Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap
Szentendre, 2012. szeptember 30.
/Kol 1,16-17/
EÉK 487, 9, 489, 490, 293

Horváth-Hegyi Olivér

Teremtésvédelem

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

A szivárvány Isten egyik legkülönlegesebb alkotása a világon. Önmagábn már csak azért is, mert ha valaki felnéz az égre és meglát egy szivárványt, jó kedve lesz. Szép, egyszerű és mindenkié. Senki sem birtokolhatja. A szivárvány közös. Épp úgy a szegényé, mint a gazdagé. Nem foghatod meg és nem gyűjtheted be, nem sajátíthatod ki, nem rendelheted meg, nincsen ára. A szivárvány színeit nem változtathatod meg, azon kevés dolgok közé tartozik, amely évmilliók óta ugyanúgy néz ki, az ívét nem teheted arrébb, nem rombolhatod le és építheted fel máshol, de még csak meg sem érintheted. Lehet, hogy épp ezen tuljadonságok miatt választotta Isten az ember és közte köttetett szövetség jeléül. A szivárvány földi léptékkel mérve öröknek tűnik, Isten jó választása volt.

Ennek a szövetségnek Nóé esete után az volt az értelme, hogy Isten ígéretet tett arra, hogy ő többé nem pusztítja el a földet és nem bocsát özönvizet rá. Arra a földre, amit a teremtés történetében az emberre bízott. "Töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain és az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen." Ő megígérte ezt, mi azonban ennek a megvalósításában úgy néz ki nem nagyon akarunk együtt működni vele. Az elmúlt generációk, köztük a mi korunk is jó néhány tudvalévő ok miatt nemhogy segítené idten világot mentő tervét, hanem mi magunk pusztítjuk bolygónkat, amire Isten egészen másképp gondol, mint mi.

Ő teljesen jól kitalálta, hogyan lehetünk elégedettek, boldogok, jólakottak, egészségesek testileg és mentálisan egyaránt. Nekünk adott mindent, ezt a csodálatosan és mérnöki bravúrral megteremtett világot, amelynek belső működését a tudósok sem tudják megfejteni, hiszen nincs Isteni bölcsességük, sem hatalmuk erre. Zseniális, ahogyan a teremtett világban megtapasztaljuk, hogy ahol élet van, ott lennie kell víznek, ahol víz van, ott előbb-utóbb van növény, ahol van növény ott többnyire még állatok is vannak. Az ember azonban elkezte pusztítani saját otthonát és azt a parancsot, amelyet Isten adott félreértette és leginkább leuralja azt, ami nem is az ővé, csak művelésre kapta meg. Az eredendő bűn következménye volt, hogy az Édenből, az ember ideális mikro világából, a "mindenre elegendő helyzetéből" Isten kimozdította az embert és a föld megművelésével bűntette.

Amikor a bűn beférkőzött és a sátán elkezdett mindent összezavarni, ez a teremtett világot sem kerülte el. Nem csak az ember-ember kapcsolat romlott meg a bűn miatt, hanem az ember és természet kapcsolata is. Pedig az Atya nem azért alkotta meg a földbolygót, hogy mi engedve a sátánnak körmönfont módon becsapjon bennünket és kizsákmányoljuk és elpusztítsuk azt, mert nekünk több és több kell. Pedig jó úton haladunk efelé.

A keresztény embernek nem csak önmagával, az imádságos életével, Isten tervével, érzéseivel kell foglalkoznia, hanem kitekintve önös életéből, mindazzal, amiben él. Egy gyülekezet sem lehet istentiszteleti életében olyan önző, hogy minden vasárnap a lélek belső rezdülésein gondolkodik el. Isten egymásra is bízott bennünket, fontos, hogy például lássuk, miért történhet meg az, hogy többségében pont a keresztény országok, köztük magyarország miatt napjainkban 1,1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, ami a fertőző betegségek, milliók halálának okozója. Ezért figyelünk templomi csendünkben, most kérem, hogy kicsit megszeppenve Isten szavára figyelve, mi lehet a krisztusi magatartás környezetünk megóvása tekintetében.

