Virágvasárnap
Szentendre, 2012. április 1.
Zak 9,9-12
EÉK 4, 296, 312, 11
Horváth-Hegyi Olivér
Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úrban!
Jézus a húsvéti ünnep közeledtével a főváros, Jerzsálem felé veszi az irányt. Vele együtt lépünk mi is a Nagyhétbe. Öt napra közelítettük meg Nagypénteket, de most még egészen más hangulatban, más gondolatokkal ülünk a templomban. Az ének szövege még itt cseng bennünk: "Én lelkem útra készülj, Kísérd el Uradat!"
Virágvasárnapnak van egy végtelenített izgalma: olyan, mintha a hozsanna, ennek a fantasztikus jelenetnek nem lenne vége és az örökkévalóságban folytatódó mennyei dicséret, az angyalok kürtzengése és a szeráfok éneke el nem múló hangon magasztalnák az Urat. Igazából mi nem is akarjuk abbahagyni a virágvasárnapi örömködésünket, mert jó beleragadni. Még nekünk, kicsit visszafogottabb keresztényeknek is megvan az az érzésünk, hogy a tömeggel együtt fogjuk meg a pálmaágakat, lengessük azokat, felsőruhánkat Jézus lábai elé vetve szőnyeget készítsünk a Messiásnak, hiszen ő érkezik és vonul előttünk, nem is akárhová. Az ünnepi sokadalommal indul meg a főváros felé.
A virágvasárnapi történet három emblematikus eszközét szeretném körüljárni a mai igehirdetésben: a szamarat, a harci íjat és a pálmaágat.
Zakariás próféta könyvének ismerős igeversei segítenek ebben, aki korának aktuális politikai, társadalmi viszonyain túlmutatva tudta megfogalmazni az Isten Szentlelkére figyelve, hogy mi az örök, minden nemzedék számára megérthető üzenet.
Lássuk a szamarat. Bár Jézus hatalommal bír, úgy tűnik személyiségének kedveltsége minden idők népszerűségi indexét megdönti, ő mégis a szegényes állatot, a szamarat választja. "Királyod érkezik hozzád, aki ... alázatos és szamáron ül, szamárcsikó hátán." Eszünke juthat a filippi levél Krisztus-himnusza: "Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel." Fil 2,6-7
Jézus alacsony sorban növekedett fel, apja és édesanyja egyszerű emberek voltak, ő is visszafogott, korának megfelelően is szerény életet élt. Harminc éves korára sem változott semmi. Tanítványaival nem elit csapatot alkotva, megkülönböztető jelzéssel mozgó delegációként járta Júda vidékét; a tizenkettő nem személyi titkársága, testőrsége és udvartartása egyben, sőt, inkább ő veszi kezébe és mossa meg a lábukat.
Pál apostol már mindezt értelmezi is, amikor a korinthusbelieknek ír: "Mert ismeritek a mi Urunk, Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti, az ő szegénysége által meggazdagodjatok." 2Kor 8,9
Nem hiábavaló és jelentés nélkül hát a mi virágvasárnapi szamarunk. Az evangéliumok még azt is említik, hogy a betöretlen szamárcsikó mellett, akin még senki sem ült, ott van az anyaállat is, egy egyszerű teherhordó állat.
Csodálatos összefüggést fedezhetünk fel a 1Móz 49,10-11-et olvasva, ahol Jákób, az ősatya tizenkét fia közül Júdát, akinek nemzetségéből Jézus származik így áldja meg öregkorában: "Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, mígnem ... a népek neki engednek. Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét."
Kezdjük érteni az előkészületet? Jákób messiási jövendölése már említi a szamarat. Zakariás próféta pontos leírást ad a bevonulás napjáról. A Biblia nem a véletlenszerűségek egymást igazoló sorozata, hanem próféciák és beteljesedések hitet ébresztő sora.
Arra gondoltam, olyan jó lenne beérni egy szamárkával. Azt az életmódot és azt a gondolatiságot megélni a barátokkal és a családban, amire felhívja a figyelmünket egy rusnyának kinéző állat. Jézus követéséhez tartozik, hogy mi is felülünk a szamárra. Nem tevén, vagy lovon megyünk mellette és előtte, hanem szamárkákon. Az egyszerű élet a legszebb élet. És a legigazabb, mert hiteles. Az Úr Jézus is egyszerű volt, miért ne lennénk mi is azok?
