Húsvét ünnepe utáni 4. vasárnap (Cantate)
Szentendre, 2012. május 6.
Jel 14, 1-5
EÉK 70, 5, 296, 481, 308, 11

Horváth-Hegyi Olivér

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!

"A szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, a zene azonban módot ad arra, hogy ma is megértsük egymást." Yehudi Menuhin amerikai hegedűművész és karmester 1975-ben ezekkel a szavakkal indította útjára a zenei világnap intézményét.
Olyannyira igaz ez, hogy a Biblia az utolsó időkben elhangzottak és a mennyországi létünk felől nem is tud másról, mint énekről. Nem szól beszélgetésekről, semmit sem ad az Isten körül gyülekező üdvözültek szájába, úgy tűnik, mostani világunkban megélt szavaknak, amelyekkel sokszor ideát rosszul bánunk, nem lesz jelentőssége, de az éneklésből nem lesz hiány. Nem tudjuk pontosan milyen hangon csendül fel a mennyei muzsika, csak arról értesülünk, hogy hallatlanul csodás érzéseket kelt majd bennünk.

Amikor kezünkbe vesszük a Jelenések könyvét, kicsit megtorpanunk. Luther Márton maga is azt írta, hogy "ezzel a könnyvel bizony nem tudok megbarátkozni."
Isten eltilt minket minden olyan kíváncsiskodástól, ami a személyes, vagy világunk jövője után kutakodik. Igéje kifejezetten tilt a jóslától, az okkult és ezoterikus próbálkozásoktól, mert azok idegen erőket felhasználva jutnak eredményre. Igen, meg lehet ismerni a jövőnket, de annak ára, mégpedig az, hogy akkor ezeknek a démoni eredetű erőknek szolgáltatjuk ki magunkat. Aztán persze be is nyújtja a számlát. Isten erőteréből kiesni és más erők befolyásolása alá esni lelkileg minden bizonnyal végzetes. Kerüljétek ezeket!
A Jelenések könyvét mégiscsak elénk adta a mi Urunk, nem gondolom, hgy az ő engedélye nélkül került volna be a hatvanhat szentírási könyv közé.

Igehirdetési alapigénk is egy olyan rést üt a jelenvaló és eljövendő között, amin keresztül bepillantva, rögtön kedvet kapunk a keresztény élethez, sőt, keresztyén életünkből fakadó küzdelmeinkhez még bátorságot is meríthetünk, mert Jánost olvasva egyszeriben felbátorodunk, ahogyan az első század végén ebből az iratból reménységet merítettek az őskeresztyének.

"A vak csillag, ez a nyomorult föld" forog ugyan a keserű levében - ahogy Vöröstmarty mondja (A vén cigány), - de Isten sohasem hagyja magára és nem engedi, hogy a gonoszság erői győzedelmeskedjenek rajta. Ennek egyik ékes példája, ahogyan ebben az apokaliptikus, magyarra fordítva fátylat lelebbentő műben, a Jelenések könyének 14-ik fejezetében feltárja azokat az eseményeket, amelyekbe mi magunk is, a nagy Játékmester meghívására egyfajta rögtönzött előadás közönsége és egyben szereplői lehetünk.
Úgy olvasd a Bibliát, hogy annak te is része légy, mert rólad szól; úgy gondolj az eljövendőkre, hogy abban te is ott leszel. Vagy így, vagy úgy, de ott leszel.

János, az apostol, Kr.u. 96-ban, miután apostoltársait kivétel nélkül megölték, és Domicianus császár felvette az "úr és isten címet" reménytelenné táve a keresztények helyzetét, hiszen hivatalosan istenük a császár lett, Pathmosz szigetén látomásokat kap. Bár a látomások nyüzsögnek az olykor félelmet keltő képektől, a végidőkben bekövetkező rettenetes pusztításoktól, a kénköves tó bűzétől és a különféle tüzek perzselésétől, a Jelensék könyve, így mai igénk végkicsengése mégis csak bíztatás.
Arról olvasunk, hogy az óriási apokaliptikus kavalkádban egyszer csak egy semmi földi szépséghez nem fogható, gyönyörűséges ének hangzik fel. Egy soha az előtt nem hallott, új ének. 144 ezren éneklik, ők a kiválasztottak. Ebből a hatalmas kórusból senki sem hiányzik, senki sem kéri kimentését, senki sem késik el, senkinek sem fáj a torka. Mindenki kotta nélkül énekel, mert megtanulták az éneket. Mennydörgéshez és hárfához hasonló hangok szállnak mindenfelé, egyszerre hátborzongató és lenyűgözően szép. A tiszta életűek egyetemes kórusa ez.

