Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap
Szentendre, 2012. augusztus 26.
/2Móz 34,6-10/
EÉK 57, 10, 296, 338, 288, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
"Szabad bűnösnek lenned. Adj hálát ezért Istennek!" A 20. századi nagy német teológus, Dietrich Bonhoeffer ezeket írja az egyik helyen, és mindezt Isten irgalmával magyarázza. Ő olyannak akar látni téged, amilyen vagy, ehhez pedig nincsen szükséged sem álarcokra, sem menekülésre, sem a múlt letagadására, sem kemény munkára, amely megváltoztatja jellemedet.
Ezt a szeretetet kellett megértenie Izrael népének, amikor Mózes másodjára ment vissza közéjük az új kőtáblákkal.
Történt ugyanis, hogy a pusztai vándorlás során, mialatt Mózes a Sínai-hegyen Istennel találkozott és a Tízparancsolatot kapta, Mózes testvére, Áron vezetésével a választott nép türelmetlenségében és hitetlenségében aranyborjút készített magának, hogy azt imádja. Látni akarták Istent, hát elkészítették maguknak. Mózes amikor a hegyről lefelé jövet, kezében a két kőtáblával mindezt megpillantja, dühödten vesz tudomást a csúnya elhajlásról és a bálványimádás elleni kirohanásában összetöri a két kőtáblát, amelyre maga Isten írta fel a Tízparancsolatot. Visszamegy a hegyre, hogy ismét találkozzon az Örökkévalóval, aki leszállt hozzá felhőben és ezt mondja: "Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten. Türelme hosszú, szeretete nagy." Türelme hosszú, szeretete nagy - mondja Isten mindezek után!
Istenről jó tudnunk: nem hagyja, hogy az, amit vele tesznek az emberek befolyásolja szemléletmódját. Az ószövetségi kor vallási világában kevés olyan bűnt nevez meg a Biblia, amely halálosan veszélyes. A hűtlenség ilyen. Hűtlenné válni az egy igaz Istehez. Nem hiába kezdődik a Tízparancsolat így: "Ne legyen más Istened."
Ez ellen vétettek, Isten cselekvését mégsem ez határozza meg, hanem azt keresi, hogyan irgalmazhat meg nekik. Isten leleményes szeretet mindig keresi a tőle elforduló embert, nem is hiszed hányszor próbálkozott már veled!
Nem olvastuk fel, de a következő versekben az áll, hogy Isten szövetséget köt népével. Ahelyett, hogy eltörölné őket a föld színéről, hogy ember ne emlékezzen rájuk, újra megerősíti hűségét, az annak idején Ábrahámmal kötzött szövetséget, miután a nép vezetője így könyörög: "Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk."
Ez egy nép és Isten története.
Van egy másik történet. Isten és a te történeted. Történetetekben hasonló folyamatok játszódnak le, mint Mózesék idejében. Megszülettél és Isten a keresztségben szövetséget kötött veled. Gyermekként másnak láttad őt. Nem kellett látnod, hogy higyj benne. Erről Jézus is beszélt, amikor a gyermekekre mutatva azt mondta tanítványainka: "Ilyeneké a mennyeknek országa."
Aztán megismerted a világot és a világ is megismert téged. Belekóstóltál és az pedig beléd kóstolt. Egyre többet és többet tudál meg a körülötted létező dolgokról, a kívánságok erősen befolyásoltak, a világ közepévé kezdtél válni, de Istent nem láttad. Őt másképp ismerhetted meg. És amikor nem láttad, azt hitted nincs, megfeledkeztél róla, mert úgy gondoltad, hogy ő is megfeledkezett rólad, istenné tettél hát olyanokat, amelyek láthatóak. A gyermeki hit okos hit lett. Vallási életed intelligens. Megmagyaráztad milyen Isten, megalkottad a képét a saját hasonlatosságodra, küzdöttél azért, hogy megértsd a Szentháromság titkát, kialakítottad keresztény életviteledet. Csak épp az a gyermeki hiányzott belőle. Ami a népben sem volt meg.
Isten pedig válaszolt rá. Rámutatott az új szövetségre. Eléd helyezte Krisztus alakját és egy furcsa dolgot művelt: kiengesztelte magát Fia, Jézus által. Elküldte őt, hogy meg tudjon neked bocsátani és ne harmad és negyedízig büntesen titeket, hanem kegyelmet gyakoroljon családodon ezeríziglen. Ez az evangélium szolgálata. Attól kezdve irgalma tényleg hosszú és szeretete kimondhatjuk: végtelen.
Ez egy tipikus, hétköznapi ember története, amilyen te vagy és én vagyok.
A te történeted ott kezdődik, amikor világra jöttél, ott folytatódik, ahol épp most vagy, a jelen pillanatában és ott fejeződik be, ahol már nem lesz több lehetőséged kimondani Mózessel együtt: "Istenem, tégy tuljadonoddá". Ebből a háromból az itt és most a legérdekesebb. Mindig az itt és most.
Isten elhívott téged. Vasárnapunk mottója: "Akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította."
Elhívásod nem abból áll, hogy újra és újra megküzdesz a gonosszal és legyőzd a Sátánt, aki bálványimádásra csábít és elhiteti veled, hogy nem is olyen fontos Isten, hiszen kétezer évvel ezelőtt Jézus ezt megtette: legyőzte a halált, ezzel a Gonoszt. Feladatod, hogy ezt a vereséget érvényesítsd minden nap. Élj ezzel a vereséggel, hiszen a győztes oldalán is állhatsz. Szükséged van rá!
Vannak olyan emberek, akik így imádkoznak. "Uram, ma eddig mindent jól cselekedtem: nem bántottam meg senkit, nem lépett senki a helyedbe, nem voltak gonosz és szennyes gondolataim, a tíz közül egy parancsolatod ellen sem vétettem, eddig csak veled voltam, de már pirkad és néhány perc múlva fel kell kelnem és nagy szükségem lesz rád." Ez egy becsületes, jó önismerettel bíró ember imádsága.
Ő tudja, amit Boehoeffer is tudott: szabad bűnösnek lennie, mert van egy Isten az életében, aki előtt bátran megvallhatja gyengeségét és ezzel el is dönti: kezedben vagyok, Uram! Szabad bevallani, hogy bűnös vagyok, mert ez a kegyelem feltétele.
A legveszélyesebb időszak az életünkben, amikor azt gondoljuk, hogy nincs szükségünk Istenre. Ennél már csak az a rizikósabb, amikor szükségünk van egy hitre, egy Istenre, valami biztosabbra, mint amilyenek, vagy akik mi vagyunk és mivel nem látjuk Istent, lecseréljük.
Mózes imádkozva könyörgött a népért és önmagáért. A törtnet folytatását ismerjük. A Sínai-hegyi találkozás után visszament hozzájuk sugárzó arccal és látták, hogy isten nem a büntetést készítette elő Mózessel, hanem új kőtáblákat adott, ezzel egy újabb lehetőséget.
Ez számodra a mai nap ajándéka. Egy új lehetőség Istentől. Engedd meg neki, hogy kegyelmezzen és irgalmazzon neked. Ne csinálj mást, csak engedd!
Ámen.