Böjt 5. vasárnapja, gyülekezeti tisztségviselők beiktatása
Szentendre, 2012. március 25.
1Pt 4,10-11
EÉK 269, 3, 475, 311, 11
Horváth-Hegyi Olivér
- Van valami, amit én tehetek azért, hogy elnyerjem a a megvilágosodást? - kérdezte a tanítvány a mestert.
- Körülbelül annyi, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen. - hangzott a válasz.
- De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatnak, az istentiszteletnek és az imádságnak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?
- Az, hogy biztosan ébren legyél, amikor a nap kezd felkelni.
Anthony de Mello jezsuita szerzetes aforizmája tömören megfogalmazza gyülekezetünk irányultságát.
Amikor arról a témakörről beszélgetünk, amelybe ilyen kérdések tartoznak, hogy Mi gyülekezetünk célja?, Mint közösség, hová tartunk?, Mit szeretnénk elérni azzal, hogy mi ebbe az evangélikus egyházközségbe tartozunk?, akkor válaszunkat valahol az ébredés gyönyörű szavában találjuk meg.
Ébren lenni, amikor a nap felkel, szemünket nyitva tartani akkor, amikor épp meglátható a lelki sötétség utáni lelki világosság. Ébren lenni akkor, amikor már észre lehet venni Isten alakjának sziluettjét annyit jelent, mint jelen lenni a gyülekezetben. A communio sanctorumban. A szentek közösségében. Az Istennek felajánlott életű emberek között. Ott lenni, ahol - mint a sírhoz igyekvő asszonyok a hajnali csendben - a Feltámadottal találkozhatsz. Részesülni a pirkadat meggyugtató biztonságában ugyan az, mint világosságra jutni, amiben nincs kétség és bizonytalanság. Ébrenlét. A jó sáfárok ébren tartják a gyülekezetet, amikor az Úr Jézus eljön.
Az éberség pedig az őrállók feladata, akik időben szólnak, hogy emberek! Keljetek fel, mert most van a felismerés órája! Testvérek! Ébredjetek, mert elkezdődött a napfelkelte! Az őrálló felügyelő, presbiter, tisztségviselő feladata. Mi, ha különböző területeken is, de ezért felelünk. A jó gyülekezet nem alvó gyülekezet, de nem is álmoskás, hanem felébredt.
Istentől ti mindannyian kaptatok valami olyan ajándékot, amelyre ennek a gyülekezetnek szüksége van. Akik bizalommal megválasztásra kerültetek, a ti ajándékaitok jobban láthatóak lesznek. Többen kiváncsiak rá, többekért tehettek, nagyobb a felelősségetek, akire sokat bíztak, azoktól a számonkérés is nagyobb, de ez nem jelenti azt, hogy akik konkrét feladat nélkül tagjai gyülekezetünk, azokra nincs szüksége Krisztus egyházának, a testnek. "Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábnak: "Nincs rátok szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek." (1Kor 12, 21-22) - mondja Pál apostol a korinthusiaknak, amikor különbséget akarnak tenni a közösség tagjai egymás ereje és gyülekezetben elfoglalt helye szerint. Sőt! Jézus azt kéri, hogy "Aki nagy akar lenni közöttetek az legyen szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok." (Mt 20,27)
Egyik ifjúsági énekünkben énekeljük: "Óh, add Uram, hogy soha ne feledjem, / hogy ki voltam és kivé lettem én, / egész életemmel lényemmel hirdessem, Jézus él, benne mindig van remény!"
A növekedést Isten adja, de kellenek plántálók, öntözők, gyomírtók, kapálgatók, kellenek jó szemű gazdák.
A következő hat évben az első sorokban ülőkön sok múlik, de legalább annyi múlik a hátsóbb sorokban ülőkön.
Ti feleségek és férjek! Imádkozzatok házastársatokért, hogy sohasem a maguk erejéből akarjanak az Úrnak szolgálni, hanem Isten bölcsességét elkérve! Adjatok nekik időt, teremtsétek meg az alkalmakat és álljatok helyt otthonaitokban, míg ők azon fáradoznak, hogy a gyülekezet lelki, szellemi, anyagi jóléte Isten tetszése és rendje szerint alakuljon. Ne tartsátok őket vissza, ha tenni akarnak az evangélium ügyéért, hanem álljatok mellettük támogató szeretetetekkel!
Ti fiak és lányok! Vegyetek példát szüleitekről, nagyszüleitekről, akik Krisztus egyházában szolgálatot vállaltak. Legyen az elétek élt példa jó ízű és kívánatok, hogy a jövő gyülekezetében ti vegyétek majd át helyüket!