A kolossébeliekhez írt levélben az ige elmondja nekünk, hogy Jézusban teremtetett minden és őbenne áll fenn minden.
Ebből következik, hogy ha kivesszük Isten Fiát, Jézust a világból, akkor előbb-utóbb minden összeomlik, mert hiányzik belőle a szeretet. Amiben nincs szeretet - és ezt mindannyian pontosan tudjuk - az olyan, mint amikor valaki malter, vagy kötő anyag nélkül épít házat. Semmi sem fogja össze és nevetségesen gyenge lesz, ami semmi erőpróbát nem bír ki. Kérdés, hogy a teremtett világ iránti szereteted milyen mértékben van benned? Az egyedül Jézusban fenálló világrendből te elveszel, vagy őrzöd? Amikor a termett világ védelméről gondolkodunk ellensége vagy munkatársa vagy Jézusnak?

Jézus maga is közel állt a természethez, az ács fiaként legtöbb példáját, hasonlatát a természetből vette, jól ismerte és szerethette a földeket és mezőket, az evangéliumokban több, mint harminc állatot említ, folyton-folyvást rámutatva arra, hogy a teremtett világ és benne a teremtés koronája szoros kapcsolatban van egymással.
Talán ezért van az, hogy modern emberként minél távolabb kerülünk a természettől, az anyaföld szagától, a föld megművelésének ősi érzésétől, attól a közegtől, amelyet Isten értünk alkotott, annál boldogtalanabbak leszünk, de ha felfedezzük az élő környezet ránkszabottságát, a termőföld pazarságát, azt a felfoghatatlan folyamatot, hogy egy vesszőcskéből, hogyan lesz ropogós, lédús gyümölcs, az erdő fái micsoda csodaként ontják magukból az ember számára elengedhetetlen friss levegőt, gyógyulni kezdünk. Eltűnik az idegeskedésünk, a rossz kedvünk, alázatosabbak leszünk, megnövekszik a hálánk, ahogyan ezt Bartalis János erdélyi evangélikus költőnk falu határában és gyümölcsöskertben átélt élménye után rendezi sorokba Aranygyümölcsös kosály című versében. (idézet Papp Kornélia előadásában)

Volt Istennek egy álma. Egy gondolata, amit szavával kifejezve hozott létre. Minden, amit létre hívott íme igen jó volt. Erre emlékeztetnek Bartalis János versének kifejező képei.

Egy gyülekezet is gondolkodhat azon, milyen eszközei vannak Isten alkotásainak megőrzésére. Az újrahasznosított papír használata, a csapokra felszerelt szűkítő, a műanyag edények és poharak használaton kívülre helyezése, a csapvíz fogyasztása apró lépések közösségünk életében, de talán szemléletet formáló. Mert nem csak a szivárvány nem a tulajdonunk, hanem az összes többi földi jó sem. Kölcsön kaptuk, méghozzá használatba vételi engedéllyel. Ehetünk vbelőle, fűthetünk vele, járhatunk rajta, mosakodhatunk vele, de nem a miénk. Ha valamit kölcsön kapunk, azt nem illik rosszabb állapotban visszaadni, mint ahogyan kaptuk, sőt! Jobban kell rá vigyázni, mint a sajátunkra. Ez a jézusi rend. Kedves Fogyasztók! isten teremtett világának elfogyasztói! Ne feledjétek, hogy minden csak őbenne, Jézusban áll fenn! A feje tetejére ált, környezet szennyezett, gazos világ nem jézusi.

Ezért amikor egy közösségként vagyunk a színe előtt, ha még csapatunk maroknyi is, felelősök vagyunk világunkért, a fákért, a levegőért, a vízért, gyermekeinkét és unokáinkért. Luther Márton ismet mondása itt is igaz. Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a világnak, még ma ültetnék egy almafát.

Ámen.