Szentháromság ünnepe után utolsó (örök élet) vasárnap
Szentendre, 2012. november 25.
/Mt 25, 14-30/
EÉK 449, 10, 450, 460, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Tálentum
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Az egyik legnagyobb zsidó ünnepen, a fény és megmaradás ünnepén a hanukkának estéjén, vacsora előtt a gyermekeknek szokásuk egy különös társasjátékot játszani. Az édesapa összegyűjti fiait és kor szerint oszt nekik különböző mennyiségű diót. Ez olyan, mint a zseton. A játék lényege, hogy van egy dobókocka, a tenderli, ami úgy van megfaragva, hogy pörgetni is lehet, oldalain pedig ez áll: minden, kivesz, semmi, fele. A játék végén az édesapa megdícséri, vagy elmarasztalja fiait, attól függően, hogy mennyi diójuk maradt, majd az asztalhoz ülnek. Azonban az a fiú, aki nem akar részt venni a játékban, büntetést kap, beküldi a sötét szobába, ahonnan nem jöhet ki és nem ünnepelhet a családdal.
Ezt a játékot eredetileg akkor játszották, amikor Kr.e. a zsidók nem akarták elárulni a görögökek, hogyan tanulják a tórát, ezért, amikor jöttek a görögök, azonnal eltették a Tóra tekercseket és elkeztek játszani a tenderlivel. A játékban való részvétel megmaradásuk egyik fontos eszköze volt. Ennek a játéknak ezért van ekkora jelentőssége hanukka, a nép megmaradásának ünnepén.
Jézus talán maga is játszotta ezt nevelő apjával, Józseffel és testvéreivel, amit felnőttként sem felejtett el.
A tálentumokról szóló példázata hasonló üzenettel bír. Isten kinek-kinek tehetsége szerint osztja a tálentumokat. Itt fontos megjegyeznünk, mert sokan félreértik: A tálentum nem a tehetséget, az egyéni képességet és az emberi adottságot jelenti, ahogyan azt a hétköznapi jelentéssel használjuk, hanem azt, ami az Istené és amit tőle az ember megkap: a kapcsolatot vele. A tálentum az a szikra, vagy mustármag, a veled született fogékonyság Istenre, a hit rügyecskéje, az érdeklődésed Jézus iránt, a belső szobád, szíved mélyén található vágyad a Teremtő felé, Isten-élményed, amelyet azért kapsz tőle, hogy gazdálkodj vele. Olyan ez, mint a játékban a zseton, egy vállakozásban az induló tőke, egy zsák vetni való burgonya, egy darab nyers agyag, egy berendezetlen lakás, egy megszületett gyermek. Ha kezdesz valamit vele, lesz belőle valami, ha nem törődsz vele, semmi sem lesz belőle.
Nagyon eleven bennem kislányunknak, Villőnek az esete. Néhány hónapja küzdelem van az esti alvásért. Alig múlt két éves és egészen késő estig is képes fent lenni, csakhogy ne kelljen aludni. Rendszerint már én veszem ölbe és csak azt halom: "Édesapa menjünk le! Édesapa menjünk le." Jó néhány hétig ez így is történt, lementünk, ő kért szőlőcukrot, én nem adtam neki, ő mesét szeretett volna nézni, én nem kapcsoltam be a számítógépet, ő kakót akart inni, azt néha kapott. Úgy egy hónapja ugyanilyen éjszakai jelenet kezdődött az emeleten és azt találtam neki mondani, hogy: "Édes Kincsem! Isten azért adta az éjszakát, hogy pihenjünk. Napot is adott, hogy játszunk, finomakat együnk és együtt legyünk, de a sötétséget is ő teremtette, hogy tudjunk aludni. Isten szeret téged, ezért van éjszaka, amikor mindenki nyugovóra tér." Villő ezekre a szavakra elalud. És nem csak akkor, hanem azóta, szinte minden nap erre alszik el és már nem akar "lemenni".
