Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap
Szentendre, 2012. augusztus 5.
/2Tim 2,19-21/
EÉK 69, 7, 387, 312, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Ismerek olyan embereket, akiknek a szavaiból az derül ki, hogy ők a saját hitükben hisznek. Az ő meggyőződésük szerint őket az erős hitük segítette át a megszámlálhatatlan krízisen: a hitük gyógyította meg egy halálosnak diagnosztizált betegségből, hitük adta a reményt új munkájuk megtalálásában, őket hitük állította talpra anygai, kapcsolati, vagy mentális katasztrófájuk után.
Különösek ezek az emberek, mert az ő hitük tárgya a hitük. Meglehetősen nagy mellénnyel járnak közöttünk, lelkészként pedig olykor az az érzésem, hogy az előbb felsorolt példák emlegetésével, a hiterényekkel keresztyén "rangra" emelkedve, az én is legalább olyan "lelki" vagyok, mint te magabiztosságból tekintenek rám, mint akik egy nyelvet beszélünk, a spiritualitás idegen nyelvét. Úgy beszélnek Istenről, mint mellékszereplőről, üdvösségük záloga pedig saját hitük. Minél erőssebb a hitük, annál nagyobb jogot formálnak az örök életre, tulajdonképpen Isten nélkül, vagy legfeljebb egy homályos, inkább sejtészerű Istennel.
Bocsánatot kérek, de ez üres fecsegés. Bennünket nem a hitük támaszt majd fel a halottak közül, hanem Isten. Bennünket nem a hitük ment meg a gonosztól, hanem Jézus. A mi hitünk önmagában emberi találmány, az örökkévalóság távolából tekintve fabatkát sem ér.

Pál apostolnak hasonló bajai voltak például az igénkben, Timótheushoz írt második levelében említett két emberrel, Hümenaiosszal és Filétosszal, akik életének szilárd alapja nem Krisztus volt, hanem a Krisztus nélküli hitük. Tévtanítóknak mondja őket Pál és közben félti a gyülekezetet, mert ebben az emberi teljesítménnyel felépített hitbe kapaszkodni sokkal könnyebb, mint a láthatatlan Istenbe. Igen ám, csakhogy ez ingatag, olyan, mint egy tetszetős hatalmas kártyavár. Egy rossz mozdulat, egy váratlan fuvallat és az egész földdel egyenlő, messziről nem erős vár. Ezért írja a fiatal Timóteusnak: "Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll."
Ezt szeretném ma megerősíteni bennetek Isten Szentlelke által. Nem gondolkoztok rosszul, ha házatok alapja maga a Mindenható Isten, akinél biztosabbat aligha találtok. Higgyétek el, sem a végeredmény, sem pedig a részeredmények szempontjából nem mindegy. És ne is legyen mindegy.

Mindanyian hallhattuk, hogy a 19. nyári olimpiai játékok közvetítése idején számtalan magyar sportoló nyilatkozott arról, hogy hitt az erejében és a tudásában, hitt abban, hogy a legjobbak között versenyezhet majd, ezért szerezhetett pontot, vagy esetleg a három közül egy szép érmet. Senki ne értse félre, minden elismerésem és tiszteletem a világ legjobbjai előtt, úgy gondolom Isten adhat és ad embereknek olyan fizikumot és lelkesedést, ami meghozza azt az eredményt, hogy hét milliárd ember közül vannak elsők. Csak az a kérdés, hogy Isten tényleg azt akarta, hogy ő legyen az első? Mert milyen ára van egy olimpiai aranynak? Milyen élete van egy világklasszisnak?
De mielőtt elragadtatnánk magunkat és az ötkarikás játékok bűvöletébe esnénk, hadd kérdezzem tőled, testvérem, hogy azt, amit eddig elértél, te akartad, vagy Isten? Te hittél benne, hogy erre, vagy arra képes leszel és ezért sikerült, vagy Isten mondta neked, hogy sikerülni fog? Benne bíztál, vagy magadban?

