Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap
Szentendre, 2012. október 28.
/2Tim 3,14-17/
EÉK 254, 9, 296, 283, 344, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Isten embere
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Előttünk áll egy olyan fiatalember, akinek édesanyja Euniké, és már nagyanyja Lóisz is Jézusnak elkötelezett, megalkuvásokat nem ismerő követője volt. Öt éves, tehát ovis kora óta tanulja az Írásokat és foglalkozik Isten igéjével. Pál apostol kineveltje, egy fiatal teológus-lelkész titán, a gyülekezetalapító apostol egyik legbizalmasabb, szeretett és egyben legifjabb munkatársa, így Pál helyett Pál, amikor ő maga börtönben van és nem tudja igazgatni a gyülekezeteket, mellékesen pedig a későbbi időkből tudjuk róla, hogy Efezus püspöke lett.
Tehát az Újszövetség egyik kedvelt szereplője Timótheus épp kedves mestere levelét olvassa, amelyben a nemsokára Néró kegyetlenkedése miatt mártírhalált halt Pál lelki végrendeletet közöl azzal a szinte fiaként kezelt ifjúval, akiről a levél elején azt írja, hogy gyakran eszébe jut a benne lévő képmutatás nélküli hit, ami családjában is megvolt. Pál ezt nagyon szerette Timótheusban. Azért szerette, mert nem volt nagyra a hitével. Alázatos maradt, nem volt törtető és ez Pál számára olyanyirra szimpatikus lett, hogy haláláig ragaszkodott hozzá és talán még utódját is látta benne.
A mai ige, ez a néhány Timótheushoz idézett mondat lényegretörően és egyszerűen szól arról, hogyan lehet Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített.
Isten embere. Egyházunk a kommunizmus vészterhes időszakát követően ezzel a címmel adta ki a meghurcolt életű Túróczy Zoltán püspökünk szerénységéről, puritánságáról, evangéliumhoz való hűségéről, egyházszeretetéről, és példás bátorságáról szóló életrajzi írást: Isten embere. De az egyház, amely sokak mellett ennek a gyülekezetnek a tagjaiból: belőled és családodból, a hirdetésben elhangzó közösségekből, a presbiterekből és konfirmandusokból áll nem csak Túróczy Zoltánra, hanem veled kapcsolatban is szívesen használja: Isten embere. Ám nem csak az egyház, hanem ami még ennél is tekintélyesebb, a Biblia is.
A Timótheushoz írott levél ne gondold, hogy Isten akarata szerint csak hozzá és róla szól. Isten igéje univerzális, korokon átívelő örök igazság. Elevensége és dinamikája élő és ható. Ma is megmozgat, felkavar, megerősít, tükröt állít, vezetni képes és ami elképesztő, személyes. Egyszerre szól rólad és neked. Isten emberéről beszél, amelyben benne van egy Timótheus és egy Luther Máton, a nyírszőlősi megtért cigányasszony éppúgy, mint te. A Biblia könyvei nem az ókori leletek válogatott gyűjteménye, kulturális örökség, vagy irdalmi ritkaság. Ugye nem így tekintesz a Biblia 66 könyvére?
Hiszen te is Timótheus vagy, akit arra emlékeztet a páratlan tekintélyű apostol, hogy a teljes Írás Istentől ihletett, ami elsegít téged arra, hogy Isten embere légy. Azért van Bibliánk és Luther Márton azért tette mindenki kezébe anyanyelvén Isten könyvét és kért bennünket arra, hogy "Olvasd újra meg újra szorgos figyelemmel és töprengéssel, hogy mit mond benne a Szentlélek" (Luther válogatott művei 5., 18.o.), mert egyedül ebből vagy képes megérteni ki vagy és ki Isten és mi a te életed értelme. Egyedül a Biblia tud eligazítani helyesen a mindennapokban. Ha naponként olvasod, tudod miről beszélek, ha nem, hát akard megtudni. Kezd el olvasni, ahogyan Pál apostol is bíztatja Timótheust, hogy le ne tegye azt az Írást, amely gyermekkorától kezdve bölccsé teheti az üdvösségre, amely elvezeti oda. Szintén Luther írásában találjuk: "A Biblia él, beszél hozzám, lábai vannak és utolér, kezei vannak és megragad."
