Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap
Szentendre, 2012. október 14.
/1Móz 1,26- 31/
EÉK 52, 9, 359, 387, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Teremtésvédelem

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

A gyermeki fantázia olykor mulatságos helyzetekre képes, de még így is elgondolkodtató. A felnőttek sokszor rácsodálkoznak a gyermekekre, hogy honnan jön egy-egy gondolatuk és milyen remek ötletek születnek meg akár egy két éves kis buksiban. Gyermekkorunkban - azt hiszem nem mi voltunk az egyetlen család, ahol - saját kedvtelésünkre és szüleink meglepésére színházat készítettünk. Emlékszem, amikor már öten, hatan voltunk testvérek, képesek voltunk órákat tölteni a lepedők kiaggatásával, egy doboz előkészítésével és a színpad aprólékos berendezésével, csakhogy megteremtsük képzeletvilágunk csodaországát. Fantasztikus öröm volt abban játszani és a szüleink boldogan nézték végig az épp aktuális színdarabot, amelyben mindenki minden volt.

A hetedik napon Isten is hasonlóan tekinthetett rá arra a világra, amelyet az embernek rendezett be. Bámulatos fantáziával díszítette fel a helyet, ezt a földbolygót, ami fogadásunkra szolgált. A tejútrendszerektől a katicabogárig mindent pontosan kigondolt.
Gondoskodott a fényről, a vízről, a melegről, az ennivalóról. A berendezés tökéletesre sikerült, öröm volt benne élni, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy szerte a világban paradicsomi állapotok uralkodtak. Az élőlényeket az ember kezébe adta, sőt mi több, teremtett társteremtővé tette őt: a kezdetektől fogva emberből lesz az ember. Az ember irányíthatta a földet, döntéseket hozhatott, Dávid a 8. zsoltárban még azt is merészeli mondani, hogy: "Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg."
Az ember Istentől kapta tulajdonát, a földön mozgó élőlényeket, azok felett a hatalmát, így az egész bioszférával kapcsolatban állhat.

Végül Isten érthetetlen és egyben legcsodálatosabb adománya, hogy az embert képmására teremtette meg. Ahogyan ezt a latin mondja. az ember imago Dei. Az ember imidzse isten, vagy még inkább az isten az ember imidzse. Minden élőlény közül minket választott ki arra a méltóságra, hogy személyes és élő kapcslatba lépjen velünk. A teremtéstörténetben azt olvassuk, hogy "Isten megáldotta őket." Ádám és Éva áldott állapotban volt. Isten szeretében fürödhettek, amiből egyenesen következett, hogy dúskáltak a javakban, gondtalanul éltek, bűnt nem ismertek, nagyon egyszerűen mondva boldogok voltak.

Aztán az ember lassan mint a teremtés főszereplője elégedetlen kezdett lenni és a rendezői oldalra csúszott át. Átvette azt az irányítást, ami Istené volt. Beleült a székébe és dirigálni kezdett. Elkezdte saját képére és hasonlatosságára formálni a világot, Istent kiszorította és a boldogságát saját módján kezdte megvalósítani, ami az emberiség történetének legnagyobb baklövése volt. Talán bizonyos megközelítésből szemlélve a baj nem is az volt, hogy szakított a tiltott fa gyüölcséből és engedetlen volt, hanem, hogy abba bele is ragadt. Így akár tetszik nekünk, akár nem, Istenképűségünket elveszítettük.

Azonban nem feledkezhetünk meg a teremtés történetben is felolvasott fél mondatról, amire már tettünk utalást: "Isten megáldotta őket." Nem pusztulásra, hanem életre teremt bennünket az Úr, s ezt Jézusban próbálja megértetni velünk. Egyetlen esélyünk az maradt, hogy miután elfeledkeztünk a paradicsomi állapotunkról és elveszítettük isteni imidzsünket, Isten emberként megmutatta magát Jézus Krisztusban és azt mondta az embernek: menj vissza a teremtett világba és add a kezembe a rendezői jogot. Hadd igazgassam életed darabját, hadd tanítsalak, hogyan kell helyesen mozogni ebben a világban, hadd vigyelek el egy időutazásra Jézus által, ami a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Mert én arra azt mondtam, hogy "Íme igen jó!"

