Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap
Szentendre, 2012. június 24.
/Lk 15, 11-32/
EÉK 380, 7, 449, 357, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Jézus Krisztus az ember nagy ismerője, aki maga is emberré lett, hogy megértsük Istent. Istenségének jelei voltak az emberfeletti gyógyítások, a természet erőinek leküzdésével tett csodák, de születésének körülményei épp úgy csoda volt, mint feltámadása és mennybemenetele.
Azonban Jézus nem csak külsőségekben tárta elénk istenségét, hanem dramaturgiájában is tökéletes volt. Nem csak értett az emberek nyelvén, hanem mindig megtalálta azokat a nyelvi eszközöket, mindig tudott olyan történetet, vagy példázatot mondani amellyel az ige hallgatóit elvezette a menny titkainak felismeréséhez. A menny titka a szeretet, a szeretet titka maga Jézus.
Egyik csodálatos jele ennek a szeretetnek a tékozló fiúk története.
Mielőtt Jézus elkezdené példázatát, egy pillantásra érdemes Lukács evangélista tudósítására figyelni.
Rosszabbnál rosszabb arcú emberek gyűlnek Jézus köré, legalábbis mintha ő lenne a vámszedők és bűnösök vezére. Népszerűsége épp abban a körben ível felfelé, akik életvitelükben mérföldekre vannak a jézusitól. Természetesen mások is megtalálják a Mestert és ők is a személyes megszólítottságot akarják kapni. Meg is kapják. Ám közel sem úgy, mint ahogyan azt gondolják. Mert a tékozló fiúk története nem a sokat emlegetett kisebbik, klasszikusan tékozló fiúról szól.
A gazdag tartalmú, hosszú példázatból három ütköző pontra tekintünk rá, engedjük, hogy ma ezeken keresztül szóljon bele Isten az életünkbe.
Az első megütközés, amiből majd később maga a dráma is kibontakozik a vagyon. A kisebbik fiú apja elé áll és kéri a vagyon rá eső részét. Eddig ez rendben is van, önálló életet akar élni, sokat volt már a szülői házban, kipróbálja magát. Csak nem mindegy, hogy mit kap. És itt jön Jézus bámulatos nyelvérzéke és a jelentésbeli finomságok.
A fiú a létezést, a lényeget kéri apjától, ami sokkal több, mint a megszámlálható vagyon. Apám, add ki az élet gazdagságának, az élet értelmének rám eső részét. Add nekem a pénzben nem mérhető gazdagságodból nekem jutó részt. Az apa erre odaadja a bios-t, (βιοσ) ami az élet fenntartásához szükséges erőforrás.
A biológiából ismert szavunk jelentése erőszakosság. Emlékezzünk arra, mint mondott Isten a teremtés történetében. "Hajtsátok uralmatok alá a földet." A kisebbik fiú a verejtékkel, fáradtságos munkával megszerzett kenyér vagyonát kapja meg és nem azt, amit kér. Ennek ellenére elfogadja. Az apa ugyanis nem tudja neki odaadni a tudást, a bölcsességet és a tapasztalatot, nem tudja megfelezni szeretetét, hiszen az akkor lehetne igazán az övé, ha az atyai házban marad és egy életközösségben van mindennek forrásával, az Atyával. A kisebbik fiú óriási bukását nem a tékozlás okozza, hanem hogy ezt a bios-t, ezt a forintosítható vagyont saját létezésével azonosítja. Úgy gondolkozik, hogy innentől kezdve ő annyit ér, mint a látható és elkölthető vagyona. Ha az megszűnik, kicsúszik lába alól a talaj.
Emberi tragédik egész sora és köztük talán a tied is, ha valakinek az önértelmezése és létezésének biztonsága abban rejlik, amije van.
A második világháborúban, a 48-as államosításban, vagy a gazdasági válságban elvesztett családi vagyon még mindig mély seb azokban, akik egyek voltak a pénzükkel. Az igazságtalanság elítélendő, bőszítő, rengeteg kárt okoz a bensőnkben. Épp ezért ne ragaszkodj ahhoz, amid van, mert ha elveszíted, ott marad a kérdés: akkor mi az, amim marad? "Mert ahol a te kincsed, ott van a szíved is."
Csak emberi logikával érthető, miért hagyta ott a kisebbik fiú az atyai házat, de az sehogy sem fér bele a fejünkbe, hogy miért elégedett meg a bios-szal.
