Ádvent 2. vasárnapja
Szentendre, 2012. december 9.
/Zsid 10, 35-39/
EÉK 140, 2, 132, 311, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Hittel

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Ma, zöldhajnalban, torokfájós kislányunk, Villő velem együtt ébredt. Sírását és fájdalmát a lenti nappalinkban egy pohár forró Maci-kávéval és egy kanál propoliszos mézzel lehetett helyrehozni. Az igehirdetés leírására készülődve, kezemben a teológiai szakkönyvvel - amint épp a meleg kályhának dőltem - egyszer csak felém pillant az ideiglenesen kialakított kuckójából és megszólal: Édesapa olvass nekem! Nem maradt sok választásom. A meséskönyv végeláthatatlan hosszúságú mesélését nem kockáztattam meg, vasárnap hajnalban a prédikáció elsőbbséget élvez, így hangosan is elkezdtem olvasni a Zsidókhoz írt levél egyik igen bonyolult magyarázatát. Villő ugyanúgy figyelt, mint máskor. Néhány mondat után megkérdeztem: Érted, amit olvasok, drágám? Igen - jött a határozott válasz. Hogy haladjak, tovább olvastam. Jó ez így neked? - kérdeztem lekiismeretfurdalással. Igen édesapa - mondta, majd néhány perc múlva már szundított.
Amikor visszaültem a könyveim és Bibliám mellé, hogy műhelymunkámat folytassam, először nem a gyülekezet jutott eszembe erről, de aztán mégis. Valljuk be, van úgy, hogy elolvassuk az Útmutató napi igéit és a kiírt szakaszokat, vagy eljövünk istentiszteletre, de nem értjük az igét, olykor még az igehirdetést sem. Csak olvassuk és hallgatjuk, de a kánaáni nyelv idegensége, az, hogy nem vagyunk képben, Isten szavát valahol a távolba rekeszti.
Villőnek elég volt, hogy édesapja megszokott hangját hallja és elnyugodott. Nem az volt a fontos, mit olvasok, hanem hogy vele vagyok és neki olvasok.

Isten egy lépéssel tovább akar vinni minket. Akarjátok hallani a szavamat, töltsön el titeket a békesség és értsétek meg, amit mondok nektek.
Az ádventet és karácsonyt egyaránt félreértik a legtöbben. Nézzük meg, hogyan történik ez ádvent második vasárnapján!
Isten igéje ki akar igazítani bennünket. Először is Ézsaiás próféta ezt mondja: "Olyanok lettünk, mintha ... nem a te nevedről neveztek volna el. Bárcsak szétszakítanád az eget és leszállnál." Ézs 63,19 Ézsaiás prófétának ez az óhaja teljesült. Isten Fiában eljött közénk és mi Isten egyházaként ezt az eljövetelt véssük újra és újra a gyülekezet szívébe, hogy el ne felejtsük. Ahogyan múlt héten D. Szebik Imre püspök úr mondta, a kereskedelem és a pénz ezt is tönkretette.

Igaza van annak a Mikulásnak, aki Szent Miklós püspök ruháját magára öltve járta Szentendre utcáit, (csütörtökön még a presbiteri ülésünket is meglátogatta) és több helyen elmondta, hogy a kommunista időben népszerűsített kereszténységmentes Télapót Moszkvába visszaküldtük, december 6-a a krisztusi lelkületű püspök emlékének mindezzel együtt világméretű jótettének napja.