Kérdésem hozzád, Istennek drága teremtménye: Megvalósul-e nálad az imago Dei? Mit, vagy kit tükrözöl? Ha megvalósul, akkor miért valósul meg? Ha nem, akkor miért nem?

Volt Istennek egy álma. Volt az embernek is egy álma. És van Istennek egy álma.

Istennek az volt az álma, hogy miután a hozzá hasonló élőlények, akiknek egy full extra világot kulcsra készen adott, a képmások élnek ezzel és jól érzik magukat a látható világban. isten arról álmodott, hogy a mennyország kötelékéből kiszakadt angyal nem hódítja el tőle képmását, mert minden jó lett, amit kigondolt, hibátlan világot alkotott. A hetedik nap, apihenés és álmodozás napja szép jövőt ígért nekünk.

Az embernek is volt egy álma. Nem volt neki elég, hogy ábrázata istenábrázat, lelkülete istenlelkület, hatalma földi keretek között Isten által ráruházott hatalom és istent kezdett játszani. Az ember arról álmodott és talán ez az álom azóta sem változott, hogy világhatalomra tör, maga mondja meg magának mi a jó és mi a rossz és a rosszat nem veti meg, mert az jó.

Istennek van egy álma. Veled álmodik. Álmában miután bemutatta neked Fiát és elmondta neked, mennyire fontos vagy neki, te újra imago Dei leszel. Újra paradicsomi állapotok jelei mutatkoznak meg életeden, felfedezed, hogy VIP (very important person = nagyon fontos személy) vagy, és megtalálod helyedet ebben a világban. Álmában megtérsz és Jézus követője leszel. Nem vasárnap, nem gondolatban, nem mások szemében, hanem úgy, ahogy eredetileg tervezte: minden a tiéd lehet, ahogyan az Ószövetség szereplői életében is láthatjuk. Jób hűséges maradt uraához a megpróbáltatások idején, mindent megkapott, sokla többet, mint amire valaha gondolt. Ábrahám vakon hitt Istenben, kiválasztott és áldott lett ezeríziglen, úgy, hogy még Jézus is tőle származott. Józsefet majdnem megölték testvérei, de Isten terve gonoszkodásukat jóra fordította. Mózes kis híján vízbe fúlt, egy nép vezetője lett belőle. Dávid jelentéktelen juhpásztor volt, a legkisebbek között is a legkisebb, királlyá kenték.
Minden a tiéd lehet, ha van benned hűség, alázat, kitartás és állhatatosság, de semmi sem lesz a tiéd igazán, ha te maradsz a rendező.

Két héttel ezelőtt a teremtés ünnepén a Kol 1,16-17-ről hallhattunk igehirdetést. "Minden Jézusban áll fenn."
Az álmok olykor megvalósulnak. Isten álma Fiának elküldése és Jézus engedelmessége volt. megtörtént. Ez már nem csak álom. Benne helyre állt minden. Kérdés, hogy ennek a helyreállításnak részese vagy-e, vagy kívülálló vagy.
A perselyező ének alatt sokszor látom, hogy nehezebben figyelünk az ének szövegére. Néhány perc múlva próbáljunk meg ráhangolódni a 387-es énekre. "Életem, Jézus, egyedül te töltsd be, / És mindent, mindent adj meg énnekem, / Mi lelkem hozzád vonja, hozzád kösse! / Tekinteted kísérjen szüntelen."

Míg gyermek voltam, úgy rendeztem, mint gyermek, úgy színházaztam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek. Miután férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Akkor tükör által homályosan láttam, és várom, hogy egyszer színről színre lássak. Hitem és reményem szerint veled együtt fogok.

Ámen.