Szentháromság ünnepe utáni utolsó előtti (reménység) vasárnap
Szentendre, 2012. november 18.
/Mt 24, 1-14/
EÉK 493, 9, 297, 502, 514, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Remélek, hát nem félek
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Minden sikertörténet azzal kezdődik, hogy valaki megtesz egy kis lépést, vagy elvet egy kis magot és abban a pillanatban nem is képes többre, mert semmi más nincs a kezében. Aztán az elvetett mag, a kis befektetés egyszer csak elkezd nőni. Ilyen egy családi borászat, amely egy kis szőlősből évek múltán nagy gazdasággá nőheti ki magát, egy kis befektetés, ami szorgos megtakarítással és odafigyeléssel később akár komoly segítség lehet, egy közösség, amely egy-két ember gondolatában fogalmazódik meg, aztán sokak lelki otthonává válik, egy óvoda, vagy akár egy orgona építésének álma, ami egyszer csak ott van. Vagyis a nagy dolgok mindig kis dolgokkal kezdődnek. Apróságokkal. Általában igaz, hogy ha valamit nem vagyunk hajlandóak kicsiben elkezdeni, akkor sohasem lesz belőle nagy. Ha valamiből gyávaságból, vagy nemtörődömségből kimaradunk, talán sohasem lesz részünk benne.
Jézus is ezt a logikát követi. A tanítványokkal az Olajfák hegyére vonul vissza, ahol ők, teljes joggal Mesterük lábánál a világ vége felől kiváncsiskodnak. Jézus féltő szeretettel közelít hozzájuk, mert tudja, hogy az az idő senkinek sem lesz könnyű. Szeretetének egyik jele, hogy nem ijesztgeti őket, de nem is hallgatja el az igazságot. Jézus tudja, mi lesz akkor, hiszen személyéhez kötődik minden történés, mégsem él vissza vele. Annyit mond el, hogy az ővéi számára mindaz, ami ennek a világnak az elmúlásakor lesz, sikertörténet legyen. Kicsiben kezdi csepegtetni nekik a hitet, az állhatatosság és áldozatra készség fogalmait, hogy amikor igazán szükség lesz a helytállásra, erős bizonyossággal állják ki a próbát, hiszen "Aki mindvégig kitart, az üdvözül." Mt 24,13
A tanítványok közel kétezer éves kérdése ma is élénken foglakoztatja az emberiséget, tuljadonképpen azt lehet mondani, hogy a 21. század egyik divatos és sokak fantáziáját megmozgató témája lett. Manapság világvége hangulat keltése van.
Inkább bosszantó, mint érdekes, hogy a maya naptár ősi számításait - tegyük hozzá gyorsan, félreértve - a világ végét sokan nem csak Hollywoodban 2012. december 21-ére teszik. De nem csak ők, hanem Luther kortársa, Nostradamus is a jövő eseményei jósolgatta az önjelölt álprófétákról nem is beszélve.
A Máté szerinti evangéliumban maga Jézus mondja: "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül." Mt 24,36
Mint elég sok mindenben, most is a Biblia lineáris időszemlélete igazít el bennünket, amelynek van eleje és vége, a teremtés és Krisztus második visszajövetele, és folyamatosan van közepe, a "kairosz" a kegyelmi idő, ami Jézus megjelenésében és jelenvalóságában fogható meg. Ez a gondolkodás talán minden felekezet küzül leginkább ránk jellemző, akik Jézust látjuk mindennek a középpontjában, rajta keresztül szemléljük a történelem idejét éppúgy, mint saját magunkat.
A keresztény hívő ember számára nem arról szól az apokaliptika, és az evangéliumból olvasott jézusi prófécia, hogy mikor lesz a világnak vége, a totális pusztulás, a nagy lenullázódás, hanem hogy mikor jön vissza Krisztus. Krisztus visszajövetele számunkra nem csak kívánatos, hanem csodálatos lesz. Amikor visszajön, az övéi kivételes bánásmódban részesülnek, még akkor is, ha igaza van Dsida Jenőnek a Hálóing nélkül című versében, amikor az ember leplezetlen helyzetéről beszél: "Csak áll a nagy sötétben, s meztelenül Isten előtt vacog."
Hiszen mi mindent öröklünk, ami az övé: a mennyek országát és mindazt, ami ehhez tartozik. Az Isten előtt vacogó embert be fogja takarni megbocsátó szeretetével.
Persze ne áltassuk magunkat, nem mondhatjuk, hogy nem lesz félelmetes, mert az lesz. Jézus mondja: "Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." Mt 24,12 De ettől még nekünk nem kell félni. Pál apostol is a thesszalonikai gyülekezet példáját említve kitartást kér a szenvedésben, ami az egyház történetében nem egyedi.
Kevesen tudják, hogy a keresztény világ bölcsőjében, Mezopotámiában és Szíriában napi szinten rombolják a keresztény templomokat, a földön 2000 és 2010 között több, mint egy millió keresztényt öltek meg hite miatt. Az utolsó napokban szintén üldözések lesznek, de már az egész világon, sok hitvalló ember meghal Krisztusért, sokan megtagadják őt, de Jézus, amikor az Emberfia eljöveteléről szól nem hogy elkeserít bennünket, hanem felcsillantja a reménységet: "Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megváltásotok." Lk 21, 28
A népszerű popzenész, Ákos az Utolsó hangos dal énekében milliók szívében prédikálja: "Ha minden pecsét felszakad, / Elsötétül majd a nap. / De lesz, aki semmitől sem fél, / Lesz aki örvend ünnepel, / Hogy a Megszabadító így jön el. / És a remény újra él. / Mert beleremeg a föld / Amikor megszólal, / Nem fog tetszeni / Az utolsó hangos dal."
Ha te olyan ember vagy, akinek reménysége Krisztus; ha te létedet nem a földi éveidhez kötöd, mert hiszed, hogy Jézus igazat szól, akkor az utolsó időket és az utolsó ítéletet nem túlélni akarod, hanem megélni. Átmenni rajta, hogy ott légy, ahová megtérésed óta készülsz. Jézus nem ígéri a könnyed átmenetelt, de akik szeretik őt, már számtalanszor bebizonyította, hordozza és betakarja őket. Minket.
Nem véletlenül énekeltük ezt az 502-es számú énekünk utolsó versében: "Igédben nem kételkedem, / Írd élet könyvébe nevem, Vígy teljességre, ámen." és nemsokára fogjuk énekelni: "A hívek boldog nyája / Örömmel megy eléd, /Mert tőled hittel várja / Örök, szebb életét." EÉK 514,4
Jézus elvetett egy kicsi magot a tizenkét tanítvány szívébe és az olajfák-hegyi reménység akkora fává terebélyesedett, hogy megannyi madár fészekre talált rajta.
A szentendrei gyülekezet is egy ilyen fészeklakó család, a mustármagnyi hit csodája. Ugyanakkor külön-külön is át kell élnünk, hogy az igazán nagy dolgok mindig kicsivel kezdődnek.
A nagy dolgot, a sikertörténet végét látjuk, mert Jézus megláttatta velünk, ideje azonban rejtve van előlünk. Minden most kezdődik el. Csak kezdődjön! Kicsiny, olykor pislákoló hiteddel, de meglásd, Isten elkészíti benned a reménységet, ahogyan tanítványaiban tette Szentlelke által!
Ámen.