Az idén a brittek egyik vezető híre, hogy az egyik hatalmas hotellánc ötszáz szállodájában ingyen kínálja fel az ünnepekre a József és Mária nevű pároknak lakosztályait kárpótlásul azért, mert 2000 éve annyira tele voltak a szállók, hogy a "szent" pár számára már nem jutott hely. Ügyes párhuzam, de ennek semmi köze nincs Jézus születéséhez.
Még egy példa. Európa fővárosaként emlegetett Brüsszel főterén az idén már nem állítanak karácsonyfát, csupán egy intalláció, egy kiállítási tárgy jelzi az ünnepeket - nehogy a muszlim lakosság személyiségi és vallási jogait sértsék a keresztyének. Egy főtéri karácsonyfával még nem töltjük meg az ünnepet keresztyén tartalommal, mint sok más hangulati elemmel sem, de a várakozásunkat mindenképp segíti, ahogyan a mi városunk főterén lévő fenyőfa jelzi az ünnep közeledtét úgy, mint a Betlehemek. Belénk hasíthat Ézsaiás kérése: "Olyanok lettünk, mintha ... nem a te nevedről neveztek volna el. Bárcsak szétszakítanád az eget és leszállnál." Ha ezt Krisztus megteszi, valóra válik a másik igénk Lukács evangéliumából: "És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel." Lk 21, 28

Nekünk egy óriási történet összefüggéseivel van dolgunk. Ez pedig Isten története, ami az emberek történetével fonódik össze, amelyben te is ott vagy. "Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. ... Az én igaz emberem pedig hitből fog élni." - idézi Jézus Habakuk prófétát, akinél szó szerint ezt találjuk: "Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él."
A krisztushit nélküli embernek mindegy, hogy Télapó, vagy Mikulás, üzleti érdek, vagy Jézus születésének ünnepe, installáció, vagy karácsony. Aki nem hisz Isten Fiában, elmegy mellette, még a vállát sem rántja meg és fel sem tűnik a világ ézéketlensége. Közöttetek ez ne így legyen! Szenteljétek meg az ünnepnapot. Minden ádventi napunk megszentelt legyen!

Megint Villőre utalok, a gyermekek sokszor eszközei Istennek. A legkisebbek, akikről Jézus mondja, hogy ilyneké az Isten országa. Keresztszüleitől kapott egy papírból készült, kihajthatós Betlehemet, egy ádventi kalendáriumot, amely december 24 napjára egy-egy ablakocskát ad és mögötte egy-egy kis titkot rejt. Minden este valamelyikőnk elmondja neki Jézus születésének történetét, hogy aztán családként együtt érkezzünk meg karácsony estéjére.

A kor szelleme kereszténységellenes, amit magunk között talán kevésbé érzünk, de szinte észrevétlenül lefejtik rólunk Krisztust. "De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." Zsid 10,39
Drága gyülekezet! Tartsátok meg hiteteket! Félre az udvariassággal és a félreértelmezett toleranciával! Jézus sohasem kérte, hogy engedjük magunk közé azokat, akik hitünket rombolják. Nem a mi stílusunk erődemonstrációval megmutatni, hogy ki a mi életünk Ura, sokkal inkább valahogy úgy lehet jelen lennünk ebben az egyre jézustalanabb világban, és ádventben, ahogyan Gy. Molnár István, gyülekezetünk egykori tagjának rajzán látható a kis templom, amely a lelkészcsalád vendégszobájába érkezőt tanítgatja. Az erdő széléről kikukucskáló ember szemszögéből megfogalmazott képecskén egy doboktól hullámzó tájat ábrázol, a dombok között a munka legkisebb részlete, a lélek tisztaságú templomocska látható. Kifelé menet a kijáratnál lévő hirdetőtáblán nézzük meg: nem hivalkodóan, mégis tekintetet vonzóan és egyértelműen van ott Isten helye, ez esetben háza.

A labda föl van dobva, hitetek próbára van téve az enyémmel együtt. Ha nem hátrálunk meg, az ige szerint Isten gyönyörködik bennünk.

Gyönyörködik, amikor leteszed a fakanalat és elkezdesz készülni templomába, hamarabb kelsz fel, hogy lányaidat fel tudd öltöztetni az ünnepnap vasárnapi pörgős szoknyába, gyönyörködik benned, amikor a hagyományt nem csak őrzöd, hanem élteted, és élettel töltöd meg például az énekeddel, amikor karácsonyi ünneped nyitánya valamelyik templom istentiszteletével kezdődik, mert hitednek szüksége van erősödésre, és amikor karácsonykor a gyertyákat meggyújtva Jézusra, a világosságra gondolsz.
A kérdés, hogy mindezt elhiszed?
Ámen.