Biblia, az Isten szava nélkül olyan vagy, mint amikor egy számodra teljesen idegen országban a reptéren autót bérelsz, beülsz és nincs se térképed, se GPS-ed. Indulnál, de hová? A Biblia életed iránytűje, maradjunk annál, mert ezt jobban éreted: GPS-e, amely olykor, ha engeded hangosan mondja: "Most fordulj jobbra!" "Menj előre!", vagy téves útnál bemondja: "Újratervezés".
Akarsz-e Isten embere lenni? Biblia szerint élő, Isten szavát ismerő és megtartó Isten embere. Mindenféle romantika nélkül milyen megrendítően szép belegondolni abba, hogy amikor odaállsz Isten elé, azt mondja rád Jézus, aki az Atya jobbján ül: ő is Isten embere, hívd be a mennyországba.
Reformáció ünnepéhez, október 31-hez közeli vasárnap tartjuk a Biblia vasárnapját. Az egyház a Bibliát eléd teszi, mert Isten így látja jónak. Vedd és olvasd! Olyan ez, mint az óraátállítás. Ha elfelejted, nem tudsz pontos lenni. Vagy hamarabb, vagy később érsz valahová, de nem vagy pontos és összekavarodik a napod, sután tájékozódsz, elveszett vagy eben a világban.
Annak a könyvnek a napja ez, – amit gondolom – te is a kezedbe szoktál venni, amelynek nem csak jellegzetes szaga és jó tapintás, de súlya is van. Nem dekában mérhető, de súlya van, amit Pál is hangsúlyoz. Arról a könyvről beszélek, amit nem lehet csak úgy lekapni a polcról, kisgyermek játékos kezébe adni, véletlenül a konyhaasztalon hagyni és lekávézni, amivel nem szokás ősszel levelet préselni, nyáron bogarakat csapdosni, vagy valamihez alátétként használni. Mert a Bibliád szent könyv. Minden egyes példánya. Akár hány van az otthonotokban. Tévedés ne essék: nem a Bibliában hiszünk, hanem Jézus Krisztusban, de az, hogy milyen megbecsülésben van része a Bibliádnak, megmutatja viszonyotokat. Mit gondolsz Isten szaváról, Jézus tanításáról, amely "hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre."
De én bátorkodom hozzá tenni, hogy bárhányszor kinyitod és olvasod az evangéliumot, vagy a leveleket, de lehet az egy zsoltár, vagy prófécia, a betűk életre kelnek, újabb és újabb személyes mondanivalója lesz és hitet teremt a legváratlanabb helyzetekben.
Nemrég gyülekezetünkből egy asszonyt műtöttek. Az Útmutató igéjét elolvasta reggel. „Ne félj!” Elsírta magát.
Vagy egy másik példa, ami az én személyes példám. Kilenc évvel ezelőtt szentelt lelkésszé Szebik Imre püspök úr Nyíregyházán. 48 lelkésztársam áldott meg egy-egy igével, amelyből ennyi év távolából egy maradt meg bennem: "Isten elhívása és ajándékai visszavonhatatlanok." (Rom 11,29). Nem tudom elmondani hányszor segített át a nehéz helyzeteben ez az ige és erősített meg lelkélszi szolgálatomban. Bennem él, újra és újra visszatérek hozzá.
De ilyen példa a hajdúnánási temetőben drága emlékezetű nagymamám sírkövén olvasható zsoltárvers: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsolt 119, 105). Ez is családi örökség, 27 év után is üzen és emlékeztet bennünket – különösen most, Halottak napja közeledtével - arra, hogy a Biblia szava megvilágítja utunkat. Édesapám minden alkalommal idézi ezt a mondatot, amikor vagy a sír, vagy édesanyja élete családi beszélgetéseinkben szóba kerül. Kisgyermek korunktól ismerjük az aranymondást, szívünk csücskében mindig ott van.
Azonban Jakab levelének igeversét rögvest tegyük hozzá: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói.” (Jak 1,22) Igaza van reformátorunknak, amikor evangélikus himnuszunkba énekelteti velünk: „Az ige kőszállként megáll, / Megszégyenül ki bántja." Az Ige testté lett, itt élt és itt él közöttünk.
A Szentírásnak, ennek a drága kincsestárnak a napján szeretném szívetekre helyezni Pál apostol ma is aktuális üzenetét: olvasd az Írásokat, hogy Isten embere lehess. Hajnalonként, ezekben az egyre hidegebb napokban öltsd magadra az ige meleg köntösét, olvasd az Útmutatót, burkolózz bele, hadd járjon át minden nap Isten szeretétének melege!
Ámen.