A második feszültség pont ott van, amikor a tékozlás után a kisebbik fiú "elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni." A zsidó ember számára a disznó tisztátalan, még érinteni sem lehet. Ezzel mindennél megalázóbb helyzetet vázol Jézus.
Elszegődött. Pontosabb fordításban rátapadt, összekapcsolódott, ráenyveződött, odaragadt a gazdag polgárhoz. A függetlenségre vágyó, atyai ház kötöttségeitől szabaduló fiú az elképzelhető legnagyobb kiszolgáltatottságba került. Szabadság utáni vágya rabszolgaságba döntötte.
Gondold végig, milyen szabadságot szereztél magadnak annak árán, hogy rabszolga lettél. A banki kölcsön visszafizetésének rabszolgája, a munkáltatód rabszolgája, saját nagyravágyásodnak rabszolgája. Amikor valakivel elhitetik, hogy valaminek megvásárlása függetlenségének egyetlen útja, sokszor csapdába kerül. Ebben is tanít Jézus. A tékozló fiú leginkább szabadságát tékozolta el.
Sokan vannak, akik azért nem járnak istentiszteletre, különösen nyáron, mert Istentől is szabságra mennek. Kell egy kis eltávolodás. Milyen gondolkodás ez? Ki miatt jövünk össze a templomba? Te miért ülsz itt?
A Mennyei Atya mellett mindened megvan, amire szükséged van, létezésed örömében fürödhetsz. Ne tedd kockára! Ha kísért is olyan vágy, ami elhúzna téged az ige megtartásától, a tízparancsolattól, gondold végig, hogy mit veszítesz és mit nyersz. A kisebbik fiú nem gondolta végig. Nagyon messzire jutott. Reménytelenül messzire.
Végül nézzük meg, mindez alatt mi történt a másik tékozló fiúval, aki miatt elmondta Jézus a példázatot, aki tuljadonképpen ennek a történetnek a rejtett főszereplője.
A nagyobbik fiú az atyai házban marad, Isten közelében, kerülve a bűnt, a kicsapongást, józan éltet élt, hűséges maradt atyjához.
Testvére hazatérte sokkolja. Oly' annyira gyűlöli a helyzetet és talán magát a testvérét is, hogy képtelen vele együtt örülni megtérésén, sőt, az ókor egyik legfontosabb közösségét, az asztalközösséget is elutasítja.
Még atyját is kérdőre vonja, nem érti, hogyan fogadhat vissza valakit és rendezhet hatalmas lakomát annak, aki mindent eltékozolt: "Sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal."
Épp úgy, mint ahogyan a farizeusok és írástudók, Jézus körül a látszólag legvallásosabb emberek elutasították a vámszedőket és bűnösöket, az idősebb fiú is elutasítja saját bűnös testvérét és pálcát tör felette. Tombol az irígységtől, dacol apjával, a történet igazi vesztese ő.
Az otthon maradt fiúban mély utálat van. Mindazt, amit atyjától tanult, csúnyán eltékozolta. Hiába maradt a helyén, a szeretetnek semmi jelét nem adta.
Gyökössy Endre, református lelkipásztor, pszichológus a következőt írja róla. "Milyen materialista! Azt mondja apjának: Soha nem adtál egy kecskét sem. Nem az ölelés, a csók fáj, az atyai csók, amit a kisebbik kapott - a kecske fáj neki."
A három drámai pont után már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy a történet hogyan folytatódik. Az otthon maradt fiú megöleli atyját és testvérét és bemegy a lakomára, hogy együtt örüljön megtért testvérén? Vagy dühében és utálatában kikéri a rá eső részt és elmegy hazulról? Esteleg otthon marad duzzogni és örökre bezár?
Mindhárom lehetséges. Mindhárom meg szokott történni.
Jézust sokszor vádolták amiatt, mert rossz arcú, rossz életű embereket is közel engedett magához.
Szoktuk mondani, hogy nézd meg, kik a barátai és megtudod, hogy kicsoda ő. Jézusra és a Jézust követőkre ez különösen jellemző.
Szabó Lőrinc: A tékozló fiú csalódása című költeményében ezt írja: "Én sírva álltam előtte / s rongyaimat pirulva fogtam össze, / hogy a tündöklő szent trónhoz ne érjen."
Igen, sokszor így állunk, így állnak mások az Atya előtt, aki karjaival átölel. De amikor te nagyobbik testvérként a háttérben állsz, mit gondolsz és aztán mit teszel?
Ámen.