A másik jelképünk a harci íj: "Kiirtja a harci kocsit Efraimból, és a lovat Jeruzsálemből, kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek." A pacifista Jézus áll előttünk. Az erőszak, a hatalom durva gyakorlása, a fegyverek ellen beszél. A szabadságot és a függetlenséget fegyverek és az ölésre alkalmas eszközök nélkül vívja ki. Ha ő érkezik, mindezek kiesnek a kezünkből, mert nekünk mást ad a kezünkbe. De akkor hogyan uralkodhat valaki a földi keretek között, ha ő maga alacsony rendű, szegénységből lép az emberek elé, otthontalan, csak egy vándor, beéri egy szamárral és a kezében még egy árva tőr sincs, amit még a gecsemáné-kerti tanítvány sem használhat a kritikus pillanatban? Hogyan akarja fenntartani hatalmát, megvívni harcát a borzasztó nagy ellenséggel, a hitetlen zsidók és a Római Birodalom harcedzettjeivel szemben, kicsoda ez a Jézus, aki ilyen életidegen ötletekkel jön?
A választ szintén Jákób Júdának mondott áldásában találjuk: "a népek neki engednek." Jézus, a Messiás képes arra, hogy segédeszközök nélkül, lelki hatalmával szüntesse meg a nemzetek határait, menjen el és hódítsa meg a népeket a föld végső határáig, küzdjön a népekért meghódítva szívüket, köztük a mi szívünket is. Téged is "nem erőszakkal és hatalommal, hanem az ő Lelkével" hódít meg Jézus. Az egyház minden egyes pillanatban hibázott, amikor másképp tett. Minden pápa, minden püspök, minden lelkész és minden keresztény óriásit téved, ha a hitet erőszakkal, zsarolva, indulatosan, fenyegetőzve terjeszti. A mi Istenünk a békesség Istene. Egyetlen olyan célod sem lehet, aminek eszköze az erőszak. Egyetlen erőszakkal megszerzett dolgodon sem lesz áldás, mert a lélek más. A Lélek szamár hátára ültet és üresen hagyja a kezedet.
Harmadik szimbólumunk a pálmaág. A pálma Jézus korában a zsidóság jelképe volt. Olyan, mint nekünk a kokárda. A pálmaág lengetése olyan volt, mint 1848-ban a nemzeti színek szív fölé tűzése. Kifejezte a hovatartozást és a szabadság utáni vágyat.
A tömeg énekli és torka szakadtából kiáltja a virágvasárnapi indulót. "Hozsanna a Dávid Fiának!" és közben a nemzeti jelképükkel, a szabadságharc megvívása utáni vágyukat fogják kezükben. De Jézus keze üres. Pedig szívesen látnának benne egy kardot és egy pálmaágat, fonnák meg a babérkoszorút és öltöztetnék páncélba vezérüket. Győzni jött, legyen hát férfi katonaember! Egy izmos paripa illene hozzá, nem ez az alantas állat!
Jézus örül az örülőkkel, de mélységesen elutasítja a császárra acsarkodók dühét és kívánságát. "Nem volt neki szép alakja" - olvassuk Észaiás 53-ban. Tényleg nem volt. Gyolcsból készült egyszínű, hétköznapi viselete dísztelen volt, szerénysége és szamárkája óriási kontrasztot mutatott a győzelmi éneket zengő tömeggel szemben.
Talán jobb lenne virágvasárnap helyett a szamárról elnevezni ünnepünket? Lehet, hogy Jézus lelkületét jobban kifejezné ez a szó: szamárvasárnap. De nem csak az ünnep és a nagyheti esemény startjának lelki töltetét, hanem a Jézus által meghirdetett kereszténység programját is.
A rosszindulatú sajtó már Jézus korában kifordította ezt a jelképet és egy ókori graffiti Jézust szamárfejjel ábrázolta. A gúnyrajz nyílván jeruzsálemi bevonulásából ered. Igen. Jézust vagy nem értették meg, vagy féreértették. De Jézus mindvégig megmaradt annak, aminek született: perfectus homo-nak, a szeretet tökéletes emberének. És kezdjük megérteni, Jézus miért Zakariás próféta szavait idézi. Jézus teológiája szamárközpontú. "A mélyből jöttem .../ Hogy születésem gyászán győzve én, / maghalni tudjak az élet hegyén." írja Juhász Gyula De profundis című versében. Érted vonult és érted halt.
Ámen.