Keresztyén gyülekezet! Szeretett testvérek! Tiszteljétek és becsüljétek előljáróitokat! Legyetek irántuk bizalommal, szeressétek őket, kéréseitekkel forduljatok feléjük bátran. Legyen a Szentendrei Evangélikus Egyházközség Visegrádtól Budakalászig, Pilisszentlászlótól Szigetmonostorig egy nagy család, ahol veszekedés helyett pazar odafigyelés, pletykálkodás helyett az őszinte nyílt, szeretetből fakadó beszélgetés, széthúzás helyett saját gyülekezeteted békéjének megtartása legyen, mert ahogyan Péter apostol mondja: "A szeretet sok bűnt elfedez." (1Pt 4,9).
Ti pedig, a gyülekezet szolgálattevői! Viseljétek el mindenkori lelkészetek hiányosságait és tévedéseit! Krisztusi szeretettel, alázatos szívvel imádkozzatok és segítsétek lelkipásztorotok szolgálatát, mint aki egy közületek. Minden tervet és minden álmot a Biblia igazságának türkében gondoljatok végig. Becsülettel és lelkiismeretesen szolgáljatok, mint akik nem embereknek: lelkésznek, esperesnek, püspöknek, óvodavezetőnek, más felekezeteknek, a városnak akartok tetszeni, hanem Uratoknak. Legyetek hitelesek a közösség és családotok előtt! Éljetek úgy, ahogyan a szátokkal valljátok és tetteitekkel bizonyítjátok! Ne feledjátek, amit Pál apostol timótheusnak írt: "Az Úr szolgája legyen kedves mindenkihez." (2Tim 2,24)
Azt mondja az ige: "Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok egymásnak azzal."
Akinek közületek tehetsége a beszédben van, vállaljon igehirdetői szolgálatot, vezessen gyülekezeten belül kis csoportot. Aki forrón imádkozik, járjon élen az imaközösség megalakításán. Akinek tálentuma a szervezésben van, vegye le ennek terhét a lelkész és felügyelő válláról. Aki meg tud nyerni idegen emebreket egy-egy ügynek, most nyerje meg az evangélium üügyének és hívogassa őket a gyülekezetbe. Akit Isten jó anyagi helyzettel áldott meg, legyen első az adakozásban, hiszen orgonát és temetőt nem az özvegyasszon két filléréből épít a gyülekezet.
Legyen erőtök és időtök munkátok, hivatásotok és családotok mellett Krisztus ügyére, Isten országának építésére, hogy Isten dicsőítessék mindenben! "Ne hanyagoljátok el a bennetek lévő kegyelmi ajándékot." (1Tim 4, 14)
És ha áldozatot kell hozni Istenért, ha szenvednetek kell az evangéliumért, emlékezzetek az apostol szavára: "Te azért erősödj meg a kegyelem által Krisztus Jézusban és vállald velünk együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó vitéze." (2Tim 2,1.3)
- Egyszer egy ember keresztül-kasul utazta a világot, csakhogy személyesen meggyőződhessen a Mester hírének valódiságáról.
- Milyen csodát tett a Mestered? - kérdezte rögtön az egyik tanítványától, amint megérkezett. A tanítvány így válaszolt.
- Nos, vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.
Álmom egy csodáktól hemzsegő gyülekezet. Egy olyan nagy család, ahol mint családtagok külön-külön teljesítjük Isten akaratát. Ahol személyes hitéletetek gyümölcseit összeszedjük egy nagy kosárba, amit aztán körül ülünk és nagyokat eszünk belőle. Ahol hitetekről bátran bizonyságot tesztek. Álmom egy olyan ébredés, ahol az éber gyülekezet újra és újra világosságot nyer, egy olyan istentiszteleti közösség, ahol tanítványként egyszerre tapasztaljuk meg Isten jelenlétét, ahogyan Túrmezei Erzsébet verse szerint énekeltük: "Elfogadtál és elhívtál, / élő Jézus, Mesterünk, Kegyelem, hogy / veled járó tanítványok lehetünk." (EÉK 475,1)
"Legyetek tehát szilárdak és rendíthetetlenek, buzgolkodjatok mindenkor az úr dolgában, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban!" (1Kor 15,58)
2004-ben lelkésszentelésemen a testvéreim által elhangzott ének soraival köszöntöm a gyülekezet új szolgálattevőit: "Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el, tegye jóvá az isten, amit te rontasz el, Kérjük lénye ragyogja lábad elé a fényt, látsd meg, hogy utadon, Isteni oltalom vigyáz rád és szeretve félt!"
Ámen.