Akik nem voltak hűtlenek Jézushoz, nem volt bálványuk, ami kiszorította volna Krisztusukat az első helyről, ahogy olvassuk, ebben az értelemben szüzek, tiszták maradtak; olyanok énekelnek, akik nem hazudtak, nem beszéltek mellé, nem füllentettek, nem mondtak mást, mint amit gondoltak, "bort ittak, de nem vizet prédikáltak"; olyanok, akik feddhetetlenül éltek, senki sem emelhetett kifogást magatartásuk és viselkedésük ellen, egyszerűen jók voltak; és ami talán a legfontosabb, már itt a földi keretek között, ebben a bűnökkle teli világban, ahol sokszor már azt sem tudjuk, mi a bűn és mi nem az, képesek voltak megérteni a mennyei nyelvet, el tudták sajátítani az örökkévalóságban használható tudást, megadatott nekik a mennyei hang.

Cantate, az éneklés vasárnapján egy kiváló kórus áll előttünk minden bizonnyal hófehér ruhában, homlokukra írva az Atyának és a Fiúnak a neve. A 144 ezer. Ott van Jézus, mint Bárány a trónuson, az angyalok és a mennyei seregek sokasága, a négy élőlény és a vének, akikről keveset tudunk és ott vannak a többiek, akik hallgatják az éneket.

Úgy fest, nem lesz egyenlőség a mennyországban. A Szentháromság körül ott lesznek a mennyet mindig is lakó teremtmények, az angyalok, a kerúbok és a szeráfok, lesznek, akik közelebb állnak majd a trónhoz, mert valami különleges feladatuk van, vagy mert szolgálják az Urak Urát, lesznek olyanok, akik áldott földi életük miatt kiváltságban részesülnek és meg tudják tanulni az éneket, és lesznek még sokan mások, talán mi?, akik ott álldogálnak és figyelik a csodaszépnél csodaszebb jeleket, amely mind-mind Isten dicsőségére és dícséretére történik majd.
Valljuk be őszintén, szeretnénk ott álldogálni és részesedni mindebből. Megelégednénk az utolsó sorra, vagy egy oszlop mögötti hellyel. Nem, mintha nem szeretnénk énekelni, de magunkba nézve, önvizsgálatot tartva nem hiszem, hogy bármelyikünk bátorkodna önmagát a 144 ezer közé sorolni. Isten esetleg megteheti, ez az ő döntése lesz. Az ő országában, az ő uralma alatt az ő éneke.

Arra buzdítom a gyülekezetet, hogy a mennyei ének felé tekintve azzal a lelkesedéssel és örömmel énekeljünk, ahogyan a 144 ezer fog.
Édesanyák és gyermekeik a családok és a gyülekezet élje meg Isten közelségét és használjuk azt a kincset, amit Isten nekünk adott, az énekhangukat. Ti gyermekek! Emlékezzetek vissza édesanyátok hangjára! Ti Édeanyák énekeljetek gyermekeiteknek új éneket a Mennyei Atyáról és ébresszétek fel bennük a vágyat a 144 ezer meghallgatására!

Mert mit kívánhatna többet édesanya gyermekének és gyermek az édesanyjának ezen az ünnepi tavaszi-nyári vasárnapon, mint azt, hogy együtt legyenek ott a Bárány trónja körül és hallgassák azt a tiszta éneket, amely betölti Isten rejtett szép világát.

Ámen.