Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap
Szentendre, 2012. július 1.
/Filemon 4-16/
EÉK 332, 8, 321, 308, 12
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Egy érdekes magánlevelezésbe nyerhetünk bepillantást, amikor a Filemonhoz írott levelet tartjuk a kezünkben.
Filemonról tudjuk, hogy Kolosséban él és a gyülekezet tehetős, jószándékú, Krisztus ügyéért tenni akaró tagja, akire Pál apostol bizton számíthat. Minden gyülekezetnek szüksége van nagyvonalú, a civil életben is eligazodni tudó, sok kapcsolattal és lehetőséggel rendelkező tagokra, amellyel Pál az evangélium ügyének érdekében ezúttal sem röstell élni.
A levél megírásának kiváltó oka, hogy történetesen van egy rabszolga, akinek a nevét is tudjuk, Onézimosz, beszédes nevének jelentése: hasznos. Onézimosz megszökött, méghozzá Filemontól. Szökése alatt azonban Pál apostol szolgálata nyomán megtért. Ez a páli fordulat olyan erőteljesnek bizonyult az életében, hogy lelki vezetője, lelkésze pásztorolásának segítségével teljesen átértékelte az életét. Bár szökésben van és szabadnak érezheti magát, szakíthatott utálatos és nyomasztó helyzetével, megtérése mégis elég ahhoz, hogy visszamenjen tulajdonosához, Filemonhoz.
Ez azonban az akkori törvények szerint nem volt zökkenőmentes. Már Pál is vétkes volt abban, hogy egy szökött rabszolgát bújtatott, mégis felvállalja ezt a bűnét és levelet ír egyik gyülekezetének tagjához, hogy értse meg: Onézimosz életét gyökerestül megváltoztatta Jézus Krisztus és ennek a döntésnek az eredménye, hogy elfogadja helyzetét és visszamegy abba a helyzetbe, amiből eddig menekült, mert már - ha kell - képes elszenvedni bármit, ami rá méretik.
A megtért ember engedelmességet gyakorol.
Nemrég láttam egy keresztény filmet, amely egy autókereskedőről szólt. A negyvenes éveiben járó fiatalember igen tehetséges volt abban, hogy a használt autókról úgy beszéljen az érdeklődőnek, hogy az a végén vásárló legyen. Olykor a többszörösét is le tudta húzni a gyanutlan ügyfélről. Aztán ez a kereskedő megtért és végiggondolta, milyen életet él. Eldöntötte, hogy tisztes hasznon túl nem akar többet keresni. A jutalék rendszerben dolgozó munkatársai elhagyták, ő maga új alapokra helyezte az üzletpolitikáját és a környék legkeresettebb, legsikeresebb kereskedője lett, igaz, most már a kevésbé tehetős réteg kereste fel, de lényegesen többen, mint annak előtte. "Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát és ráadásul minden megadatik néktek."
Múlt héten a piliscsabai csendeshéten beszélgettem egy fiatal családapával, aki elhagyta a feleségét. Nem volt szeretője, de a házasságuk szeretete kihűlt és nem látta értelmét az együtt élésnek, mert nem bírta ezt a hidegséget. Közben egy barátja révén hallott Jézusról. Nem igazán tetszett neki a keresztények bizonyságtétele, mert nem értette miről beszélnek. Ez a barátja elhatározta, hogy Isten előtt addig hordozza őt, amíg át nem adja az életét és benne mindent Jézusnak. Merész vállalkozás volt, mert nem tudta, meddig tart majd az imádsága. Két év után megtörtént a személyes találkozás és megtérése után az egyik első nagy lépése elhagyott felesége felé vezetett. A bűnbánat, a bocsánatkérés és az ölelés együtt történt. Senki sem értett meg mi történhetett ezzel a férfival és a házasságukkal, azóta sokaknak elmondták, hogy a feleség férje megtérése és visszaköltözése után ő is átadta életét annak, aki rendbe hozta a házasságukat.
Van egy ismerősöm, aki hosszú ideig nagyon szenvedett a munkatársától. Sok nehézségük volt, nem igazán tudtak egymással mit kezdeni, valami nem klappolt közöttük, a többi munkatársra is rárakódott kettejük viszálya és azon gondolkozott, hogy munkahelyet vált. Miközben ez a döntése érlelődött benne, kapott Istentől egy igét Pál apostol Filippibeliekhez írott leveléből (Fil 3,13): "Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."
