe.
A szép gyülekezetben tévtanítás ütötte fel a fejét. Egyesek olyan életfilozófiát hirdettek, amellyel mindenkinek saját belátását ültették a legmagasabb helyre. Isten megismerését szubjektivizálták, mindenki hitét és Istenről szerzett ismeretét önmagához képest határozták meg. Ha valaki önmaga bölcsességéből eljutott egy spirituális szintre, megveregették a vállát és azt mondták: ennyit értél el, ez a te maximumod, Isten nagy igazságaihoz ennyire tudtál közelebb jutni. Megdolgoztál ezért a tudásért: hitedért, életfilozófiádért és életviteledért. Tették és gondolták ezt ahelyett, hogy a hitet és a megváltó ismeretét Krisztus ajándékának tekintették volna. Ez az az eset, amikor valaki templombajáróként még mindig nem érti, hogy a hit nem megszerezhető és nem elsajátítható, mint egy diploma, vagy szakma, hanem kapható.
Pál megoldási javaslata igen meglepő. Azt mondja, hogy gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne úgy, hogy összeforrtok a szeretetben.
Mink van? Van-e közöttünk olyan szeretet, ami nem engedi, hogy a mai tévtanítások felüssék a fejüket közöttünk? Az ezotéria és a keleti filozófiák, amelyek emberközpontúan és nem krisztocentrikusan, mindig Jézusra tekintve gondolkoznak? Van-e bennünk, mint gyülekezetben olyan összetartás, hogy bátran kiállunk az evangélium igazságáért? Merjük-e egymásnak szeretettel megmondani, ha valaki nem jó irányba megy? Imádkozunk-e eleget egymásért a hétközi közösségeink a csoporttársakért? Énekkaros az énekkarosért, presbiter a presbiterért, ifis az ifisért, lelkész a gyülekezetért és gyülekezet a lelkészéért?
Felismerjük-e Jézust és számít-e, hogy a gyülekezet tagjai eljutottak-e Isten titkának megismerésére? Érzek-e felelősséget gyülekezeten belül testvérem hitélete iránt? Pál apostol szavai errefelé terelgetnek minket.
Miközben ezeken gondolkodom, eszembe jut az a négy perces megdöbbentő néma film, A Fiú (afiu.hu), amit a református egyház készített. Egy fiatal párt látunk a téli főút mentén, ahogyan elfáradtan és elgyötörten ballagnak. A lánynak fájdalmai vannak, a férfi támogatja őt. Egy gondozatlan külsejű, termetes kamionsöfőr felveszi és elviszi őket a közeli pihenőhelyre. A pár a lepukkadt mosdóba megy, majd kisvártatva a lámpák fényei kihúnynak. Gyermeksírás hallatszik. A kamionsöfőr érkezik először. megdöbben és előveszi mobilját, hogy lefényképezze a különös történést. Egy prostituált is megjelenik, aki örömében fényes külsejű dzsekijét az újszülöttre teríti. Már ketten gyönyörködnek. Hamarosan villogó rendőrautó jelenik meg, a benne ülő értetlen és közömbös ábrázattal, csak távolról vesz részt az eseményekben...
Amikor a világ Megváltója, Isten Fia megszületik, a társadalom perifériáján tengődő pásztorok mennek először hozzá. Nem Betlehem rabbija, még csak nem is a derék hithű zsidók, akihez megérkezett a várva várt Messiás.
Dermesztő gondolat, hogy ha ma érkezne el Jézus születése, felismernénk-e? A bizarrnak, sokak által blaszfémiának, Istenkáromlásnak ítélt négyperces film pont erre szeretne rádöbbenteni minket. Nem véletlen, hogy ádventben járja végig a világhálót.
Mink van? Felsimerjük-e ma Krisztust? Félek, hogy sok az értetlen és közömbös ábrázatú, távolságtartó ember.
Szeretett gyülekezet! Sok dolgunk van még. Ma első sorban arra hívja fel figyelmünket Pál apostol, hogy sok a dolgunk a gyülekezeten belül, hogy a Krisztust eltakaró tanításokat és filozófiákat, amelyek beszélnek a hitről, de csak az emberiben hisznek, és vallásnak hívják magukat eltávolítsuk magunk közül megmentve testvéreinket a tévelygéstől.
Ádvent az együtt várakozás ideje. Az összeforrt szeretet megszületésének lehetősége. Ne csak kivenni akarj a gyülekezetből, hanem adj is.
Útmutatónk mai igéje is erre erősít rá: Az Úr irányítsa szíveteket az Isten szeretetére és a Krisztus állhatatosságára." 2Thessz 3,5. Gondold végig, hogy ki az a gyülekezetből, akiért a következő héten imádkozni fogsz és akiért felelősséget szeretnél vállalni!
Ámen.