Villő tálentuma, hogy kicsiny gyermekként megsejtett valamit Istenből. Csak ezeknek a szavaknak van ereje a fektetésnél. Döbbenetes ezt újra és újra átélni vele. A kicsiny mag a szívében volt már akkor, amikor megszületett, most még rajtunk múlik, hogyan nevelgetjük ezt a kis kezdeményt, aztán majd rajta múlik, hogy elássa, vagy megsokszorozza. Kérem Istent, hogy ez utóbbi legyen.
Jézus példázatában nem az a fontos, hogy ki mennyit kapott, hanem hogy amit kapott, azzal ki mit kezdett. Aki öt és két tálentumot kapott, azok foglalkoztak vele, gyarapították, hogy a számadás idején uruknak még többet adjanak vissza. Az egytálentumos szolga semmivel sem ért kevesebbet, mint a másik kettő, de mint a játékból kimaradó gyermek, ő sem vett részt a tálentum megsokszorozásában. Jézus őt elítéli, sőt megbünteti. Azt olvassuk az evangéliumban, hogy azt parancsolja: "A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre, ott lesz majd sírás s fogcsikorgatás."
Épp úgy történik, mint ahogyan a zsidó népi játékban: a játékból kimaradó gyermek osztályrésze a sötét szoba és az ünnepi asztaltól való elmaradás. Azonban a játékban tulajdonképpen az est további részét illetően mindegy, hogy milyen eredménnyel, a részt vevő gyermekek ott lehetnek az asztalnál, hiszen ennek feltétele csak az volt, hogy vegyenek részt a játékban, aztán mutassák meg édesapjuknak a diókat.
Jézus is hasonló jókat mond a két hűséges emberének: "Jól van okos és hű szolgám, a kevésen hű voltál, menj be urad ünnepi lakomájára."
Itt közöttünk is vannak öt, két és egy tálentumsok, talán még tizesek, vagy huszasok is. Attól még mi ugyanolyanok vagyunk Isten szemében, ahogyan Pál apostol is ezt hangsúlyozza, amikor a test részeiről beszél. A test minden tagja egyformán értékes. Örökélet vasárnapján kikerülhetetlen, hogy a tálentumaiddal ne foglalkozz. Az egyházi év utolsó vasárnapja a számadás helye és azért nem a végső számadásé, mert Isten még vár. Vár rád és vár a világra. Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és senki se ássa el tálentumait.
Biztos vagyok benne, hogy itt ülnek közöttünk azok, akik tálentumként egy csoport vezetését kapták: ők azok, akik egy-egy kis közösségünk vezetői lehetnek, hogy minél többen elmélyedjenek Istenben. Mások a vidámság és a jókedv tálentumát kapták: ők teremthetik meg azt a testvéri hangulatot a gyülekezetben, amely sokak számára vonzó lehet és így az ige rendszeres hallgatóivá lehetnek. Megint mások Isten dicsőítését kapták, igényességet az éneklésre és a zenére. Ők tehetnek azért, hogy templomunkban orgona épüljön, hogy méltóképp énekelhessünk az Úrnak és zenés áhitatokkal sokakat megnyerjünk az evangélium ügyének. Van, aki buzgóságot és tettre készséget kapott: annyi segíteni való akad itt-is ott is! Valaki érzékenységet kapott Istentől. Ő meg tudja hallgatni a másik testvért és lelkigondozni tudja. És sorolhatnám, mi mindent kaptatok Istentől azért, hogy a közelében maradhassatok és erősödjetek a hitben.
Ne ássátok el tálentumaitokat! Akkor se, ha csak egy van és akkor se, ha nektek jutott a legtöbb. Vegyetek részt Isten művében és munkájában, hogy egykor majd asztalához ülhessetek!
És ne feledjétek: "Akinek sokat adtak, attól sokat kérnek számon!"
És hogy mennyit kaptál, Isten mondja meg. Ha nem tudnád, hát kérdezd meg! Uram, mi az, amit nekem adtál. Ha eddig nem tudtam. hogy ez az én tálentumom, mutasd meg hová ástam el, hogy még visszajöveteled előtt kiáshassam és még legalább annyit nyerjek neked, mint amennyit kaptam tőled!
Ámen.