Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap
Szentendre, 2012. november 4.
/1Móz 50, 15-21/
EÉK 521, 10, 454, 310, 11

Horváth-Hegyi Olivér

A szeretet három szöge

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

Egy édesapának volt egy kiálhatatlanul rossz, indulatos, kötekedő, makacs és engedetlen fia. Egyszer adott neki egy zsák szöget és így szólt hozzá:
- Édes fiam! Verj be egy szöget a kert kerítésébe minden alkalommal, ahányszor csak elveszíted a türelmedet, kötekedsz, vagy összeveszel valakivel, amikor valami rosszat mondasz valakiről, vagy egyszerűen csak engedetlen vagy.
A rossz gyermek első nap igen gyakran járt a kerítéshez, harminchét szöget vert be.
A következő hetekben, mert szerette az apját, lassan megtanult uralkodni indulatain és a bevert szögek száma napról-napra csökkent. Végül elérkezett a nap, hogy egyetlen szöget sem kellett bevernie a kerítés fájába. Ekkor odament az édesapjához és elújságolta neki a jó hírt. Az édesapa ennek nagyon megörült és a következőre kérte fiát:

- Drága gyermekem! Húzz ki egy szöget minden egyes nap, amikor nem veszítetted el a türelmedet, nem tettél keresztbe senkinek, nem haragudtál meg, nem mondtál rosszat senkiről.
Teltek-múltak a napok, a szögek szépen jöttek ki a kerítésből és a fiú végre azt mondhatta édesapjának, hogy kihúzta az utolsó szöget is a kerítésből. Az édesapa ekkor odavitte fiát a kerítéshez és ezt mondta neki:
- Szépen fejlődtél az elmúlt hónapokban, kimondhatatlanul örülök, hogy az életed új fordulatot vett! De gyere közelebb a kerítéshez és nézd csak meg mennyi lyuk van rajra! Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint volt.

József testvérei telelyuggatták apjuk, Jákób szívét és gyűlölt testvérük, József életét. Amikor a József történet elején Jákób megtudta, hogy szeretett és kedvenc gyermekét széttépték a vadállatok, megszaggatta ruháját és vigasztalhatatlanul elszomorodott. Gyászolt és sírt, s mindeközben tudjuk, hogy másik tizenegy gyermeke jól átverte. Dupla fájdalom ez az olvasónak, hát még annak, akinek tudomására jut az igazság!

Józsefet kisgyermek korától kerülték és kiközösítették. Nem tehetett arról, hogy ő a kedvenc, de talán nem is tudott igazán jól viselkedni ebben a helyzetben. Állandó szeretetlenség, elutasítás, irígység vette körül, fényes ruhában is pokol lehetett az élete, ha ezt ő maga így nem is fogalmazta meg, csak érezte, hisz minden nap éreztették vele. Gyermekkori sérülések, ifjúkori mély sebek, felnőtt kori félelem, amiben része volt.

Aztán a hosszú és kalandos egyiptomi történet végén Jákób halálos ágyán érezve a családi feszültséget, a sok sebből vérző, szana-szét szegelt kapcsolatokat, valami olyanról végrendelkezik, amiről nem szokás, pedig ma is sok családban sorsfordító lehetne. Bocsánatkérésre ösztönzi fiait, megalázkodásra és a rossz beismerésére, a bűnök megvallására és várakozásra.

A Bibliát olvasó ember tudja, hogy Jákób magától nem is lett volna ilyen bölcs. Hosszú élete során Isten, akit apjától, Izsáktól és nagyapjától, Ábrahámtól ismert meg, sok mindenre megtanította őt. Amikor végrendelkezett és átgondolta atyai örökségét, visszaemlékezhetett milyen sebeket okozhatott testvérének, Ézsaunak, amikor egy tál lencséért szerezte meg az elsőszülöttségi jogot; milyen sebeket kapott Lábántól, amikor Ráhel helyett Leát adta feleségül neki. Hét éven át minden nap arra gondolhatott, hogy milyen csúnyán rászedte apósa. Eszébe juthatott, milyen érzés volt húsz haragos év után Ézsau bocsánatát megkapni és egymás nyakában sírni. Isten számtalanszor megmutatta Jákóbnak, mit jelent újat kezdeni, még ha egyik-másik kapcsolata a múlt bűneitől terhes is. Jákób tudta, hogy a sérüléseket nem lehet nyomtalanul eltüntetni, de a szegeket ki lehet húzni.

