Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap (Jubilate)
Szentendre, 2012. április 29.
1Pt 1,3-9
EÉK 364, 5, 296, 389, 293
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Tegnapi gyülekezeti kirándulásunkon fölfelé baktatva a Kőhegyen félszázunknak lehetetlen volt betelni azzal a kifogyhatatlan virágillattal, amelyet a tavaszi cserjés és aztán az erdő ontott magából. Akár mennyit mentünk, bárhol lyukadtunk ki, a természet mézédes világa vett bennünket körül.
Ilyenek a Húsvét ünnepe utáni vasárnapok, így a mai, Jubilate, az örvendezés vasárnapja is. A feltámadás jó illatát ontják magukból, képtelenség velük betelni. Ilyenkor megszívjuk magunkat a Húsvét hajnali örömhírrel, ami a világ médiájának kétezer éve vezető jóhíre, hogy tartalékoljuk ezt az ünnepi pillanatot az ínségesebb időkre. Húsvét után a gyülekezet sokáig lelkendezhet, semmi sem szegi kedvét, reménységünk erős, a haláltól nem félünk, Jézus valami csodálatosan lép hozzánk kezét és oldalát mutatva: Értetek tettem.
Egy hete a gyülekezet presbitereihez szóló Péter apostollal találkoztunk, aki arra hívta fel figyelmünket, hogy a gyülekezet szeretete nélkül nincs szolgálat. Akire valamit rábízott a közösség, csak úgy végezheti, ha benne van a krisztusi elfogadó szeretet, legyen az az oltáron lévő virág igazítása, a pénzügyekkel való foglalatoskodás, a vasárnapi iskola vezetése, vagy a másik testvér meglátogatása nehéz idejében.
Ma szintén Péter apostollal találkozunk. Jól ismerjük az ő életét, bőségesen van róla szó az Újszövetségben.
Nehezen mondjuk ki, de Péter az egyik bukott tanítvány. Nem Júdás volt az egyedüli, aki elárulta Jézust. Péter, azon a pénteki reggelen háromszor bukott el egymás után, mielőtt megszólalt a kakas. Amikor kellett volna, nem "ixelte be" hogy ő keresztyén, követője Krisztusnak. Igen, lehet, hogy akkor nem három, hanem négy kereszt állt volna a Golgota hegyén.
Óriási arcraesés volt, amikor Péter hitét bizonygatva, kicsit hősködve, ide nekem az oroszlánt vagánysággal, inkább Mesterét próbára téve megpróbált a tengeren járni. Amint a nehézségekre, a tényleg elrettentő körülményekre, az erős szélre pillantott, ahogy a levette tekintetét arról, akiről nem kellett volna, elveszítve bizalmát, elbukott. Pedig Péter a tengeren járva haza is sétálhatott volna egy jó nagyot beszélgetve Jézussal.
Egy másik alkalommal Jézus kérdésére csak nem jön szájára a megnyugtató válasz. Tudod Uram, hogy a magam módján szeretlek téged. Jézus háromszor kérdez és háromszor kapja ugyanazt a kicsit sekélyes választ. A maga módján? Válasza olyasmi, mintha azt mondta volna: ugyanúgy szeretlek, mint Jánost, Mátét, vagy Andrást. Nincs különbség.
Húsvét után Péter hitéletének egészen más szakasza kezdődött. Több apostoltársához hasonlóan apostolsága miatt őt is lecsukták. Ott ült a börtönben és várta a halálos ítéletet, amire számíthatott. De ő, azon az éjszakán az igazak álmát aludta. Nem félt a holnaptól. Az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv 12-ik fejezetében azt olvassuk, hogy a kiszabadítására érkező angyalnak fel kellett ébresztenie őt. Aki ítélete előtt aludni tud, annak óriási reménysége lehet. Ez a Húsvét utáni hit határozza meg Pétert, amelynek nyomába sem ér a Húsvét előtti hit. A különbség ég és föld. Még inkább menny és evilág. Hervadó és hervadhatatlan örökség.
Jubiláte vasárnapján annak örvendezünk, hogy Isten nem akkor fogja kitalálni, mit kezd velünk, amikor ott fogunk sorakozni a mennyország bejárata előtt. Ahogyan a vendégeket a gondosan megterített fehér asztalhoz várjuk, számunkra is úgy van elkészítve a hely az ő asztalánál.
Hova tovább! Ő még másról is gondoskodik!
"Titeket pedig Isten hatalma őriz a hit által az üdvösségre, amely készen van."
Az ötvenes években az Egyesült Államok déli részén az egyik állam kis városában a feketék megfélemlítésére alakult titkos szervezet a Ku Klux Klan fehér csukját viselő tagjai masíroztak rendszeresen egyenruhájukban. A fekete bőrű városrész lakói házuk ajtaját, spalettáikat alaposan bezárták, egy árva lélek sem merészkedett ki az utcára, félelmük inkább rettegés volt, hiszen sok ezer embert vertek és öltek meg, tízezreket tartottak nyomás alatt. Egy igehirdetésében a 20. század legnagyobb amerikai prédikátora, Martin Luther King fekete bőrű baptista lelkész arra bátorította őket, hogy amikor legközelebb jön a Ku Klux Klan, ne féljenek, legyen reménységük az Úrban és némán imádkozva mindannyian vonuljanak ki az utcára. Soha többet nem volult fel a megfélemlítést szító szekta.
Gondolj csak bele! Milyen érzés Isten hatalmában lenni? A sátán ettől írtózik. Nem tud vele mit kezdeni. Isten hatalmába zárva számára megközelíthetetlen vagy. Járkálhat ő körülötted, szaglászhat, vicsoroghat, kísértgethet ahogy akar, még nagyokat is vakkanthat, de nem érhet hozzád a sátán.
Péter apostol ilyen nyugodt reménységgel dicséri az urat: "Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült minket a halottak közül való feltámadása által élő reménységre."
Tudom, hogy téged is minden nap körbeszaglász az ellenségünk. Tudom, mert ősidők óta ezt csinálja. Még Jézussal is megpróbálkozott. Péter nem volt a helyzet magaslatán, amikor újra és újra jött, de aztán emberi léptékkel fel nem fogható hite lett ennek az embernek.
Levelében azt írja a Pontuszban, Galáciában Kappadóciában élő keresztyéneknek, hogy azt, akiről szólnak az evangéliumok, akivel én éveket töltöttem és akiről meg vagyok bizonyosodva, hogy Isten Fia volt ti szeretitek, bár nem láttátok, hisztek benne, bár nem találkoztatok vele, ezért a bizonyosságotokért kimondhatatlan örömmel örvendeztek, mert "elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét."
Isten ma Pétert használta fel hitünk megerősödésére. Egy Húsvét előtt csúnyán elbukott, de Húsvét után reménységében bizton álló tanítványt. Mindannyian ilyenek vagyunk. Vagy Húsvét előttiek, vagy Húsvét utániak.
Ámen.