Képzeld el azt a helyzetet, hogy amikor befejezed ezt a földi életedet, és Isten egy nagy DVD lejátszóba helyezi azt a lemezt, amelyen a te neved van és ez: "Ami lehetett volna." Minden rajta van, amit Ő tervezett el attól a pillanattól kezdve, hogy világra jöttél egészen halálod pillanatáig. Azok a dolgok, amelyeket tehetségeden keresztül akart megvalósítani; hogyan akart téged anyagi életedben megáldani; annak a hívő keresztyén házastásnak a neve, aki neked volt szánva; azok a kapcsolatok, amelyek egész életeden át tartottak volna téged; az a hivatás és munka, amely pont rád volt szabva, az a krisztusi jellem, amivel kiemelt szereped lehetett volna megszámlálhatatlanul sok embertársad életében.

Lehet, hogy most egy lehetetlennek tűnő vágy fogalmazódik meg benned: olyan jó lett volna mindent úgy tenni, ahogy azt nekem Isten eredetileg szánta, hiszen az életed egy része, vagy a rövidebb, vagy a hosszabb már mögötted és szeretteid mögött van. Elmúlt. De Isten mégsem hagy bennünket evangélium nélkül. A jó hír az, hogy ha elkezded beengedni Isten gondolatait a gondolataid közé és nem a világ szemetével van tele az életed, ha ajándékaidat, javaidat Isten országának építésére használod, és nem önmagadat akarod megvalósítani, hanem türelmesen, imádságban figyelsz az Úrra, ő nem marad néma. Ha ma ezt elkezded, életed hátra lévő részét Jézus Krisztusra, a szilárd és megbízható alapra építed, boldogságod határtalan lesz, mert a határtalan Istent fogod megélni magadban.

Jézus a hamis sáfárt példaként állította elénk: mindenek előtt a bölcsességét. Nekünk is ezt az "állandóan találd fel magad teremtett világomban" mondatot mondja. Használd jól, amit tőlem kaptál, de soha se feledd, hogy tőlem kaptad. Azért kaptad tőlem, mert szeretlek téged. Szeresd azt, ami benned van. Ha eddig nem szeretted, kezd el szeretni. ha eddig nem fedezted fel, kezd hát el felfedezni, mert én nálad arra alapoztam.

Isten ismer bennünket úgy, hogy nem téved. Mennyien nem tudják ezt és szenvednek attól, hogy önmaguk erejéből próbálnak azzá lenni, amiről azt gondolják, hogy életcél. Sokak életfilozófiája ez. De erről tudjuk, hogy tévút. Pál ajánlata: hogy "hagyja el a gonosz útját mindenki, aki az Úr nevét vallja!" Testvéreim! Nekünk nem a saját utunkat kell járnunk. Az nem jó, mert zsákutca. Van nekünk térképünk, a Biblia. Iránytűnk a lelkiismeret. Isten egyértelmű segítsége a sok jelzőtábla, ami vagy tilt, vagy megengedő. És vannak utitársaink, különösen házastársunk, ajándékunk, akivel bizony együtt haladunk.

"Sok ajándékodért szánk / Most hálát zeng neked" - énekeltük a finn eredetű kezdőénekünk utolsó versszakában. Igen, a társ az egyik olyan segítőnk, akivel százszor könnyebb, ha ugyanarra a keresztre, ugyanarra a jövő felé néz, mint amire mi. Legyen ő huszonöt, vagy negyven éve mellettünk.

Ahogyan az Ószövetségben az Énekek énekében olvassuk: Bizony, erős a szeretet, úgy lobog, mint az Úrnak lángja.
És ha még a Példabeszédek könyvének bölcs intelmére is figyelünk, ahol Isten azt mondja: "Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szem előtt utaimat!", akkor minden bizonnyal nem választunk rosszul és szeretetünk, mint döntés születik meg.

Pál apostol óvó szeretetét kaptuk a mai napra. Ne a hitedben higyj, mert az te vagy, hanem Istenben. Ne azt hidd el, hogy házasságod rajtad múlik, komfort érzeted ebben a világban rajtad múlik, stresszmentes életed rajtad múlik, hanem hogy amit Isten elkészített számodra, számotokra, az tesz titeket teljessé, elégedetté, boldoggá, emberré: olyan emberré, akinek Isten kigondolt téged. "Isten az én segítőm, az Úr az én lelkem megtartója." Ma a zsoltáros szava a te szavad. Zsolt 54,6

Ámen.