Ezért volt hiteles fiai előtt, ezért hallgathattak rá és tehették meg apjuk kérésére azt a lépést, ami azért nem volt könnyű: József elé állni és bocsánatáért esedezni.
A történet igazi mondanivalóját József fogalmazza meg, aki ki tudja mondani a testvérek előtt: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordíttta azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Ne féljetek...”

Az elmúlt évben sok gyászistentiszteletet tartottunk ebben a templomban. Itt ültek azok a családtagok és barátok, akik gyászolták a száz évhez közeledő dédmamát, mások öngyilkos gyermeküket, megint mások szeretett házastársukat, édesanyjukat, vagy édesapjukat. És itt vagytok ti is, akik ezekben a napokban különösen is sokat gondoltok halottaitokra és talán az őszi ködös napokon a temetőket járva, vagy csak a lombjukat hullató fákat nézve eszetekbe jut saját véges életetek. Mit hagyott rád, aki mellőled elment és mit hagysz majd te arra, aki mellől elmész?

Jábób szíve nyugodt lehetett. Mind a tizenkét fiát külön megáldotta, személyes szavakkal, majd az egész család jövőjét is mindannyiuk szívére helyezte. Úgy látta, nincs több hely a szögeknek és a meglévőket is ki kell húzni.

Ez Isten terve nálad is. Neki nincs szüksége hatalmának és szeretetének megmutatásához arra, hogy az életed teli legyen sérüléssel. Neki nem kellenek a rossz és gonosz tervek ahhoz, hogy jóra fordítsa kapcsolataidat. De ha valamit elrontasz, vagy elrontanak nálad, ő kezébe veszi azt és addig forgatja, míg neked jó nem lesz. Mert Isten keze tud görbe vonalakra is egyenesen írni. Ahogyan József igencsak görbe életútja is egyenesen vezetett Izrael népének fennmaradásához. Mindez kezdődött egy álommal: József azt álmodta, hogy testvérei búzakévéi meghajolnak az ő kévéi előtt. A dühöt, haragot és végül majdnem testvérgyilkosságot kiváltó álom történetünk zárófejezetében a tizenegy testvér éhhaláltól való megmenekülését jelentette. A testvérek rosszat terveztek ellene, de Isten terve jóra fordította azt.

Az emberiség, köztük én is átlyuggattam Jézus kezét a kereszten. Bűneimtől lett lyukas Isten tenyere. Ő vállalta. Vállalta, hogy inkább az ő kezét és az ő lábát, mint ami megmásíthatatlan halálunk. Inkább neki fájjon és ő szenvedjen Istenként bűntelenül, mint mi menjünk örök kárhozatra. Ez az ő terve. A vészforgatókönyv, amely mindannyiunknál életbe lép.

Hányszor és hányszor fogjuk a kalapácsot és csak szegelünk. A hívő kersztény ember hamar rájön, hogy ez így nem jó. Nem tehetem ezt Istennel. Nem csak azért nem, mert minden egyes szöget számon fog kérni, hanem mert nem akarok fájdalmat okozni annak, aki engem a világon a legjobban szeret. És nem tehetem ezt szeretteimmel. Nem tehetem meg, hogy sírba viszem őket csak azért, mert nekem lelki fájdalmaim, szomorúságom, rossz hangulatom, vagy bosszúra éhes érzéseim vannak.

Aki ma látja Jézust: azt az Istent, aki saját brutális meggyilkolását jóra, üdvösségünkre fordította, az maga is elkezd megbocsátani és még ma kihúz egy szöget. Holnap meg egy másikat. És ha mindennel végzett, megérti és meglátja, hogy a mennyországban az egész emberiség előtt már csak három szög marad. Az örök élet záloga. A szerete három szöge.

Ámen.