Ez az ige forgott a szívében és úgy érezte maradni kell, de csak úgy, hogy egy egészen új alapra helyezik kettejük kapcsolatát. Egy darab papírra leírta a munkatársának ezt az igét és egy kérdést: "Mit szólnál, ha a jövőben együtt futnánk?" Ezt a munkatársat ugyanúgy megérintette ez az ige, így bármilyen különös, ige alapon lettek munkatársak, aminél erősebb alap úgy gondolom nincs is.
Visszamegyünk és elmegyünk. Isten csodálatosan tudja alakítani egy-egy emberhez fűződő viszonyunkat. De nem csak kapcsolatainkat határozza meg az Úr mellett való döntésünk.
Pál, amikor levelet ír Filemonnak, megemlíti, hogy "... mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned." Erre hivatkozva bátorkodik közben járni Onézimosz ügyében. Egy hittestvértől elvárható a nagylelkűség, a megbocsátás, a visszafogadás. Vajon ha valaki téged kérne, hogy viselkedj így vagy úgy valakivel kapcsolatban és hivatkozna arra, hogy tudom, hogy te jársz a szentendrei evangélikus templomba, változnál-e? Vagy jönne a hívő ember gőgjének kísértése? Mi köze van neki ahhoz, hogy hova járok, ne hivatkozzon a hitéletemre, majd én eldöntöm, kivel hogyan viselkedem, ne avatkozzon az én magánügyembe! Sokszor hiányzik belőlünk az alázat, pedig a hívő ember nem hogy kikéri magának, de hálás, ha valaki jó szándékkal azon fáradozik, hogy jobbítson életén.
Onézimosz nevének görög jelentésével ellentétben nem hasznos, hanem haszontalan volt. A haszontalan szó a görög nyelvben az αχρηστον (ejtsd: akreszton), ami Pál apostol szóhasználatában az a-Christos vagyis Krisztus nélküli jelentésre utal. Onézimosz Jézus nélkül egy törvényellenes, üldözött, haszontalan földönfutó. Krisztusával azonban rabszolgaként is teljes értékű ember.
Pál szeretné megtartani Onézimoszt, mint apostol jelöltet, hiszen az ő megtérése olyan komoly lehetett, hogy maga Pál is igényt tartana rá, de tudja: vissza kell küldeni őt Filemonhoz. Ezért írja neki, hogy mostantól fogva testvérként nézzen rá, mint akik ugyanabban a Krisztusban hisznek.
Ötven évvel később születik egy levél, amelyben a kivégzésére utazó Ignatiosz, az ókori kereszténység kiemelkedő egyházatyája megköszöni Efezus püspökének azt a testvéri gondoskodást és szeretete, amellyel őt segítette. A címzett Onézimosz. Nem lehetünk egészen biztosak, hogy az egykor rabszolga Onézimosszal van dolgunk, bár több jel is erre enged következtetni; de ha így van, akkor Istennek egy újabb emberi történetet beteljesítő munkájáról tudunk, mert ez esetben Filemon a Krisztusban testvérét felszabadította és szabad emberként engedte Onézimosznak, hogy Krisztus szolgálatába álljon.
Így érthető meg ez a ránk maradt, rövidke levél, amely ma arra tanít meg bennünket, hogy aki Jézusban testvéred, azzal másképp bánj. A világi élet törvényei, a munkahelyi szokásjogok, a hétköznapi érintkezéseink felülíródnak. A hitben testvér más. Persze ez nem jelenti a többiek kárára hozott döntések sorát, nem jelenti azt, hogy másokat, munkájukat lebecsülve mi keresztények állandó előnybe juttatjuk testvéreinket. De azt igen, hogy ha megtudod valakiről, hogy ő is imádkozó hívő keresztény, kapcsolatotok más alapokra helyeződhet. Ugyanez vonatkozik az egy gyülekezetbe járókra. Titeket összeköt ez a közösség. Ti másképp köszöntök egymásnak az utcán és nem csak az "Erős vár a mi Istenünk" miatt, hanem mert ugyanakkor és ugyanott hallgatjátok az igét, ti együtt imádkoztok, együtt részesültök az úrvacsora szentségében. Köztetek ne úgy legyen, mint a világban! Ti krisztusi szeretettel szeretethetitek egymást! Ez látszódjon meg rajtatok!
Ámen.